Mihail Szuszlov, aki több mint negyedszázadon át irányította a szovjet birodalom ideológiai apparátusát, élete alkonyán gyakran ismételgette: nem a szocializmus van válságban, hanem egy válságot élünk át a szocializmusban.

És hogy az egyetlen alkalmas válasz erre a kihívásra csakis a ˝még több szocializmus˝ lehet. Nem az a baj tehát, hogy túl sok a szocializmus, hanem az, hogy túl kevés. Az agg ˝tisztaságfelelős˝ halála óta már majdnem harminc év telt el, és az általa is igazgatott birodalom széthullott ugyan, ám törekvéseinek lényege újraéledni látszik. No nem a mai orosz birodalomban - mint talán vélhetnénk -, hanem a Nyugat ˝birodalmának˝ globális és lokális ideológiai ˝agytrösztjeiben˝. Az ember naiv módon azt várta volna, hogy a világon most végigsöprő, ráadásul még rohamosan mélyülő válságörvénylések - amelyek az elmúlt évszázad legpusztítóbb kataklizmáira emlékeztetnek - esetleg némi ön- és rendszerkritikát váltanak majd ki az impérium uraiból.

Tragikomikus módon azonban ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk a globális és a ˝lokális˝, tehát hazai terekben is. Mintha csak Szuszlov elvtárs legjobb magyar tanítványait hallottuk volna a minap egy Budapesten rendezett konferencián is, ahol kiderült, ˝nem az a baj elvtársak, hogy túl sok a kapitalizmus, hanem az, hogy túl kevés˝.

A XXI. Század Intézet kerekasztal-fóruma Válságban van a kapitalizmus is címmel próbált válaszokat keresni a kihívásokra. Nos, megnyugodhatunk, a neves felszólalók, a ˝baloldal˝ részéről Bajnai Gordon és Surányi György, a ˝jobboldal˝ részéről Schmidt Mária és Lánczi András teljes egyetértésben adtak választ a címben megfogalmazott, a jelek szerint csupán költői kérdésre. Nem a kapitalizmus van válságban, hanem csak egy válságot élünk át a kapitalizmusban. Erre pedig nem a kapitalizmus korlátozása, megrendszabályozása a jó válasz, hanem éppen ellenkezőleg, a ˝még több kapitalizmus˝, vagyis azon ˝reformok˝ felgyorsítása, amelyek ˝végre valóságos kapitalizmust˝ hozhatnak létre.

Mielőtt szememre vetnék: ahelyett hogy örülnék a válság kiváltotta szép együttműködésnek, sőt egyetértésnek a jobb- és baloldali főideológusok között, csak fanyalgok itt, szeretném jelezni, hogy - bár egy ilyen, verbális polgárháborútól sújtott országban persze örülni kellene az egyetértés és együttműködés minden jelének -, itt kicsit másról van szó.

Hogy mi ˝másról˝, azt jól jelzi a konferencia summázatának egy különösen jellegzetes mondata, amelyben szintén egyetértettek a jelenlévők: ˝A kapitalizmus nem egy csoport által kitalált és megtervezett, hanem az emberi ösztönökre építő létforma, és így még sokáig nem lesz vége, ám bebizonyosodhat, hogy a kapitalizmus nem eredményez demokráciát.˝ Így szól ez a mondat, és az embernek eszébe jut a régi poén, miszerint az elszólások nem a véletlen művei, vagyis hogy mégis ˝mozog a Freud˝. Ezek szerint felmerült a gyanú (hisz akkor miért kellene cáfolni!), hogy egy ˝csoport˝

(kik ők?!) találta ki és vezette be a kapitalizmust. De mégiscsak megnyugodhatunk, mert nem ez a ˝csoport˝ a ludas, hanem az emberi ösztönök.

Ami azért érdekes, mert kétszáz éve egyebet sem hallunk, mint hogy az egész kapitalizmus maga az abszolút racionalitás, a hűvös, tárgyilagos ésszerűség apoteózisa, győzelem a ˝sötét középkor˝ ösztönökre épülő babonáin és hiedelmein. És ha az ösztönökre épül (mármint a kapitalizmus), akkor végül is mi is különbözteti meg az állatvilágtól? Eddig azt hallottuk, hogy leginkább a demokrácia, ahol végre szép és szabad világ épül mindnyájunk üdvére. Már hogy legalábbis eddig ˝ez lett mondva˝, mostantól azonban láthatólag minden ˝másképp volt˝, és főként másképp van és lesz. Mert ˝bebizonyosodhat, hogy a kapitalizmus nem eredményez demokráciát˝. És ha nem eredményez demokráciát, akkor mit fog eredményezni, tehetnénk fel az okvetetlenkedő kérdést, csak az egzotikum kedvéért is. Ám valószínűleg hiába tennénk fel az ilyen és hasonló okvetetlenkedő kérdésünket, mert a válasz csak olyasféle lenne, mint a hetvenes évek apparátusi stupiditásának jellegzetes sztereotípiája, miszerint ˝le lesz rendezve, elvtársak˝.

Mielőtt azonban ez a ˝lerendezés˝ elkezdődne, jó lenne, ha ˝szép új világunk˝ globális és lokális urai - például az említett konferencia szervezői és résztvevői - észlelnék végre, hogy a tűzzel játszanak. Az éppen az ő segítségükkel is kifosztott többség most akkor minden különösebb ellenvetés nélkül tudomásul veszi, hogy nem csak a húsz éve ˝beígért˝

jólétből és demokráciából nem lesz semmi, de minden eddig elképzelhetőnél sötétebb mélységek nyílnak meg alatta? Ha komolyan ezt vélik, akkor gondolják újra a vélekedésüket. A kifosztott többség ugyanis pontosan látja:

a kifosztás intenzitásának jelentős növelése ˝reformok˝ címén készülődik újraéledni. És a többség gondolkodás nélkül cselekedni fog. Ez a ˝cselekvés˝

nemcsak a kiszivattyúzható erőforrások növelését akadályozhatja meg a Magyarország nevű ˝lokalitásból˝, hanem azt is, hogy ebből a térből bármilyen erőforrás valaha is kiszívható legyen. Méghozzá azért, mert egész egyszerűen maga a ˝tér˝ tűnik el a készülődő szociokulturális ˝fekete lyukban˝.

Hölgyek és urak ott a konferencián! Talán nem kell részletezni e forgatókönyv önök számára felsejlő üzleti ˝kockázatait és mellékhatásait˝.

Bogár László, közgazdász