Így gyászolja önmagát Svédország

Svédországot valóságos trauma élte azáltal, hogy az ország miniszterelnöke is kénytelen volt elismerni a svédországi muszlimok integrációjának teljes kudarcát. Azonban a traumatikus események átélése után természetes folyamat a gyász megélése, amit a szakirodalom öt fő szakaszra oszt fel: tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás. Miután a kulturálisan idegen bevándorlók tömeges befogadása felszakította a svéd társadalom kohézióját, és Svédország gyakorlatilag megszűnt nemzetállamnak lenni, az ország vezetői is hosszú éveken át tartó gyászfolyamat részeként ébredtek rá végül a valóságra.

Hamvába holt multikulturalizmus Svédországban

Magdalena Andersson, Svédország miniszterelnöke a múlt hét folyamán hivatalosan is elismerte, hogy országa képtelen volt integrálni az elmúlt két évtizedben befogadott bevándorlókat, ami párhuzamos társadalmak kiépüléséhez és az erőszak egyre erőteljesebb elharapódzásához vezetett. Az elmúlt években egyre romló svédországi állapotok (többek között a rendszeres robbanások, a klánháborúk, az antiszemitizmus és a nők elleni erőszak mértékének növekedése) egyértelművé tették a muszlimok sikertelen integrációját. Andersson beismerésének drámai jellegét tovább fokozza, hogy már olyannyira fenntarthatatlan állapotok uralkodnak, hogy többé nem lehet szőnyeg alá söpörni a svéd multikulturalizmus katasztrofális következményeit.

Vége a progresszív véleményhegemóniának a Twitteren

Néhány nappal ezelőtt hivatalossá vált, hogy Elon Musk 44 milliárd dollárért megvásárolja a Twittert, ami a progresszívok berkeiben komoly felháborodást eredményezett. A progresszív napirend képviselői most veszélyben látják véleményhegemóniájukat azáltal, hogy a platform új tulajdonosa az önkényes, konzervatívokat kirekesztő véleménydiktatúra helyett valódi szólásszabadságot hirdet meg.

A Fehér Ház harcol a kiskorúak nemváltásáért

A Fehér Ház szóvivője, Jen Psaki erős kritikával illette azon, az amerikai Arizona és Oklahoma államokban aláírt törvényjavaslatokat, amelyek megtiltják a kiskorú transzneműek nemváltását, valamint megtiltják a „transznők” – ám valójában biológiailag férfiak – részvételét a női sportokban. A hazai balliberális oldal következetesen álproblémának titulálja a transzlobbi nyomulását, miközben az Egyesült Államokban egyre elkeseredettebb harcot folytatnak a józan ész oldalán álló konzervatívok.

Erős politikai felhatalmazást ad a gyermekvédelmi népszavazás

Noha a gyermekvédelmi népszavazás közjogi értelemben nem érte el az érvényességi küszöböt, a referendumon 3,3 millió választópolgár utasította el az LMBTQ-lobbi indoktrinációs tevékenységét a kiskorúak körében, ami erős politikai legitimációt ad a választáson kétharmados többséget szerző kormánypártoknak. Miközben az ellenzéki pártok és a „civil” szervezetek következetesen álproblémának titulálták a kérdést, és mindent eszközt bevetettek a referendum érvényességének és eredményességének elgáncsolására, addig az Egyesült Államokban ismételten olyan bizonyítékok láttak napvilágot, amelyek alátámasztják a gyermekvédelem szükségességét a progresszív napirend agitátoraival szemben.

Hidegháborús elméletek alkonya

Az Ukrajna elleni orosz támadást az új világrend kialakítása irányába tett első lépésnek is tekinthetjük. Az elmúlt évek tapasztalati rávilágítottak arra, hogy az Egyesült Államok által vezetett liberális világrend, vagyis az amerikai hegemónia unipoláris pillanata elillant, és a nagyhatalmak kendőzetlenebb konfrontációjának korszaka következhet be. Az elviekben a nemzetközi jog szupremáciáján alapuló, 1989 utáni globalista–neoliberális rend eróziója felgyorsulni látszik. Az erőpolitikán és nagyhatalmi érdekeken alapuló új kor beköszöntésével okkal beszélhetünk egy „világrend nélküli világ” (Schmidt Mária) beköszöntéről. Majd pedig egy új világrend kiépüléséről.

A felfelé bukás művészete az EU-ban; III. rész

A sorozat első két része Donald Tusk, Frans Timmermans, Guy Verhofstadt, Jean-Claude Juncker, és Ursula von der Leyen felfelé bukásának történetét mutatta be. A harmadik, és egyben sorozatzáró rész Ylva Johansson és Laura Codruța Kövesi kudarcokkal terhelt pályafutásáról rántja le leplet. Esetükben is azzal a jelenséggel találkozhatunk, hogy jól fizető, uniós pozíciójuk megszerzése nem alkalmasságuk, hanem kiváló kapcsolatrendszerük eredménye.

A felfelé bukás művészete az EU-ban; II. rész

A sorozat első részében Donald Tusk, Guy Verhofstadt és Jean-Claude Juncker személyében három olyan politikus karrierje került górcső alá, akik hiába szerepeltek le hazájukban különböző módokon, az Európai Unió valamely intézményénél jól fizető pozícióhoz jutottak. A sorozat második részében Frans Timmermans és Ursula von der Leyen felfelé bukásának bemutatása következik.

A felfelé bukás művészete az EU-ban; I. rész

A magyarországi ellenzék március 15-ei tüntetésének „sztárvendége” az Európai Néppárt elnöke, Donald Tusk volt, aki prototípusa azon politikusoknak, akik hiába szerepelnek le hazájukban különböző módokon, az Európai Unió valamely intézményénél garantáltan jól fizető pozícióhoz jutnak. Az is közös jellemvonás ezen személyek között, hogy felfelé bukásuk után elfeledkeznek nemzeti hovatartozásukról és sokszor saját nemzetük érdekeivel szemben nemzetek feletti érdekeket képviselnek.

Kína lesz az orosz–ukrán háború nyertese

Több mint két hete tart az Ukrajna elleni orosz invázió, aminek következtében a Nyugat súlyos gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország ellen, amelyek azonban az európai kontinenst is érzékenyen fogják érinteni. Az orosz–ukrán konfliktus következtében tovább erodálódik az Egyesült Államok vezette világrend, amiből nevető harmadikként Kína mindenképpen profitálni fog.

Az ukrajnai háború is a rasszizmusról szól

Több mint egy hete tart az orosz–ukrán háború, aminek következtében a mindennapi életünket is befolyásoló események (menekültválság, szankciók miatti gazdasági válság, az eszkaláció miatti háborúba való belesodródás veszélye) bontakoznak ki a szemünk előtt. A progresszív napirend képviselői azonban a jelenlegi humanitárius katasztrófa közepén is meglátták a – valójában geopolitikai érdekekből fakadó – háborús helyzet legjelentősebb hajtóerejét, és egyben következményét, ami mi más lenne, mint a rasszizmus.

Koszovót ünnepeljük, de Donecket és Luhanszkot elítéljük?

Amíg Koszovó 2008-as, vérrel megteremtett függetlenedése a demokrácia ünnepének lett kikiáltva, addig a Donecki és a Luhanszki Népköztársaság esetében „orosz agresszióról” szólnak a hírek. Pedig a két eset nem is különbözik annyira egymástól, sőt, valójában a konfliktus természete egyazon tőről fakad. Ráadásul Koszovó által egy olyan veszélyes precedenst teremtett a Nyugat, ami minden szeparatista mozgalom számára követendő például szolgálhat.

Oroszország és a Visegrádi Négyek kapcsolata

A V4-es együttműködés valódi erejét az adja, hogy tagjai szabadon élhetnek szuverenitásukkal, és gyakorolhatják önrendelkezésüket, ami magában foglalja az oroszokhoz fűződő viszony jellegét is. Szemmel láthatóan a föderalizmust képviselő erők célja, hogy felnagyítsák a közép-európai országok közötti esetleges nézeteltéréseket, ám a Visegrádi Négyek Ukrajna kapcsán is egységes állásponton vannak és elismerik, hogy a Krím-félsziget esetében annektálás történt, és egységesen állnak ki az ország szuverenitása és területi integritása mellett.

A migránsok abba a kézbe is harapnak, amelyik enni ad nekik

Franciaországban 20 év börtönbüntetésre ítélték Rifat Abbast, azt az illegális szudáni migránst, aki 2019 szeptemberében halálra szurkálta migránspárti aktivista ex-barátnőjét. Az elmúlt évek folyamán több, a nyitott határok és a migránsok tömeges befogadása mellett kiálló aktivistát gyilkoltak, vagy erőszakoltak meg Európába érkező bevándorlók.

Madrid, Párizs, Moszkva: Újabb fejezetek Orbán Viktor elszigeteltségében

A magyar miniszterelnök néhány nap leforgása alatt több meghatározó megbeszélésen vett részt, amelyek kellően szemléltetik a magyar külpolitika pragmatikus jellegét. Miközben Madridban az újonnan formálódó, erős nemzetállamokon nyugvó unióban gondolkodó konzervatív pártcsalád koordinációjában vett részt, addig Moszkvában a magyar energiabiztonság védelme mellett – a közép-európai térség érdekeit hangsúlyozva – felszólalt az orosz–ukrán konfliktus békés rendezése mellett is.

A „tényellenőröket” csak a tények zavarják

A haladás dicsőségének hála már Magyarország is büszkélkedhet az „álhírek és féligazságok kiszűrését” célzó tényellenőr oldallal, a lakmusz.hu-val, amelynek munkatársai az objektivitás és függetlenség szellemében kivétel nélkül balliberális újságírókból állnak. Ahogyan a nyugati példák is rávilágítottak, a tényellenőrök tevékenységüket politikailag motivált módon, a globalista elit érdekeinek megfelelően folytatják.

Szövevényes palotaforradalom Kazahsztánban

Közép-Ázsia legstabilabb államának, Kazahsztánnak utcái vérbe borultak az elmúlt napok folyamán, ám az események háttere továbbra is tisztázatlan. Egyre valószínűbb azonban, hogy palotaforradalom zajlott a klánalapú kormányzást folytató országban, amelynek keretében az ország elnöke, Kaszim-Zsomart Tokajev az elégedetlenségi hullámot meglovagolva számolt le a korábbi teljhatalmú elnökkel, Nurszultán Nazarbajevvel.

J.K. Rowling, a transzlobbi és az eltörlés kultúrája

J.K. Rowling minden kétséget kizáróan korunk egyik legismertebb írója, akinek a varázslóvilágban játszódó Harry Potter könyvsorozata mostanra több generációnyi gyermekkel szerettette meg az olvasás csodálatos világát. Ennek ellenére az írónő valóságos közellenséggé vált a haladáspárti berkekben azon nézetei miatt, amelyek szerint a „nők menstruálnak és nincsen péniszük”, és ezért bűnhődnie kell.

Németország hátra megy, nem előre

Az új német kormány a migráció legalizálásában látja az ország gazdasági és demográfiai kihívásainak megoldását, ami azonban hiú ábrándnak bizonyul. Valójában az olcsó munkaerő iránti profitéhség egy sor olyan gazdasági–társadalmi problémát okoz, amelyek nemcsak Németország versenyképességét veszélyeztetik, hanem a terrorfenyegetettséget is fokozzák.

Évértékelő 2021: Változtak a szelek Európában

Több, az európai politikát érdemben befolyásoló külpolitikai esemény is történt 2021-ben, amelyek egyaránt nyitottak meg új frontvonalakat, és temettek be árkokat a pragmatizmus szellemében. Jöjjön itt egy összefoglaló az elmúlt év legfontosabb, Magyarországot is érintő eseményeiről!

Feszült német–orosz viszonyban érdekelt a zöldbaloldal

Miután egyértelművé vált, hogy Annalena Baerbock lesz Németország következő külügyminisztere, szinte borítékolni lehetett, hogy a zöldbaloldal rögvest az ideológiavezérelt külpolitika rögös útjára lép. Az új külügyminiszter Oroszország kapcsán rögvest „megnyugtatott” mindenkit, hogy inkább érzelmi alapon képzeli el a külpolitikai alapjait, mintsem a geo- és reálpolitikát figyelembe vevő pragmatikus módon.

Ismét elszigetelődött Orbán Viktor

A balliberális médiumok és pártok az elmúlt tíz év során rendre a vágyvezérelt gondolkodás csapdájába esve azt vizionálták, hogy az Orbán Viktor vezette kormányzat külpolitikája „teljesen elszigetelte Magyarországot”. A miniszterelnök elszigeteltsége újabb fejezetéhez érkezett, miután hivatalossá vált, hogy december 13-án Magyarországra látogat Emmanuel Macron francia köztársasági elnök, és részt vesz a visegrádi országok miniszterelnökeivel rendezett csúcstalálkozón.

Éric Zemmour lesz Franciaország megmentője?

Éric Zemmour újságíró, történész kedden – egy igen dinamikus és patrióta hangvételű videóüzenetben – hivatalosan is bejelentette, hogy megméretteti magát a francia elnökválasztáson 2022 áprilisában. Víziója egy olyan Franciaországról szól, amely szuverén és független, megvédi kultúráját, hagyományait, életmódját, és szembeszáll az ország problémáit egyre csak súlyosbító idegen kultúrájú tömegek bevándorlásával.

Kulcspozíciókhoz jut a zöldbaloldal a német kormányban

A német koalíciós tárgyalások lezárulása után bizonyossá vált, hogy a szélsőségesen progresszív „zöldek” kulcspozíciókhoz jutnak az új kormányban, ami által magasabb fokozatra kapcsolhat Németország önfeladása. Lehetőség nyílik a párt „sokszínűségi statútumának” megvalósítására: jön a legális migráció, az LMBTQ- és feminista ügyek prioritása és a nyitott társadalom megvalósítása, valamint a Németország érdekeit egyáltalán nem szolgáló oroszellenesség.

Ezért van szükség a gyermekek védelmére az LMBTQ-lobbival szemben

A hazai balliberális oldal rendre nevetség tárgyává akarja tenni a kormány gyermekvédelmi népszavazását érintő kérdéseket. Álproblémának minősítik az LMBTQ-lobbi indoktrinációs tevékenységét a kiskorú gyermekek körében, ahogyan ezt a migrációs válsággal is tették. Utóbbiról már bebizonyosodott a magyar kormány igaza, ezért érdemes az előbbi kapcsán is megvizsgálni a nemzetközi trendeket, amelyek egyértelműen alátámasztják a gyermekvédelmi törvény, valamint az erről szóló népszavazás létjogosultságát, sőt szükségességét.

A genderideológia első áldozatai: a Reimer ikrek

Miközben az LMBTQ-lobbi ellentmondást nem tűrő módon próbálja ráerőltetni akaratát a többségi társadalomra, érdemes megemlékezni az első, 1966-os emberkísérletről, amelyről méltatlanul kevés szó esik a nemváltásról szóló diskurzusban. Dr. John Money, a genderideológia úttörőjének ámokfutása egy életre megnyomorította a kanadai Reimer család életét, és később az ikerpár mindkét tagja az orvos által okozott traumák következtében követett el öngyilkosságot.

Fizessen az EU a schengeni határok védelméért

Miközben az elmúlt napokban megdöbbentő képsorok érkeztek arról, ahogyan illegális migránsok ezrei ostromolják a lengyel határt, a brüsszeli intézményrendszer továbbra sem hajlandó anyagilag hozzájárulni a fizikai határzár kiépítéséhez, és a technikai vitákkal van elfoglalva. Ideje lenne felismernie a brüsszeli elitnek, hogy a schengeni határok védelmét nem szóvirágokkal, hanem falakkal lehet biztosítani, ehhez pedig anyagi támogatást kell folyósítani a frontvonalban küzdő tagállamoknak.

Gyülekeznek a migráció viharfelhői Európa felett

Afganisztán az összeomlás szélén áll, a szudáni rezsimet katonai puccs döntötte meg, míg Etiópiában a tigrinya lázadók a polgárháború végjátékának szakaszába léptek. Az etióp kormányzat esetleges összeomlása regionális káoszt eredményezne, amit tovább tetézhetnek az etióp–szudáni határvita kapcsán kibontakozott harcok. Az elmúlt hetek eseményei ismételten figyelmeztettek minket arra, hogy Európa küszöbén bármikor felbukkanhat egy újabb, milliós tömegeket megmozgató migrációs válság.

Afganisztán az összeomlás szélén áll

A tálibok augusztusi hatalomátvételét egyetlen állam sem ismerte el formálisan, és ennek gazdasági vonzatai miatt az ország az összeomlás szélén táncol. Afganisztán bruttó nemzeti össztermékének 40 százalékát az elmúlt években már így is a nemzetközi segélyek tették ki, azonban a progresszív demokráciaexport kudarcával és az iszlamisták hatalomra kerülésével ezen segélyek folyósítása nagyrészt elapadt. Mindeközben a nagyhatalmak geopolitikai sakkjátszmájának árnyéka vetül az egész térségre.

Ezért nem ír a nyugati sajtó a Békemenetről

Az október 23-ai Békemeneten irdatlan tömeg biztosította támogatásáról az Orbán Viktor vezette nemzeti kormányt. Ennek ellenére a liberális nézetek által uralt Nyugaton nagyítóval kell keresni azokat a sajtótermékeket, amelyek nem hallgatták el ezt az eseményt. Ennek oka, hogy a saját párhuzamos valóságuk foglyai, amelyben összeegyeztethetetlenné vált, hogy egy általuk autoriternek kikiáltott vezetőt százezres tömeg biztosít támogatásáról.

Progresszív őrület Hollywoodban

Egyre szembetűnőbbé válik, hogy az újmarxisták a kultúra alapjává az identitásideológiát tették, amelyben az „elnyomottak” (a különböző etnikai és vallási kisebbségek, a nők, az LMBTQ-kisebbség tagjai) felemelésére van szükség az elnyomó fehér, patriarchális, heteroszexuális, „cisz” rendszerrel szemben. Ezen forradalmi hevület szele a társadalomtudományi értelmiségi körökön kívül a film- és sorozatgyártásban tombol leginkább, ahol a BBC-től kezdve a Netflixen át egészen Hollywoodig a progresszív ideológia által vezérelt egalitárius törekvések nem az alkalmasság, hanem a sokszínűségi kvóták alapján kelnek életre.

A terror a nagyvárosi élet része

Sadiq Khan, London polgármestere 2017-es megnyilvánulása a 2016-os New York-i iszlamista terrorcselekmény kapcsán mit sem veszített aktualitásából. A multikulturális Londonban az elmúlt évek során több terrortámadás is történt, a legutóbbi éppen október 15-én, amikor egy szomáliai származású brit állampolgár, Ali Harbi Ali meggyilkolta Sir David Amess tory parlamenti képviselőt. Egyre nehezebb tagadni a borzalmas valóságot: a „sokszínűség” és a terror kéz a kézben járnak.

Stockholm-szindrómában szenved Németország

Németországban évek óta kirajzolódni látszik azon tendencia, amely egyre inkább az ország kultúrájának feladásával jár együtt. Az ország erősen összeegyeztethetetlen módon, ám kellően lelkesen enged mind a muszlim kisebbségek, mind az LMBTQ-lobbi nyomásának, és a kulturális önfeladás zsákutcájába fordul. Európa vezető hatalma Stockholm-szindrómában szenved.

Transzszexuális nőellenesség Nyugaton

Az Economist a múlt héten publikált egy cikket, amelyben arról elmélkedik a szerző, hogy a „nő” kifejezés miért köt csomót az emberek nyelvére. Ennek kapcsán érdemes rávilágítani arra, hogy a politikai korrektség és a szélsőséges egyenlőségpártiságból táplálkozó progresszivizmus hogyan rombalja le szándékosan a férfiak és nők közötti határvonalat, és fordul teljes abszurditásba.

Bevándorláspárti lehet az új német kormány

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a szociáldemokrata párt (SPD) elnöke, Olaf Scholz lesz Németország következő kancellárja, amennyiben sikerül megállapodni a „zöldekkel”, valamint a liberális FDP-vel is. Ennek kapcsán érdemes megvizsgálni, hogy a valószínűsíthető kormánykoalíció tagjai hogyan viszonyulnak a bevándorláshoz.

A bevándorlás nem segít a demográfiai válságon

Napjainkban Európa több kihívással is szembesül, amelyek közül az egyik legjelentősebb a demográfiai krízis. Sajnálatos módon több európai országban is ez a tendencia figyelhető meg, amely problémát ráadásul az őshonos lakossághoz tartozó családok támogatása helyett kulturálisan idegen tömegek betelepítésével akarják megoldani Nyugaton.

A magyar migrációs modellt másolja Dánia

A dán szociáldemokraták a 2015-ös migrációs válság óta egyre inkább bevándorlásellenes politikát folytatnak, ami az európai baloldali pártok körében egészen egyedülállónak számít. Ez jól mutatja, hogy a Magyarország által 2015 óta következetesen képviselt bevándorlásellenes politikának nem csak Közép-Európában, vagy a politikai jobboldalon van példamutató értéke, hanem akár a nyugat-európai baloldalon is.

A német „zöldek” Soros kottájából játszanak

Noha a „zöldek” által delegált Annalena Baerbock esélye a kancellári posztra egyre halványabb, az általa vezetett zöld-baloldali párt részvételére az új koalícióban továbbra is jelentős esély mutatkozik. Ennek kapcsán érdemes betekinteni a kulisszák mögé, és felfedni a párt valódi arculatát, amely gyakorlatilag nyíltan Soros György világképét képviseli, különösen a tömeges migráció legalizálása terén.

Afganisztán eltemette az Amerikai Birodalmat is

Az afganisztáni fiaskóval a progresszív imperializmus újabb mérföldkövéhez érkezett, így ideje számot vetni az intervencionista demokráciaexport egyenlegével: demokrácia helyett Afganisztánban is iszlamista rezsim épült, a vérből és káoszból pedig újabb menekülthullám indul meg Európa felé.

Iszlám radikalizmus Hollandiában

Hollandiában a török és marokkói vendégmunkások beáramlása, majd önkéntes szegregációja után a muszlim gettók  konzerválódtak, amit az állam tétlenül nézett. Jelentős nemzetbiztonsági kihívást jelent, hogy a kialakult párhuzamos társadalmakban burjánzó vallási radikalizmust a Denk nevű párt már a parlamentben nyíltan képviseli, amivel párhuzamosan a külföldről finanszírozott iszlamista ideológia is egyre jelentősebb problémát jelent.

Svédország, a multikulturalizmus fellegvára

A muszlimok által kialakított párhuzamos társadalmak már évtizedek óta léteznek Svédországban, ahol az állami szervek erőszak-monopóliuma egyszerűen nem érvényesül, és az országot vezető liberális elit részéről hajlandóság sem mutatkozik a probléma megoldására. Egy évtizeddel ezelőtt a gettóbeli zavargások és a rendőrség elleni bombatámadások kivételes eseménynek minősültek, míg napjainkban mindennapi jelenséggé váltak.