Az adósságcsapdában vergődő európai országok csak akkor kerülhetnek ki a csávából, ha megindítják a gazdasági növekedést. Ehhez versenyképesebbnek kell lenniük, ami azonban lehetetlen, ha fennmarad a mai magas bérszínvonal.

Az egyetemek a hetvenes évek óta egyre több doktori fokozatot osztogatnak. Sokan ésszerűtlennek, pazarlónak tartják a posztgraduális képzési rendszert, s úgy vélik, hogy a már státusszal rendelkező oktatók előjogait konzerválja.

Noam Chomsky, a baloldali rendszertagadók bálványa, a legtöbbet idézett kortárs gondolkodó az ószövetségi próféták utódának tartja magát. Ők is szembeszálltak koruk hatalmasaival, és Chomsky szerint a mai értelmiségnek a fennálló bírálata a dolga.

A felvilágosult közgazdászok vezéregyénisége megsemmisítő gúnnyal nyilatkozik a brit kormányról annak kapcsán, hogy a hivatal jövőre mérni fogja a lakosság jólléti indexét, mivelhogy, úgymond, a bruttó hazai termék nem mutatja ki, jól mennek-e a dolgok.

A józan észre hivatkozó mérsékeltek a pártpolitikai megosztottságot tartják a demokrácia legnagyobb ellenségének. Amerika példája azonban bizonyítja, hogy az ideológiai megosztottság hasznos, és megfelelő intézményekkel kordában tartható.

A világban felhalmozott adósság visszafizethetetlen: le kell írni, és ebben Oroszországnak már van gyakorlata. Amerika globális egyeduralma a válság miatt elenyészőben van. Oroszországnak esélye van rá, hogy növelje befolyását.

A moszkvai elemző szerint a NATO-nak ma már semmi értelme, és a nyugati katonai szövetség vezetői ezt a tényt lázas pótcselekvéssel igyekeznek palástolni, nehogy fel kelljen számolni az amerikai katonák európai jelenlétét.

A bevett közgazdasági modellek éppen akkor mondanak csődöt, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, vagyis amikor a dolgok másként alakulnak, mint korábban. Az új modellek kidolgozói még csak az első lépéseknél tartanak.

A volt szocialista ország a rendszerváltás óta eltelt két évtized során két táborra szakadt. A tekintélyes szociológus szerint nincs esély a lengyel keresztény-nemzeti konzervatívok és a polgári erők közötti konszenzusra, ezért ideológiai autonómiára van szükség.

A francia államvasutak vezérigazgatója bocsánatot kért, amiért a cég a második világháború alatt olajozottan szállította az üldözötteket a náci haláltáborokba. A társaság korábban tagadta, hogy felelősség terhelte volna a deportálásokért, és most is üzleti érdekből szállt magába.

A kritikát rosszul tűrő miniszterelnök megbukik, mert a társadalom egyre több rétegével került szembe. A baloldali gyűjtőpárt azonban szintén súlyos válságban van. Az olasz politikai válságra új rendszer létrehozása lehet a válasz. A kérdés csak az, ki alkotmányozzon.

Hála az internetnek, a fejlett országokban terjedő oltásellenes babona a harmadik világot is megfertőzte. Mivel ott eleve kevesebben jutnak hozzá a fontos vakcinákhoz, az ostoba elméletek életveszélyesek.

A nagy kelet-európai forradalmak krónikása bársonyos forradalomnál kevesebbel máig nem képes beérni. Az egykori antikommunista ellenzékiekkel ellentétben azonban az iszlamista elnyomatás bátor kritikusát nem emeli piedesztálra.

Sokan gondolták, hogy a globalizáció meggyengíti a nacionalizmust. A diaszpórák esetében ennek épp az ellenkezője történik. A külhoni nemzettársaknak egyre nagyobb a befolyásuk a hazai politika alakításában.

Eddig is tudtuk, hogy a segély többnyire nem eredményez társadalmi fejlődést, sőt, élősködő rétegek telepednek rá. De ez mind semmi. Az amerikai publicista arra gyanakszik, hogy az emberbaráti segítség miatt legalább annyian halnak meg, mint ahányan megmenekülnek.

A nyitás politikájának meghirdetése óta eltelt harminc évben Kína a globális kereskedelemnek köszönhetően vált ismét meghatározó nagyhatalommá. Most viszont a globalizáció árnyoldalait is megtapasztalja.

Miért uralja a Nyugat a világot? Nem biológiai, nem is kulturális vagy vallási okokból, hanem a földrajz szeszélye folytán. Ezt nem cáfolja, hogy a Nyugat uralma csupán két-háromszáz éve tart, és nem marad fenn örökké.

Hollandiában, Dániában és Svédországban egyre sikeresebb a muzulmánellenes radikális jobboldal, de ez furcsamód mégsem azt jelenti, hogy a lakosság szakított volna hagyományos toleráns magatartásával.