Fojtóhurok

Elevenítsünk föl egy régi, elvileg idejétmúlt kifejezést, a protektorátust. Nota bene, belátható ideig ez lesz a jövő kulcsszava, noha a neoliberális főáram serényen munkálkodik azon, hogy e fogalom tényleges tartalmát progresszív szóvirágok mögé rejtse. De most, hogy bizonyos alapvető döntéseknél az EU immár eltörölné a vétójogot, egyre nehezebb kivitelezni ezeket a kommunikációs trükköket. Mert ha vétójog nincs, akkor protektorátus van, ez ilyen egyszerű.

Éva örök

Mármint Eva Kaili. Olvasom, hogy a hölgy, miután kevesellte ideiglenes fogva tartásának luxuskörülményeit, immár házi őrizetének feloldását is kérvényezi. Mielőbb folytatni szeretné gyümölcsöző brüsszeli tevékenységét, gondolom, körülbelül ott, ahol nemrégen abbahagyta.

Az atlanti fősodor-politika a legnagyobb rizikó

A gerjesztett és immár nagyon túldimenzionált hangulat Oroszország ellen azt mutatja, Washingtonban Moszkvát ki akarják golyózni a világjátszmából, de ez aligha sikerülhet. Pontosabban, ha sikerülne, az egyben világkatasztrófa lenne.

Kína beszállt

Szaporodnak a jelek, hogy Kína tevőlegesen is kézbe veszi az ügyeket, már ami az orosz-ukrán háború lehetséges kimenetelét illeti. Fokozódó aktivitását talán a márciusi Putyin és Hszi Csin-ping közötti csúcstalálkozón egyeztették is, talán nem. Valószínűbb, hogy Peking egyedül döntött úgy, hogy megmutatja a világnak: Kína nélkül nincsen reális esélye a rendezésnek. Nem véletlen, hogy éppen a csúcs előtt tették közzé 12 pontos béketervüket.

Gyurcsány mindig mindenkit körbetáncikál

A Demokratikus Koalíció ezzel a javaslattal Gábor Zsazsa-i magasságokba emelkedett, mi szerint mindegy, hogy mit beszélnek valakiről, csak az a lényeg, hogy beszéljenek. De nem kell minden izzadságszagú próbálkozásukat komolyan venni, azt meg kiváltképpen nem, amikor az egér szeretné letartóztatni az elefántot.

Győztél, ha mondom

A közeljövő politológiai doktoranduszainak igencsak remek témája lenne az orosz-ukrán háború mediatizációja. (Értsd: alárendelése a médialogika kívánalmainak.) Remek, mert állatorvosi lóként demonstrálható rajta civilizációnk számos információs hullafoltja.

Kína ráér

Kicsit előreszaladva, egyszersmind kicsit felületesen is, sok elemző veszi készpénznek, hogy az ukrán háború miatt Kína, Oroszországgal karöltve, lázasan egy új, immár multi-poláris világrend kialakításán dolgozik. Ez persze kétségtelenül lehetséges opció, mégis jobb, ha szem előtt tartjuk: a kínai stratégiai gondolkodás soha nem volt, még véletlenül sem, egyoldalú. Most sem az.

Tolsztoj is bűnös

A Nyugat „(…) nem ismeri Oroszországot, mert nem akarja ismerni; vagy jobban mondva olyannak ismeri, amilyennek ismerni akarja, azaz úgy, ahogy az megvetésével összhangban áll.” Nyikolaj Danyilevszkij orosz szociológus eme 19. századi szavai megint egyre aktuálisabbak: az orosz „különleges katonai művelet” az „európai értékeket védő” Ukrajna ellen immár nem csak politikai, de kulturális értelemben is fölélénkítette a ruszofóbiát.

Csak egy trükk

Pillanatnyilag a pénzek mobilizálására, az illúzió prolongálására Donáth mutatkozik alkalmasabbnak. De a végén Gyurcsányék nélkül úgyse jön ki majd az ellenzéki matek. Ellenzékváltás? Velük? Ugyan. Ez csak egy trükk. Káder-trükk.

Mattra játszanak

Raymond Aron szerint a hidegháborúnak az a lényege, hogy a háború lehetetlen, a béke pedig valószínűtlen benne. A sakkban erre mondják azt, hogy patt. Ilyenkor kell fölállni az asztaltól, és új játszmába fogni.

Két rekviem

Nehéz ügy, hogy egy idő után meg kell halni, de ki mondta, hogy az élet igazságos?

Könnyű pénzek

Ne firtassuk, mi állhat az Európai Unió legújabb korrupciós botrányának hátterében. Lehet, hogy gazdasági, lehet, hogy politikai számítás. Valószínűleg ez is, az is, megspékelve némi titkosszolgálati segédlettel. Volt már ilyen, s ha az uniós struktúrák nem változnak, minden bizonnyal lesz is.

Sok kockázat van abban, ha külföldről próbálnák megdönteni a Fidesz-kormányt

Oroszország presztízse katonai szempontból megkopott a háború elhúzódása miatt, viszont az USA-nak nagyon nehéz lesz végleg legyőznie Putyint, majd ráfordulnia a fő ellenfélre, Kínára. A háború kihatott a 2022-es választásokra, miközben Márki-Zay Péter személyében olyan jelöltje lett az ellenzéknek, amely kritériumaiban megfelelhetett az Orbán-kormányt megdönteni szándékozó külföldi erőknek, azonban nem sikerült ezt győzelemmel megkoronázni. Köszönhetően Márki-Zay politikai inkompetenciájának is a külföldi kampányfinanszírozási botrány egyik tanulsága, hogy a Fideszre veszélyes ellenfél jelenleg külföldön keresendő.

Katonás szerep a Fehér Házban, a Kongresszusban

Az amerikaiak ebben a katonai fazonírozásban sokat tanultak a kubaiaktól: Castróék egy egész világra hatást gyakoroltak az olajzöld egyenruhájukkal. Fidel Castrón, Che Guevarán persze jobban állt a „gerillaöltöny”, macsósabbak voltak, mint Zelenszkij.

Gin vagy borovicska

Pohár gint gurított le Rastislav Káčer, szlovák külügyminiszter, amikor észlelte, hogy magyar kollégája, Szijjártó Péter két napos hivatalos útján Robert Fico, egykori pozsonyi miniszterelnökkel is találkozott.

Págerre gondoljatok

A művészet szabadelvű, nem liberális. A szabadság az elve, nem az ideológiája. Utóbbi gátolja a kreativitást, az előbbi az előfeltétele.

H, mint háború, illetve Haszon

Egy háború gazdasági befektetés is, persze csak a győztesek számára. Kiváltképpen akkor, ha más országok területén s nem saját katonákkal vívják, nincsenek nemzeti romok, honfitárs katonai és civil áldozatok.

Amerikáról másképp

Az amerikai külpolitikai gondolkodás a 20. század eleje óta egyben a világpolitikáról való gondolkodás, miután a 19. században gyakorlatilag megvalósult James Monroe elnök elve, miszerint „Amerika az amerikaiaké”.

Csányi összegez

Nem a színész, nem az üzletember Csányi, hanem az akadémikus. Nem a Sándorok, hanem a Vilmos.

A forró drót süket

Minap múlt hatvan éve, hogy fellélegezhetett a világ: John F. Kennedy és Nyikita Sz. Hruscsov rájöttek, egyiküknek sem érdeke, hogy kirobbanjon a harmadik világháború.

Kis magyar, és nagy kínai pornográfia

Két „baloldali” kongresszus is volt a múlt héten, egyik árulkodóbb, mint a másik.

Washington diktál, Von der Leyenék szóvirágokkal lepleznek, Európa meg didereghet egész télen

Tényleg „tüdőn lőtte magát” az európai gazdaság, mint azt Szijjártó Péter állítja? Valós jelenség a Fidesz által emlegetett „szankciós infláció”? Mit akar Joe Biden, és mi köze van az orosz-ukrán háborúnak a Pax Americana eszméjéhez?

Ursula gyógyszere

Ursula kemény, katonás asszonyság, aligha véletlen, hogy uniós funkciója előtt a német védelmi tárcát vezényelte. A khaki szín legalább úgy illett hozzá, mint mai, hideg tónusú, uniós kiskosztümjei.

Mussolini, Hitler, stb.

Már megint a fasiszták és persze a nácik, kinek éppen melyik jön a szájára. De persze mindegy is, az a fő, hogy e stigmákkal – pontos képzavarral élve –, jól oda lehessen az ellenlábasokra sújtani, hiszen kétségtelenül a 20. század  szörnyszülöttje mind a kettő.

Hosszú az árnyéka

Lendüljünk át azon, vajon egy diktatúrában szokványos faktum-e az árnyékkormány, avagy ez utóbbi létrejötte eleve árnyékot vet a minősítés igazságtartalmára. Vagy-vagy.

A gyerek nem érti

Nézzük a tévéhíradót. A nyolcéves kislány betéved a szobába, pedig ilyenkor nem szokott. (Nincs tiltás, csak szoktatás van.) A német kancellár éppen azt magyarázza, ezt a telet majd át kell vészelni valahogy.

Gorbacsov halott, Teng él

Ha egyszer a jövő történészei is szemügyre veszik majd a létezett szocializmusok (ha tetszik, a kommunista kísérletek) történetét, aligha úszhatják meg a nagy figurák párhuzamos életrajzainak megírása nélkül. Plutarkhosz annak idején jól tudta, az összehasonlító szemlélet /a szünkrészisz/ nemcsak az érdekesebb meseszövés miatt gyümölcsöző, tényleg közelebb is visz a folyamatok pontosabb megértéséhez.

Akarhat-e békét Washington?

Kinek érdeke az orosz-ukrán háború mielőbbi befejezése, s kinek nem? Ágbogas kérdéskör ez, most csupán egyetlen ágát szeretném „letörni”.

Már Scholz sem elég

Az orosz-ukrán háború miatt szétrázódó európai hatalmi architektúra az amerikai progresszorok szájíze szerint épül újra.

Nem egy Soros

Figyelemre méltó interjú olvasható a magyar származású Klaus von Dohnanyival az egyik hetilapban. A kilencvennégy esztendős egykori szociáldemokrata politikus, Willy Brandt és Helmut Schmidt közeli munkatársa lényeglátóan pontos szavakkal világítja meg, mi is Európa igazi dilemmája.

Sajog az idő

A címet idézőjelbe kellett volna tennem, mindjárt kiderül, miért.

Progresszív testszag

Nem tudom, fölfigyeltek-e rá, de mostantól kezdve korunk nagy ideológiai törésvonala, amely a haladárok (értsd: progresszívek, globalisták) és a maradárok (értsd: populisták, szuverenisták) közt húzódik, a végletekig leegyszerűsödhet.

Legalább őszinte

A küszöbön álló világrecessziónak három oka van. A talányos eredetű pandémia, az USA és Oroszország szubjektív geopolitikai játszmája Ukrajnában, valamint a kapitalizmusnak ama általánosan objektív „szokása”, hogy időről időre kevesek javára újraolajozza magát, s ilyenkor szeret világromboló, recessziós üzemmódba kapcsolni.

Férfi a gyep szélén

Marco Rossit sem a kudarc, sem a világraszóló diadal nem készteti üresen kongó mondatokra. Mindig mond valami lényegeset, s ettől van az, hogy már a névelői is hitelesek.

A 3. világháború

Az orosz-ukrán háborút a harcoló felek – pontosabban az oroszok és a Zelenszkij mögött álló külföldi erők – homályos célképzetei teszik igazán veszélyessé.

Kissinger tudja, Soros nem

Az aluszékony Joe Biden nemrég éber üzletemberek előtt kikottyantotta a lényeget.

Egyelőre

Mélenchon pártjának, az Engedetlen Franciaországnak „szélsőbalos” engedetlenjei engedelmeskedtek a globalista multiknak, amikor az elnökválasztás második fordulójában jelentős (42 százaléknyi) mértékben átszavaztak Macronra.

És jött a farkas, Pista

Egy süllyedő hajó sorsát, képletesen szólva, mindig a menekülők pecsételik meg.

Április 4.

Vége a kampánynak, az ellenzéki pártirodákból nem szűrődik már ki zaj.

Érzékenyítek

Már nincs karácsony, de még van Karácsony, torlódunk hát a nagykörút minden órás csúcsforgalmában, három kisgyerekkel a hátsó ülésen, két furgon közé szorulva. Előre-hátra tapodtat sem mozdul a kocsisor.

A szociáldemokrácia átolvad neoliberalizmusba

A fősodor sajtó elsődleges tettestárs. Ma a hír nem szent, hanem fake, a vélemény nem szabad, hanem agit.prop. Agyő sajtószabadság, agyő sajtóetika, csak a hasznosság számít, mint a „régi szép” bolsevista időkben, csupán az ideológiai szósz lett más.

Birodalmi észjárások

Ez a háború fekete-fehér: aki támad, az a fekete, aki védekezik, az a fehér – ilyen egyszerű.

Elefántok talpa alatt

Mindenki nyitott az őszinte párbeszédre, mindenkinek vannak mögöttes céljai, amiket verbálisan illik elrejtenie. Beethoven „Örömódája” csodálatos himnusz, ám nem szokta volt moderálni a politikusok cselekvési ingerét.

Az ellenzéki kígyó a saját farkába harap, s közben még büszkén sziszeg is

Az ellenzéket – nota bene, a rendszerváltozás óta eltelt idő intellektuálisan leggyengébb ellenzékét – minden eddiginél erősebb külföldi hátszelek mozgatják, kívülről ezek irányítják. Ennek az a célja, hogy a jelenlegi magyar kormányt akkor is destabilizálja, ha az a helyén marad. Szoros eredmény esetén rögtön működésbe lépnének a káoszteremtés forgatókönyvei. A választási csalás előzetes vádjai már ezeket készítik elő.

Sub rosa

Ki elől rejtegethette Márki-Zay, hogy Londonban Bajnaival is találkozik?

Lapát

Sajnálom szegény asszonyt, Bangóné Borbély Ildikót, hogy így, télvíz idején, a nagy csata előtt bő két hónappal, lapátra tették.

Célegyenes

Márki-Zay Péter nem balra, és nem jobbra akar menni, hanem felfele. Oké, menjen csak fel. Ott aztán rángathatná is a kormányt, de itt lent, azt nem. Országot vezetni ezeknek? Bele is bolondulnánk.

Legyen káosz

Ha nem megy demokratikusan a kormányváltás 2022-ben, akkor jöjjön a forradalom, természetesen „némi” külföldi segítséggel.

Biblikus tévedésem

A nagy klasszikusok (Shakespeare, Dante, s más effélék) píszi cenzorálása után, naivul úgy gondoltam, egyre aktuálisabb lesz a Könyvek átírása.

Cápajárat

Amit Márki-Zay Péter energiabarát közlekedési megoldásként javasol, pompás ötlet, mert nemcsak takarékos, egyszersmind biztonságos is. A kollégák egymás közt beosztják, ki melyik nap szedje föl a másikat, lehetőleg minél többet, attól függően, hány üléses a járgány.

Karácsonyra kiderül

Business as usual, vagyis a nehézségek ellenére minden a megszokott bulimenet szerint halad.

Ideje búcsúzkodni

Pár éve „A halottkém jelenti” címmel írtam néhány blogot erre a fórumra, az MSZP hosszú agóniájáról. Merészeltem megelőlegezni azt a végeredményt, aminek előbb-utóbb nyilvánvalóan be kell következnie.

Az ájtatos

„Szeressük egymást gyerekek”, kivéve persze Orbánt – az ellenzéki kommunikációban megint ez lett a fő panel, miután a kampány kölcsönös kígyó-béka hangzavara elcsendesedett.

Térfélcsere

Az energia alapvető hatalmi kérdés, ha a falból egyszer csak nem jön meleg víz, ez a legrosszabb fejlemény, amit egy komoly politikus el tud képzelni. Éppen csak valamivel jobb, ha jön ugyan, de az árát egyre kevésbé lehet megfizetni.

Családban marad

A Szemlőhegyen úgy döntött a kupaktanács, hogy Dobrev Klára, pestiesen szólva, bevállalja.

Megölni a zsarnokot

Ripp Zoltán, politikatörténész és obsitos elemző – annak idején ő jelentette ki, hogy az MSZP-nek nincs más alternatívája, mint Gyurcsány – immár irodalmi műfajra váltott. Miután megírta első, szerecsenmosdató káder-ponyváját („Vezeklés nélkül”), második őszikéjében még ennél is merészebbet alkot.

Nem finnyásnak való vidék

Némi elégedettséggel hallom, hogy néhány finnyásabb ellenzéki most már sopánkodik Gyurcsány szívósságán, olyanok is, akik pár évvel ezelőtt még legyintettek rá. Gyurcsány? Ugyan. Kész. Nincs több dobása. Nedves puskapor.

Bravó, Mr. Southgate

Boris Johnson kétségbe vonja az angol szövetségi kapitány és jó néhány játékosa szavahihetőségét, akik a Puskás Arénában a maguk helyszíni alulnézetéből semmiféle rasszista támadást nem tapasztaltak a magyar-angolon.

Vákuum-buli

A neoliberális főáram illetékesei az afgán menekültek globális osztatú befogadásáról tárgyalnak. Az ENSZ-et is bevonva, nyilván fölöttébb felelősen számolgatják, kinek, hol és hány embert kellene befogadnia.

Érzékenyítés, Diétával

Pár kilométerre Sátoraljaújhelytől, ahol a Rákóczi Szövetség szervezésében most zajlik az egyébként Tusványoson szokásos, évi rendes magyar-magyar találkozó, a minap Széphalmon, a kies Kazinczy-kúrián is történt valami. Szerényebb méretben, kisebb létszámban ott is magyarok találkoztak magyarokkal, hogy megpróbálják egymást – trendiesen szólva – „érzékenyíteni”.

Még brummog

Összeesküvések pedig nem léteznek, csupán összecsiszolt érdekegyeztetések.

Emberistenek

A 21. századi emberistenek vagyona nem csupán pénzben, s javakban, de a társadalmilag ellenőrizetlen, korlátlan adatbirtoklásban is mérhető, sőt leginkább abban releváns csak igazán – elkülönülésüknek ez a fundamentuma. Ők az adat-trilliárdosok.

A buzgó hollandi és a többiek

Bizonyos nyugati politikusok fejében sajnos nem ment végbe a rendszerváltás, noha rájuk fért volna. Szembetűnően hiányzik belőlük a fölismerés, hogy a szabadságot  errefelé a szélrózsa minden irányában muszáj értelmezni.

Bókolni veszélyes

Gondban vagyok. Nem tudom, hogyan kell ma korrekt módon csinosnak nevezni egy hölgyet.

Soros szétverné Spanyolországot. Is.

Soros elszántságának diszkrét bája, hogy határtalan globalistaként úgymond szimpatizál a számára kapóra jövő katalán nacionalizmussal; úgy tetszik, e kis „ízlésficam” nem nagy ár azért, ha Európát tovább sorvasztva építhetné be a „nyitott” (valójában persze nagyon is zárt, felülről irányított) világmodelljébe.

Pódium vagy…

Nagy átrendeződések idején az első kérdés: megúszhatjuk-e a háborút?

Majdnem 100

Jó, jó, kiszemeltjük az angolt bensőleg „hiperpassziválja”. Továbbá, istenem, valahol (trehány diák volt?) elkallódtak némely fontos kvalifikációs papírjai. Mással is megeshet ilyesmi.

Őszöd örök

Gyurcsány, ezt legelvakultabb fanjai kivételével mindenki láthatja, politikusi féltehetség. Kavarni tud, vezetni, építkezni nem.

Az angol betege

Az viszont nagy baj és közügy, hogy idestova már kádárnyi időtartammal a rendszerváltás után, egy magát komoly pozíciókra ambicionáló politikus képtelen munkaeszközként használni a kommunikáció szempontjából mindenképpen legfontosabb nyugati nyelvet.

Az uniós csúcsbürokrata szemellenzői

Borrell úr azért kapja a fizetését, hogy minden identitását alárendelje a folyó uniós küzdelmeknek, persze a main-stream oldalán. Ami a migrációt illeti, ez szinte állatorvosi lova a sajátos ténykezelésnek.

Taszítópróba

Nem muszáj politikusnak lenni, elegendő annak látszani – sokak számára ez ma a látszat törvénye.

Vakcina-barátság

Mennyivel más ez a mai Covid-helyzet, mint az annak idején elszabaduló atom?

Például a dánok

Dániában megvalósulni látszik, ami a hazai „szociáldemokratáknál” elképzelhetetlen. Dán kollégáik fölfedezték, sőt ápolják és óvják a nemzeti identitást. Valaha Európában ez egykor magától értetődő szocdem értéknek számított ugyan – és egyben persze rút „árulásnak”, miként azt a proletár internacionalizmustól hevülő kommunisták folytonosan a fejükre olvasták. Igazi proletárnak csak osztálya van, hazája nincs, és nem is kell, hogy legyen, netán még elmaradna a világforradalom…

Visszajött, ami el se ment

A Joe Bident mozgató érdekcsoportok most úgy szakítanak Donald Trump külpolitikájával, hogy ugyanazt a szlogent írják cégérükre: „America first”.

Mit üzen a vírus

Legfőképpen azt, hogy van is globalizáció, meg nincs is. A vírus globális, a védekezés ellene lokális.

Kivel van a Covid

Tudásunk mindig a másik ember ellen irányul, egymás ellen is tudjuk, amit tudunk, ez aligha szorul történelmi bizonyításra. E szimpatikus faji vonásunk a zajló pandémia során is megmutatkozik, most éppenséggel a vakcina-háború formájában.

Pénelopé se píszí

Hát igen, ha Noéminek lett volna GPS-e, mindig tudhatta volna, hol jár Tímár Mihály, amikor nincsen a Senki szigetén. S ha történetesen éppen ott időzik nála, akkor meg Tímea SMS-ezhetett volna Komáromból Kacsuka Imre főhadnagynak, hogy Mihály megint kódorog valahol, szabad a pálya, nyugodtan jöhetsz, epedve vár rád egy férjes asszony. Szerencsére „Az arany ember” nem erről szól.

Lesz-e igazi szocdem párt az MSZP? – Galló, Mráz és Paár a Mandinernek

Aktuálpolitikai értelemben Magyarországon mindenekelőtt tagolatlan Orbán-fóbiát jelent a baloldaliság. Minden „baloldalinak” gyűlölnie kell Orbánt, de nem minden Orbán-gyűlölő „baloldali”. Az idézőjel nem véletlen: 2004 óta csak ebben a negatív értéktartományban létezik nálunk pártszerű baloldaliság.

Szegénységi bizonyítvány a sorozatos baloldali vereség

Az elmúlt három országgyűlési választás és a három alkalommal is kétharmados parlamenti vereség egyértelmű szegénységi bizonyítvány az ellenzék számára és az ördög falra festése helyett éppen ideje lenne (és lett volna) némi önkritikának, mert ennek elmulasztása – miként a vizsgált tíz év is bizonyítja – egyben mindig a következő vereség megalapozása is. 

Fordul a világ

Fontos geopolitikai szemléletet hagyott ránk, úgy értem, az egész világra, a pár napja elhunyt Zbigniew Brzezinski.  Illúzióktól menteset, de valóságosat. Érdekközpontút, mégsem érték- és ideológiamenteset. Tudta, hogy az értékek, ideológiák nemcsak fedőszínek, de olykor meg is határozhatják az érdekeket, lásd például többek közt az egykori vallásháborúkat. Életművének egészével lehetőleg minél pontosabb világérzékelést ajánlott nekünk ez a híres lengyel amerikai stratéga. A „van” és a „legyen” közötti különbség állandó mérlegelését. Egyszóval realistát.

Mit keresett Szili Katalin az MSZP-ben?

A szociáldemokráciát kereső Szili Katalin sem találta meg az MSZP-ben politikusi otthonát – a miértről szól Galló Béla politológus könyve. Fájóbb az, hogy mi, választók sem lelünk a hazai pártpalettán valódi szociáldemokrata csoportosulást.