Kormos Valéria szelíd, de makacs újságíró. Nem dől be jól hangzó összeesküvés-elméleteknek, úgy gondolja, hogy az újságírásnak ma is egyetlen célja lehet: minél közelebb kerülni az igazsághoz. Az ügy, amelynek a nyomába eredt, a törékeny magyar demokrácia legnagyobb próbatétele, ahol erkölcsileg megbukott a politikai elit nagy része, az újságíró-társadalom tekintélyes hányada, az úgynevezett mérvadó értelmiség színe-java. Mert félrenézett, hallgatott vagy ostobaságot beszélt.

Hogy miről van szó? 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra kerül Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, mire az emberek demonstrálni kezdenek a Kossuth téren, majd másnap a békés tömegből egy csoport elindul a Magyar Televízió székháza elé. Mivel petíciójukat nem fogadja senki, megostromolják az épületet. A környező utcákban rendőralakulatok várakoznak, de senki sem siet az ostromlottak segítségére. Elszabadul a pokol. A magát erőtlennek mutató rendőrség a következő napokban visszavág: ártatlan, mit sem sejtő embereket fogdos össze az utcán, ver meg brutálisan, küld börtönbe, ítéltet el első fokon. Mint Schmidt Mária a könyv előszavában megfogalmazza, ez volt a főpróba, az október 23-i véres leszámolás pedig az előadás. Ehhez hasonló események a háború végén és ´56 leverése után történtek, Kádárék március 15-éi, a gondosan fényképezett ellenzékveréssel, ártatlan megmozdulásoknak tűnnek 2006 őszének történései mellett. A jogállam, amelynek megteremtésére oly büszkék voltunk, szertefoszlott. És önbecsülésünk is.

Félni kezdtünk. A hatalomtól, a provokátoroktól és önmagunktól is. Ebben a bénult állapotban három asszony úgy dönt, hogy a bántalmazottak segítségére siet. Ékes Ilona országgyűlési képviselő, Ács Sándorné, az Élőlánc Magyarországért Mozgalom tagja és Kormos Valéria újságíró. Utóbbinak jutott a krónikás szerepe: börtönöket jár, beszél a rémült hozzátartozókkal, tartja a lelket a fogvatartottakban. Mivel tudja, hogy a barikád mindkét oldalán magyarok vannak, szóba elegyedik rendőrökkel, börtöntisztviselőkkel is, akik éppoly tanácstalanok, mint az áldozatok. Ők is áldozatok. Megszólalnak a segítők, a jogvédő szervezetek. Az egykori ellenzékből egyedül Kőszeg Ferenc hallatja a hangját, a mostaniból Balog Zoltán áll a helyzet magaslatán. És persze az egyre többet vállaló jogászok, Gaudi Nagy Tamással az élen.

A szeptemberi eseményeket elmossa az október, Kormos Valéria azonban nem hagyja abba a nyomozást, s úgy véli, meg kell írnia a történetet, hogy erőt merítsünk belőle. Mert vannak még igaz emberek, akik megmenthetik a világot. Ez a könyv riportkötet, nem kétes politikai pamflet, nem elvtelen vagdalkozás. Ami benne foglaltatik, megmarad. Ilyen országban éltünk, élünk.