A kapitalizmust nem temetni jöttek össze tegnap délután a XXI. Század Intézet konferenciáján, holott a címet („Válságban a kapitalizmus is?˝) bármely baloldali fórum megirigyelte volna. Persze a résztvevők is látják a bajokat. De a kapitalizmus végéről korai lenne még gondolkodni, szerintük.

Nem a kapitalizmus van válságban, csak éppen válság van a kapitalizmusban, kezdte felszólalását Bajnai Gordon gazdasági miniszter is. A tárcavezető Hamvas Bélát idézte, aki szerint életünk szerves része a válság - csak tanulnunk kell belőle. A mai pénzügyi krízis arra mutathat rá, hogy hosszú távon nem lehet pusztán a bankok profitjára építeni egy gazdaságot. Ez a rendszer összedőlni látszik, s helyette a termelő kapitalizmus ideje jöhet el. Bajnai szerint azonban maga a kapitalizmus sohasem fog elbukni, mert olyan alapvető emberi ösztönökre épül, mint a félelem és a mohóság. Az utóbbi időben viszont inkább volt mohó a kapitalizmus, mint óvatos - a válság után azonban már a túlzott óvatosság, a félelem jegyeit látja Bajnai, aki fel is panaszolta a hazai bankok megszigorodott hitelpolitikáját. Hitelre márpedig valamennyi gazdaságnak szüksége van - minden értelemben.

Surányi elveszti illúzióit

Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke szerint sincs válságban a kapitalizmus: a tőkés rendszer mindig ciklikusan fejlődött válságról-válságra. Ám a szovjet rendszer bukása után megnyíló lehetőségek féktelenné tették a tőkét. És mohóvá. Hiába növekedett például az Egyesült Államok gazdasága évi három százalékkal, az átlagpolgár jövedelme nem változott - magyarán a profitot nem terítették szét társadalmilag, hanem kevesek kezében eredményezett hatalmas vagyonokat. Mindez nem erkölcsi probléma, hanem gazdasági: ha nem növekszik az átlagjövedelem, elmarad a fogyasztás és visszaesik a termelés. Ha a gazdaság nem termel, a hitelek mögött egyre inkább virtuális fedezetek lesznek csak - például többszörösen túlértékelt amerikai ingatlanok.

További problémaként láttatta a volt jegybankelnök a nagybankok kialakulását: míg korábban egy-egy bank bedőlése nem rántotta magával az egész rendszert, mára a néhány nagybank egyikének csődje is elegendő egy globális válsághoz. (A közgazdász csak példaként említette, hogy mára az Egyesült Államokban négy pénzintézet maradt csak, egyenként háromezer milliárd dolláros mérleg-főösszeggel, ami majdnem hússzorosa a magyar állam GDP-jének) Surányi egyben elismerte, hogy az elmúlt hetekben jó néhány illúzióval lett kevesebb: nem bízna már mindent a piac önszabályozására.

Virtuális világ, valós problémák

Lánczi András, a Corvinus Egyetem tanára érdeklődéssel hallgatta Surányi közgazdasági elemzéseit - de nem elégedett meg velük. Szerinte mindaz, amiről mára közgazdászok is homlokráncolva beszélnek, pusztán a tünet - az ok jóval mélyebb. Lánczi a válságot egy életmód, a virtualitás válságának érzi. A virtuális világ szabad játszóterein, online felületein, tőzsdei ügyeleteiben látszólag bármit szabad - mintha nem volna korlátja cselekvésünknek. Csak a válságok idején ismerjük fel tudásunk határait - és a konzervatív filozófus ekként értelmezte Bajnai és Surányi néhol önkritikus szavait is.

˝Akkor baj van˝

A konferencia szervezője, Schmidt Mária viszont nem érte be az önkritikus vagy magasztos eszmefuttatásokkal. Bajnaitól az IMF-hitel sorsa felől érdeklődött, Surányitól pedig a tennivalókról. Bajnai hosszan ecsetelte a kormány programját - amely ugyebár „világos˝ -, a munka becsületének fontosságát, a foglalkoztatottság növelését, és annak problémáját, hogy voltaképp a választók egy jelentős része eleve az állami juttatásokból él, így a pártok sem mernek azokhoz hozzányúlni. „De mi lesz a 25 milliárd euróval?˝, szólt még egyszer közbe a Terror Háza főigazgatója. Bajnai szerint azt az adósság kezelésére kell felhasználni. Elpazarolni vagy kampánycélokra felhasználni pedig természetesen nem is tudnák a pénzt.

Surányi kissé borúlátóbb volt: „Gordon, ha nem értettelek félre, akkor baj van˝. Szerinte ugyanis ma inkább a gazdaságot kellene beindítani hitelekkel, az MNB kamatpolitikája azonban nem ezt a célt szolgálja, az EU-tól és az IMF-től kapott pénzek pedig nem elégséges források egy igazi növekedéshez. Surányi Bajnai felé beszélt, de a Nemzeti Bankot bírálta keményen. Bajnai illedelmesen nem kommentálta a volt jegybank-elnök kritikus megjegyzéseit, mert szerinte az állam is képes a kis- és középvállalkozások hitelezésének érdekében lépéseket tenni - így például a bankok felé a kormány vállalná át részben a garanciát -, de ő is tudja: könnyen nem fog menni a kilábalás. Vagy ahogy Surányi megjegyezte halkan: „Bele fogunk dögleni˝.