„Nem meglepő, hogy a terrorfenyegetések miatt az egész nyugati világban erősödik az iszlamofóbia. Európában azonban sokkal gyorsabban terjed a rasszizmus, mint Amerikában” – olvassuk Joel Kotkin írását a New Geography blogportálon.

A nyolcvanas- és a kilencvenes években a multikulturalizmus bírálata szinte kizárólag a jobboldalról érkezett – a keresztény értékeket féltő konzervatívoktól és a bevándorlásellenes szélsőjobbtól. A szeptember 11-i terrortámadások óta azonban megváltozott a helyzet: az európai liberális és baloldali pártok is egyre kritikusabbak a multikulturális normákkal és intézményekkel szemben. A liberálisok a kulturális különbségek iránti túlzott toleranciát hibáztatják az erőszakos vallási fundamentalista nézetek megerősödéséért. A baloldalon sokan arra hívják fel a figyelmet, hogy a multikulturalizmus hozzájárult a bevándorlók elszigetelődéséhez.

Európa számos országa határozott lépéseket tett az iszlám elszigetelése érdekében. Franciaországban betiltották az arcot eltakaró vallási kendők köztéri viselését, Svájcban népszavazás döntött a minaretek betiltásáról, Angela Merkel a multikulturalizmus haláláról beszélt, és Európa keresztény gyökereinek fontosságát hangsúlyozta.

A lépések hátterében a közvélemény változása áll – írja Kotkin. Felmérések szerint Európa-szerte nő az idegenellenesség és az iszlámmal szembeni előítéletesség. A Pew felmérései szerint a németek és a spanyolok fele, a franciák negyven százaléka negatív véleménnyel van a moszlimokról. A franciák nyolcvan, a németek hetven százaléka támogatja a burka betiltását (a spanyolok és a britek többsége is szívesen látna hasonló törvényt). Az európai pártok ezt igyekeznek meglovagolni, rosszabb esetben felkorbácsolni. Ez magyarázza Geert Wilders, a Svájci Néppárt és az olasz Északi Liga népszerűségének növekedését.

Az iszlám terrorizmus elleni globális háborút indító Egyesült Államokban sokkal kevesebben vannak az iszlámról negatív véleményt alkotók és kisebb a bevándorlásellenes politika támogatottsága is. Az amerikaiak kétharmada elutasítja a burka betiltását. Az európai muszlimok többsége a saját bőrén érezte a hátrányos megkülönböztetést, míg Amerikában háromnegyedük sosem tapasztalt diszkriminációt.

Mi magyarázza a különbséget? – teszi fel a kérdést Kotkin. Utal rá, hogy az egyik ok demográfiai: az Egyesült Államokban jóval kevesebb muszlim bevándorló él, mint Nyugat-Európában. Fontos különbség az is, hogy Amerika kezdettől fogva vallási, etnikai és kulturális értelemben egyaránt sokszínű. Ráadásul az amerikai muszlimok többsége elsősorban amerikainak tekinti magát, míg Európában a többség inkább vallási identitását sorolja előre.

A legfontosabb tényező azonban szociális. Az amerikai muszlimok többsége középosztálybeli, míg Európában inkább szegénységben élnek, és kirívóan magas a munkanélküliek száma.

Ebben pedig szerepe van a túlzottan bőkezű jóléti államnak is – állítja Kotkin. Az amerikainál jóval nagyvonalúbb munkanélküli segély nem ösztönöz munkavállalásra. Amerikában az alacsony végzettségű bevándorlók körében magasabb a foglalkoztatottság, mint a hasonló képzettségű helyben születettek között. Európában viszont a segélyezés állandó függést alakít ki, és konzerválja az eleve hátrányos helyzetű bevándorlók elszigetelődését.

És persze az előítéleteket is: a segélyezett bevándorlókat az egyre öregedő többségi társadalom koloncnak érzi.