Egyelőre

Mélenchon pártjának, az Engedetlen Franciaországnak „szélsőbalos” engedetlenjei engedelmeskedtek a globalista multiknak, amikor az elnökválasztás második fordulójában jelentős (42 százaléknyi) mértékben átszavaztak Macronra.

És jött a farkas, Pista

Egy süllyedő hajó sorsát, képletesen szólva, mindig a menekülők pecsételik meg.

Április 4.

Vége a kampánynak, az ellenzéki pártirodákból nem szűrődik már ki zaj.

Érzékenyítek

Már nincs karácsony, de még van Karácsony, torlódunk hát a nagykörút minden órás csúcsforgalmában, három kisgyerekkel a hátsó ülésen, két furgon közé szorulva. Előre-hátra tapodtat sem mozdul a kocsisor.

A szociáldemokrácia átolvad neoliberalizmusba

A fősodor sajtó elsődleges tettestárs. Ma a hír nem szent, hanem fake, a vélemény nem szabad, hanem agit.prop. Agyő sajtószabadság, agyő sajtóetika, csak a hasznosság számít, mint a „régi szép” bolsevista időkben, csupán az ideológiai szósz lett más.

Birodalmi észjárások

Ez a háború fekete-fehér: aki támad, az a fekete, aki védekezik, az a fehér – ilyen egyszerű.

Elefántok talpa alatt

Mindenki nyitott az őszinte párbeszédre, mindenkinek vannak mögöttes céljai, amiket verbálisan illik elrejtenie. Beethoven „Örömódája” csodálatos himnusz, ám nem szokta volt moderálni a politikusok cselekvési ingerét.

Az ellenzéki kígyó a saját farkába harap, s közben még büszkén sziszeg is

Az ellenzéket – nota bene, a rendszerváltozás óta eltelt idő intellektuálisan leggyengébb ellenzékét – minden eddiginél erősebb külföldi hátszelek mozgatják, kívülről ezek irányítják. Ennek az a célja, hogy a jelenlegi magyar kormányt akkor is destabilizálja, ha az a helyén marad. Szoros eredmény esetén rögtön működésbe lépnének a káoszteremtés forgatókönyvei. A választási csalás előzetes vádjai már ezeket készítik elő.

Sub rosa

Ki elől rejtegethette Márki-Zay, hogy Londonban Bajnaival is találkozik?

Lapát

Sajnálom szegény asszonyt, Bangóné Borbély Ildikót, hogy így, télvíz idején, a nagy csata előtt bő két hónappal, lapátra tették.

Célegyenes

Márki-Zay Péter nem balra, és nem jobbra akar menni, hanem felfele. Oké, menjen csak fel. Ott aztán rángathatná is a kormányt, de itt lent, azt nem. Országot vezetni ezeknek? Bele is bolondulnánk.

Legyen káosz

Ha nem megy demokratikusan a kormányváltás 2022-ben, akkor jöjjön a forradalom, természetesen “némi” külföldi segítséggel.

Biblikus tévedésem

A nagy klasszikusok (Shakespeare, Dante, s más effélék) píszi cenzorálása után, naivul úgy gondoltam, egyre aktuálisabb lesz a Könyvek átírása.

Cápajárat

Amit Márki-Zay Péter energiabarát közlekedési megoldásként javasol, pompás ötlet, mert nemcsak takarékos, egyszersmind biztonságos is. A kollégák egymás közt beosztják, ki melyik nap szedje föl a másikat, lehetőleg minél többet, attól függően, hány üléses a járgány.

Karácsonyra kiderül

Business as usual, vagyis a nehézségek ellenére minden a megszokott bulimenet szerint halad.

Ideje búcsúzkodni

Pár éve “A halottkém jelenti” címmel írtam néhány blogot erre a fórumra, az MSZP hosszú agóniájáról. Merészeltem megelőlegezni azt a végeredményt, aminek előbb-utóbb nyilvánvalóan be kell következnie.

Az ájtatos

“Szeressük egymást gyerekek”, kivéve persze Orbánt – az ellenzéki kommunikációban megint ez lett a fő panel, miután a kampány kölcsönös kígyó-béka hangzavara elcsendesedett.

Térfélcsere

Az energia alapvető hatalmi kérdés, ha a falból egyszer csak nem jön meleg víz, ez a legrosszabb fejlemény, amit egy komoly politikus el tud képzelni. Éppen csak valamivel jobb, ha jön ugyan, de az árát egyre kevésbé lehet megfizetni.

Családban marad

A Szemlőhegyen úgy döntött a kupaktanács, hogy Dobrev Klára, pestiesen szólva, bevállalja.

Megölni a zsarnokot

Ripp Zoltán, politikatörténész és obsitos elemző – annak idején ő jelentette ki, hogy az MSZP-nek nincs más alternatívája, mint Gyurcsány – immár irodalmi műfajra váltott. Miután megírta első, szerecsenmosdató káder-ponyváját („Vezeklés nélkül”), második őszikéjében még ennél is merészebbet alkot.

Nem finnyásnak való vidék

Némi elégedettséggel hallom, hogy néhány finnyásabb ellenzéki most már sopánkodik Gyurcsány szívósságán, olyanok is, akik pár évvel ezelőtt még legyintettek rá. Gyurcsány? Ugyan. Kész. Nincs több dobása. Nedves puskapor.

Bravó, Mr. Southgate

Boris Johnson kétségbe vonja az angol szövetségi kapitány és jó néhány játékosa szavahihetőségét, akik a Puskás Arénában a maguk helyszíni alulnézetéből semmiféle rasszista támadást nem tapasztaltak a magyar-angolon.

Vákuum-buli

A neoliberális főáram illetékesei az afgán menekültek globális osztatú befogadásáról tárgyalnak. Az ENSZ-et is bevonva, nyilván fölöttébb felelősen számolgatják, kinek, hol és hány embert kellene befogadnia.

Érzékenyítés, Diétával

Pár kilométerre Sátoraljaújhelytől, ahol a Rákóczi Szövetség szervezésében most zajlik az egyébként Tusványoson szokásos, évi rendes magyar-magyar találkozó, a minap Széphalmon, a kies Kazinczy-kúrián is történt valami. Szerényebb méretben, kisebb létszámban ott is magyarok találkoztak magyarokkal, hogy megpróbálják egymást – trendiesen szólva – “érzékenyíteni”.

Még brummog

Összeesküvések pedig nem léteznek, csupán összecsiszolt érdekegyeztetések.

Emberistenek

A 21. századi emberistenek vagyona nem csupán pénzben, s javakban, de a társadalmilag ellenőrizetlen, korlátlan adatbirtoklásban is mérhető, sőt leginkább abban releváns csak igazán – elkülönülésüknek ez a fundamentuma. Ők az adat-trilliárdosok.

A buzgó hollandi és a többiek

Bizonyos nyugati politikusok fejében sajnos nem ment végbe a rendszerváltás, noha rájuk fért volna. Szembetűnően hiányzik belőlük a fölismerés, hogy a szabadságot  errefelé a szélrózsa minden irányában muszáj értelmezni.

Bókolni veszélyes

Gondban vagyok. Nem tudom, hogyan kell ma korrekt módon csinosnak nevezni egy hölgyet.

Soros szétverné Spanyolországot. Is.

Soros elszántságának diszkrét bája, hogy határtalan globalistaként úgymond szimpatizál a számára kapóra jövő katalán nacionalizmussal; úgy tetszik, e kis „ízlésficam” nem nagy ár azért, ha Európát tovább sorvasztva építhetné be a „nyitott” (valójában persze nagyon is zárt, felülről irányított) világmodelljébe.

Pódium vagy…

Nagy átrendeződések idején az első kérdés: megúszhatjuk-e a háborút?

Majdnem 100

Jó, jó, kiszemeltjük az angolt bensőleg „hiperpassziválja”. Továbbá, istenem, valahol (trehány diák volt?) elkallódtak némely fontos kvalifikációs papírjai. Mással is megeshet ilyesmi.

Őszöd örök

Gyurcsány, ezt legelvakultabb fanjai kivételével mindenki láthatja, politikusi féltehetség. Kavarni tud, vezetni, építkezni nem.

Az angol betege

Az viszont nagy baj és közügy, hogy idestova már kádárnyi időtartammal a rendszerváltás után, egy magát komoly pozíciókra ambicionáló politikus képtelen munkaeszközként használni a kommunikáció szempontjából mindenképpen legfontosabb nyugati nyelvet.

Az uniós csúcsbürokrata szemellenzői

Borrell úr azért kapja a fizetését, hogy minden identitását alárendelje a folyó uniós küzdelmeknek, persze a main-stream oldalán. Ami a migrációt illeti, ez szinte állatorvosi lova a sajátos ténykezelésnek.

Taszítópróba

Nem muszáj politikusnak lenni, elegendő annak látszani – sokak számára ez ma a látszat törvénye.

Vakcina-barátság

Mennyivel más ez a mai Covid-helyzet, mint az annak idején elszabaduló atom?

Például a dánok

Dániában megvalósulni látszik, ami a hazai „szociáldemokratáknál” elképzelhetetlen. Dán kollégáik fölfedezték, sőt ápolják és óvják a nemzeti identitást. Valaha Európában ez egykor magától értetődő szocdem értéknek számított ugyan – és egyben persze rút „árulásnak”, miként azt a proletár internacionalizmustól hevülő kommunisták folytonosan a fejükre olvasták. Igazi proletárnak csak osztálya van, hazája nincs, és nem is kell, hogy legyen, netán még elmaradna a világforradalom…

Visszajött, ami el se ment

A Joe Bident mozgató érdekcsoportok most úgy szakítanak Donald Trump külpolitikájával, hogy ugyanazt a szlogent írják cégérükre: „America first”.

Mit üzen a vírus

Legfőképpen azt, hogy van is globalizáció, meg nincs is. A vírus globális, a védekezés ellene lokális.

Kivel van a Covid

Tudásunk mindig a másik ember ellen irányul, egymás ellen is tudjuk, amit tudunk, ez aligha szorul történelmi bizonyításra. E szimpatikus faji vonásunk a zajló pandémia során is megmutatkozik, most éppenséggel a vakcina-háború formájában.

Pénelopé se píszí

Hát igen, ha Noéminek lett volna GPS-e, mindig tudhatta volna, hol jár Tímár Mihály, amikor nincsen a Senki szigetén. S ha történetesen éppen ott időzik nála, akkor meg Tímea SMS-ezhetett volna Komáromból Kacsuka Imre főhadnagynak, hogy Mihály megint kódorog valahol, szabad a pálya, nyugodtan jöhetsz, epedve vár rád egy férjes asszony. Szerencsére „Az arany ember” nem erről szól.

Lesz-e igazi szocdem párt az MSZP? – Galló, Mráz és Paár a Mandinernek

Aktuálpolitikai értelemben Magyarországon mindenekelőtt tagolatlan Orbán-fóbiát jelent a baloldaliság. Minden „baloldalinak” gyűlölnie kell Orbánt, de nem minden Orbán-gyűlölő „baloldali”. Az idézőjel nem véletlen: 2004 óta csak ebben a negatív értéktartományban létezik nálunk pártszerű baloldaliság.

Szegénységi bizonyítvány a sorozatos baloldali vereség

Az elmúlt három országgyűlési választás és a három alkalommal is kétharmados parlamenti vereség egyértelmű szegénységi bizonyítvány az ellenzék számára és az ördög falra festése helyett éppen ideje lenne (és lett volna) némi önkritikának, mert ennek elmulasztása – miként a vizsgált tíz év is bizonyítja – egyben mindig a következő vereség megalapozása is. 

Fordul a világ

Fontos geopolitikai szemléletet hagyott ránk, úgy értem, az egész világra, a pár napja elhunyt Zbigniew Brzezinski.  Illúzióktól menteset, de valóságosat. Érdekközpontút, mégsem érték- és ideológiamenteset. Tudta, hogy az értékek, ideológiák nemcsak fedőszínek, de olykor meg is határozhatják az érdekeket, lásd például többek közt az egykori vallásháborúkat. Életművének egészével lehetőleg minél pontosabb világérzékelést ajánlott nekünk ez a híres lengyel amerikai stratéga. A „van” és a „legyen” közötti különbség állandó mérlegelését. Egyszóval realistát.

Mit keresett Szili Katalin az MSZP-ben?

A szociáldemokráciát kereső Szili Katalin sem találta meg az MSZP-ben politikusi otthonát – a miértről szól Galló Béla politológus könyve. Fájóbb az, hogy mi, választók sem lelünk a hazai pártpalettán valódi szociáldemokrata csoportosulást.