|
|
 |
|
|
 |
A mohóság és a félelem igazgat
|
|
|
|
|
|
| [ 2009. január 23. - Magyar Hírlap ] |
|
| |
Bajnai Gordon gazdasági miniszter és Surányi György, a Corvinus Egyetem tanára, volt jegybankelnök egyetértett abban, hogy nem a kapitalizmus van válságban, hanem válságot élünk át a kapitalizmusban. Bajnai szerint a kapitalizmusnak nincs ideológiája, az ösztön tartja működésben a gépezetet, amelynek két alappillére a mohóság és a félelem, a piacokat ez a két elem tartja egyensúlyban. Az inga korábban a mohóság irányába lengett ki, most a félelem irányába, amelynek jellemzője, hogy a pénzpiacokról eltűnt a bizalom.
Lánczi András filozófus szerint a válság nem ok, hanem tünet. A kapitalizmus eddigi válságai alapvetően túltermelési válságok voltak, ebben a mostaniban a virtuális világ korlátai mutatkoztak meg. Példaként hozta fel az átláthatatlan virtuális világban mozgó pénzügyi rendszert, amelyben jól lehet játszani. Lánczi a legsúlyosabb oknak azt tartja, hogy a bizalom eltűnt a globális világból is.
Bajnai szerint várható volt, hogy a piaci buborék kipukkad, hiszen például az Egyesült Államokban 2007-ben az összes profit negyven százaléka a bankszektorban képződött, ami jól mutatja a piac irreális túlfűtöttségét. Surányi is az irreális profithajszát tette felelőssé a válságért. Az Egyesült Államokban egyes ágazatok soha nem látott profitra tettek szert, miközben a középosztály átlagjövedelme semennyit sem növekedett. A hatalmas vagyonok kevesek kezében összpontosultak, miközben az ˝átlagemberek˝ olcsó jelzáloghitelek segítségével igyekeztek növelni fogyasztásaikat.
Surányi rámutatott: a kapitalizmus válságokon keresztül fejlődik. Az utóbbi tíz–tizenöt évben néhány ország, főleg az Egyesült Államok elképesztően laza költségvetési és monetáris politikát követett, a kereslethiányt költségvetési költekezéssel pótolták, a külső eladósodást pedig másokkal finanszíroztatták. Surányi szerint a problémákat nemzeti keretek között nem lehet megoldani, és a globális koordinációnak csupán a körvonalai látszanak. Bajnai hazánkban a legnagyobb bajnak azt tartja, hogy az aktív korúaknak csupán 55–56 százaléka van jelen a munkaerőpiacon, és ez rányomja a bélyegét a közéletre is. Rámutatott: a választásokat lényegében az inaktívak döntik el, ezért a politika az ő érdekeiket igyekszik kiszolgálni, ezért képtelen az újraelosztás szintjét megváltoztatni. Az IMF és az EU által megnyitott húszmilliárd eurós hitelkeretről szólva elmondta: a lehívott kétmilliárd euró a bankrendszer garanciakeretéül szolgál, a többit a lejáró államadósság megújítására és a jegybank tartalékainak feltöltésére lehet felhasználni, másra nem. Surányi szerint alaptalan az a félelem, hogy a készenléti hitelkeret hatására jobban eladósodnánk, mert ez a pénz pusztán a likviditás korábban működő csatornáit helyettesíti. Ugyanakkor éles szavakkal bírálta a jegybankot, mondván, fogalmuk sincs, hogy a hiányzó likviditást hogyan nyomják vissza a gazdaságba. A mainál sokkal bővebb és olcsóbb hitelforrást kellene biztosítani a gazdaság szereplőinek. Surányi megmosolyogta a Bajnai által említett kormányzati strukturális reformterveket, mint mondta, már az is siker lenne, ha legalább az adórendszerben megtennék a szükséges változtatásokat. Kevesellte a kormány 1400 milliárd forintos gazdaságélénkítő csomagját is, szerinte ez nem lesz elég a gazdaságban szükséges pénzforrás biztosításához. Bajnai válaszként a bankok hibájául rótta fel, hogy még azokat a hiteleket is csak nehézkesen folyósítják, amelyeket garanciával együtt a kormány biztosít.
Bajnai versenyelőnyünknek tartja, hogy mi tudjuk, hogyan kell túlélni a válságokat. Hiszen a másfél millió munkahely elvesztésével járó rendszerváltoztatást, a Bokros-csomagot, majd az orosz válságot is túléltük. |
 |
| Torkos Matild |
|
|
|
|
|
|
|
|
