Címke: Friedrich Merz

Miközben Friedrich Merz német kancellár a nemzetközi térben azzal pozícionálja magát, hogy vezetésével „Németország visszatért” a jelentős geopolitikai súllyal bíró államok közé, valójában még a belföldi kihívások kezelésére is képtelen a német politikai rendszer válsága miatt. A kancellár energiáit főleg az SPD-vel alkotott – már a megalakulásakor recsegő-ropogó, pusztán az AfD hatalomból való kizárását célzó – koalíció egyben tartása égeti fel, ami a permanens társadalmi elégedetlenség tüzet csak tovább szítja – főleg Merz választási ígéreteinek elárulása után. A mostanra nagyjából 15 millió állampolgár támogatását élvező AfD betiltására irányuló törekvések egyre nyíltabban egy koncepciós pert idéznek, amelyet a németek többsége a felmérések szerint nem támogat. Mindennek ellenére a német hatalmi kartell az elviekben független Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatalt és a Szövetségi Alkotmánybíróságot is olyan politika eszközként használja fel, amelyet ezen antidemokratikus ügy érdekében saját céljai érdekében mozgósíthat. A joginak álcázott politikai ellehetetlenítés időzítése nem véletlen, hiszen az AfD töretlen erősödése és a párt BSW-vel való politikai kordonbontó szövetsége a német politikai elit számára komoly veszélyt hordoz magában: hegemón pozíciójuk elvesztését, és ezáltal a rendszerváltás lehetőségét. (tovább…)

Noha a várakozások jelentősek voltak a vasárnapi szövetségi választással kapcsolatban Németországban, elégedett aligha lehet bármelyik párt az AfD-n kívül. Miközben a CDU pürrhoszi győzelmet aratott, a progresszív zöldek és szociáldemokraták a várakozásoknak megfelelően gyengén szerepeltek, és miután az AfD-vel való koalíciókötést a CDU-t vezető Friedrich Merz továbbra is kizárja, a kormányalakítási tárgyalások tere rendkívül szűkké vált. A választás eredményeként minden korábbinál világosabbá vált, hogy nem „a demokratikus közép” áll szemben „az autoriter jobboldallal”, hanem az országot túszul ejtő hatalmi kartell a népakarattal. Matematikailag létrejöhet a CDU–SPD nagykoalíció, ám ez pusztán annak köszönhető, hogy a BSW 0,03% híján kimaradt a parlamentből, az ún. centrumpártok soha nem értek el ilyen gyenge együttes eredményt. Kérdéses, hogy a világra köszönő új geopolitikai korszak árnyékában mire lesz képes egy minden korábbinál gyengébb nagykoalíció, amelynek egyszerre kellene megoldania az ország strukturális problémáit, és adott esetben élesen szakítani az ország külpolitikai hagyományaival a transzatlanti viszonyok leértékelésén keresztül. (tovább…)