– A forradalom egyik jelentése az értelmező szótár szerint „a politikai rendszer megdöntésére irányuló harc”, de nem hiszem, hogy a miniszterelnök ezt akarta volna mondani. Orbán azonban inkább a gyökeres átalakulásra, fordulatra gondolhatott – mondja Gerő András. Csakhogy szerinte ehhez a forradalmi interpretációhoz a magyarok nem adtak felhatalmazást a választásokon.

– Nem a piacgazdaság vagy a demokrácia ellen szavaztak, mert akkor a Jobbik nyert volna. Azt gondolták a Fideszről, hogy jobbá teszi a jelenlegi rendszert, de nem változtatja meg – állítja. – Orbán Viktor retorikája a márciusban használt „több, mint forradalom” kifejezéstől a „forradalmon” át fokozatosan szelídült meg az elmúlt hónapokban, többször hitet téve például a piacgazdaság mellett.

– Az új alkotmányos berendezkedésnek kezdettől fogva legitimációs problémái vannak, hiszen a gondolkodás és az erkölcs nem változott meg a rendszerváltozással. Ráadásul mindezt permanens vezetési probléma is tetézte Magyarországon – állítja Lánczi András. Szerinte Orbán erre a legitimációs problémára keresett megoldást a forradalom kifejezéssel, hogy az egész rendszerváltás folyamatát „továbblökje” egy retorikai megoldással.

Lánczi kiemelte: számos kutatás szerint Magyarországon a legkisebb az elégedettség, a demokratikus rendszer elfogadottsága a volt kommunista országok közül. Szerinte ez is azt igazolja, hogy a rendszer legitimációs problémákkal küzd. – Mit mondjon erre egy politikus? Természetes, hogy úgy érzi, valamit tennie kell, elsősorban a lelkekben – mondja a filozófus Orbán Viktor lehetséges motivációiról. Ugyanakkor hangsúlyozza: mindezt nem kell túldimenzionálni, „egy fogalmat egy politikus ma használ, holnap nem használ”.

Gerő András szerint viszont „tréfás gondolat” a forradalom szót a helyreállítással, visszaállítással azonosítani. Hozzáteszi: nem tartja életszerűnek, hogy az emberek forradalmi mámorban éljenek, ráadásul a Fidesz nem a forradalom jelszavával nyert, sőt, ez a szó 2010 márciusáig el sem hangzott. – Az undor miatt nyertek – véli. A történész szerint a politikai elitnek igenis megvolt a legitimációja az elmúlt húsz évben, „mi választottuk őket”.

Schmidt Mária szerint a legfontosabb tanulság, hogy a rendszerváltó politikusok egy része elégedetlen volt a rendszerváltással. „Arra tesznek most kísérletet, hogy befejezzék, ami eddig esetleg elmaradt. Ez pedig, szerintem, nagyon pozitív üzenet.”