Korántsem biztos, hogy a szankciók hatására Irán leállítja atomprogramját, viszont a büntetőintézkedések és a rájuk adandó válaszok kölcsönhatása akár még háborúba is sodorhatja a feleket, pedig ezt egyikük sem szeretné.

A technokraták nem vehetik át a politikusok szerepét, pedig manapság mintha ez lenne a divat. Az ugyanis biztos, hogy a háború után létrejött nyugati demokrácia-modell fazonigazításra szorul.

A gazdasági válság hatására a jegybankok egyre inkább gazdasági szereplővé lépnek elő a nem szokványos módszerek alkalmazásával. Kritikusok szerint kockázatos, ha a jegybankok együttműködnek a kormánnyal, és megkönnyítik a költekezést.

A baloldal volt vezetője attól tart, hogy a válság vagy populista, vagy szakértői kormányt juttat hatalomra Olaszországban. A baloldali filozófus szerint pedig Mario Monti, az átmeneti miniszterelnök máris a következő választások első számú esélyese.

2011 a demokrácia globális megerősödésének éve volt – állítják tekintélyes elemzők. Abban azonban már nem értenek egyet, vajon a szabadságvágy vagy a jólét vágya áll a háttérben. És az sem világos, hogy mit hoz 2012.

Fukuyama szerint nemhogy végleges győzelmet nem aratott a demokrácia, hanem egyenesen veszélyben van. Ha a középosztály majd nem a társadalom többségét alkotja, a demokráciának is bealkonyul.

A Nobel-díjas közgazdász szerint a válságot nem a pénzügyi szektor indította el. A túlzott hitelezés és az ingatlanpiaci buborék maga is egy mélyebb reálgazdasági átalakulás tünete volt. A megoldás a nagyobb állami szerepvállalás, nem a megszorítás.

Az euró-övezet perifériáján a kormányzó szocialisták-szociáldemokraták a válságban elvesztették a jóléti állam védelmezőinek szerepét, és kiszorultak a hatalomból. Most nem tudják, balra tartsanak-e, vagy középre.

Két amerikai politológus szerint a diktátorok és a demokratikus vezetők tulajdonképpen nagyon hasonló célokat követnek. Csak éppen mások a lehetőségeik, és ezért más módszereket alkalmaznak. Ennek gazdasági válság idején is van jelentősége.