Az Európai Unió néhány nappal ezelőtt egy félmilliárd euró értékű ösztönző csomagot jelentett be, amelynek keretében a Donald Trump amerikai elnök által a szövetségi finanszírozásból kizárt kutatókat, tudósokat kívánja a kontinensre csábítani. A kezdeményezéshez Franciaország is csatlakozott, további 100 millió euró összegű támogatással. A program egy ideológiailag vezérelt tehetség- és tudásimport, hiszen Brüsszel valójában azzal, hogy a USAID vagy éppen az amerikai balliberális kutatásfinanszírozási intézmények helyére szeretne lépni, valójában nem az európai emberek és az európai gazdaság érdekeit nézi, hanem politikai, világnézeti szövetségeseket keres. Eközben a tudomány szabadsága és pártatlansága súlyos csorbát szenved. Az Egyesült Államokban Donald Trump elnöksége alatt világos választóvonal keletkezett: a szövetségi kormányzat kizárt bizonyos, ideológiailag elkötelezett kutatási területeket a finanszírozásból. Az így kiszorult szereplők – hasonlóan az NGO-khoz – azonban új finanszírozási terepet találtak maguknak az Európai Unión belül, ami nemcsak az uniós források hatékony kiosztásának szükséglete és a tudományos szabadság elve szempontjából problémás, de szuverenitási szempontból is elfogadhatatlan.
Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója elemzése az Európai Unió újonnan meghirdetett programját vizsgálja meg, amely az oktatási és kutatási szabadság jelszavai alatt a woke ideológia importját akarja uniós pénzből megvalósítani.
Akadémiai szabadság brüsszeli módra
A „Choose Europe”, vagyis „Válaszd Európát” program bejelentésére a párizsi Sorbonne Egyetemen került sor, ahol von der Leyen élesen bírálta az Egyesült Államokban bejelentett tudománypolitikai megszorításokat. Donald Trump ugyanis néhány héttel korábban közölte, hogy megszünteti az „antiszemita, Amerika-ellenes, marxista és radikális baloldali ideológiák” finanszírozását. A pénzügyi megszorítások különösen érintették a genderkérdésekkel, sokszínűséggel kapcsolatos korábbi kutatásokat, programokat. 2021-től kezdődően ugyanis a Biden-adminisztráció egyenlőség és befogadás jogcímen többszáz milliárd dollárt költött többek között a szexuális sokszínűséggel, queerrel, nem binárisokkal és transzneműekkel kapcsolatos kutatásokra, oktatási és érzékenyítési programokra.
Von der Leyen hangsúlyozta, hogy a tudományos kutatás szabadságát törvényileg kell garantálni az EU-ban. Bejelentette egy új európai törvény, a „European Research Area Act” előterjesztését, amely a tudományos szabadság biztosításának kötelezettégét rögzítené. „Mert miközben a fenyegetések világszerte nőnek, Európa nem fog kompromisszumot kötni az elvei tekintetében. Európának továbbra is az akadémiai és tudományos szabadság hazájának kell maradnia.” – hangoztatta beszédében a Bizottság elnöke. „Felszólítjuk a világ kutatóit, hogy egyesüljenek és csatlakozzanak hozzánk! Ha szeretitek a szabadságot, jöjjetek és segítsetek nekünk szabadok maradni” – fogalmazott Emmanuel Macron francia elnök Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke mellett és bejelentette, hogy Franciaország 100 millió euró összegben támogatja a programot. Nem egyedülálló jelenségről van szó, az Európai Parlament Akadémiai Szabadság Monitora például, amely minden évben áttekintést ad e téren a tagállamok teljesítményéről, Magyarországot többek között azért marasztalta el, mert évekkel ezelőtt megszüntette a genderszakokat a felsőoktatásban.
A Bizottság bejelentése így csupán újabb tanúbizonyság arra, hogy Brüsszelben a tudományos szabadság egyenlő a baloldali ideológia népszerűsítésével.
Versenyképesség helyett ideológiát finanszíroz az EU
Az Egyesült Államokból ideológiai okokból száműzött amerikai kutatók támogatására fordított összeg uniós költségvetési léptékkel is jelentős, bőven lett volna helye az európai gazdaság, az európai versenyképesség javára. Az erre a célra szánt félmilliárd euró összeg nagyjából megegyezik azzal, amennyit az EU éves szinten egészségügyi fejlesztések támogatására fordít, meghaladja a védelmi célú kutatás-fejlesztési program éves költségvetésének kétharmadát és majdnem kétszerese annak az összegnek, amelyet az EU kis-és középvállalatok finanszírozására szán. Ami pedig ennél is fontosabb: éppen a kétszerese annak az összegnek, amit Magyarország egy teljes, hétéves ciklus alatt lehívni képes az EU kutatás-fejlesztési zászlóshajó programjából, a Horizont Európából. Mindezt pedig csak azért, hogy Brüsszel a Trump elnök által betiltott, erőltetett woke-ideológiát és balliberális kutatásokat Európába csalogassa és az európai kutatási térbe importálja azokat az extrém, politikailag vezérelt – de Brüsszelben persze „értékalapúnak nevezett” – projekteket, amelyektől az Egyesült Államok éppen csak, hogy megszabadult.
Az EU elmúlt tíz éves működése során a költségvetési döntések túlnyomó része ugyanis, a jelen esethez hasonlóan, a politikai elvárások áldozatává vált, akár az Unió külső, globális szereplőkkel fennálló viszonyát, akár annak belső, saját tagországaival fennálló kapcsolatait nézzük. Az úgynevezett „értékalapú” fellépés az Európai Unió külkereskedelmi kapcsolatait beszűkítette, gazdasági teljesítményét kiszolgáltatottá tette. A kohéziós források hasonló módon „értékalapú” felfüggesztésével való fenyegetés, illetve a tényleges forrásmegvonás politikai céloknak alárendelt eszköz, amely az uniós költségvetés kedvezményezettjeit, a tagállamokban működő gazdasági és társadalmi szereplőket, végsősoron pedig az uniós vállalkozásokat, állampolgárokat fosztja meg az európai együttműködés gazdasági előnyeitől.
Az EU fejlesztési programjainak kifizetései gyakran értékalapon történnek: politikai aktivisták lobbijára, az Európai Bizottság ideológiai propagandájára vagy a nemzeti szuverenitás gyengítésére irányulnak.
Guy Verhofstadt „civil” mozgalma 6 milliárdos összeget kapott az uniós programokból. Van olyan bizottsági főigazgatóság, amely egymaga 2900 NGO-támogatási szerződést köthetett. Eközben az Európai Bizottság a „Jogok és Értékek” program keretében elkülönített csaknem 2 milliárd euró összegű forrás jelentős részét saját propagandájának megerősítésére fordítja, ahol az eltérő nézeteket álhírként bélyegzik meg és elhallgattatják. A közlekedési, energetikai, digitális és távközlési projektek infrastrukturális beruházásait célzó Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből és a Digitális Európa Programból a konzervatív véleményeket támadó európai „dezinformációs kampányokat” támogat a Bizottság Magyarországon, míg a kutatás-fejlesztés és innováció támogatása érdekében létrejött Horizont programból pedig bőségesen jut pénz „a transz befogadás elleni kihívások megoldására” és „a queer politika támogatására” is.
Európában nincs igény a woke ideológiára
A „Choose Europe” program tehát egy újabb kezdeményezés, amely szöges ellentétben áll azzal, amire az európai gazdaságnak a jelen helyzetben szüksége lenne, ehelyett azonban menedéket kínál olyan kutatási irányoknak, amelyek magukba foglalják a radikális sokszínűségi felfogást, a kritikátlan klímaaktivizmust, az extrém genderelméleteket, azokat az öncélú, ideológiailag meghatározott fejlesztési és kutatási prioritásokat, amelyekre valójában az európai egyetemeknek, kutatás-fejlesztésben érdekelt vállalkozásoknak nincs sem igénye, sem pedig szüksége. Ezzel szemben, mint ahogy azt láthatjuk von der Leyen és Macron tudományos szabadság-értelmezésében, az új „intellektuális föderalizmus”, az ideológiai tudásimport eszköze lehet, amely a brüsszeli progresszív politikai célok mentén aláássa a nemzeti tudáspolitikai autonómiát, végső soron pedig kiszorítja azokat a tudományos központokat, ahol a szuverenitás, családpolitika, migráció, vallás vagy nemzeti identitás kutatása zajlik – hiszen mindezek nem illenek a Brüsszel által diktált progresszív narratívába.
A jelenség persze nem egyedülálló, hiszen a USAID-ügy, a nyugati világ legnagyobb politikai korrupciós botránya óta a figyelem egyre inkább az EU CERV (Polgárok, Esélyegyenlőség, Jogok és Értékek) programja felé fordul, amelynek egyes alprogramjai keretében az európai adófizetők tudtukon kívül olyan ideológiai projekteket támogatnak, amelyek Brüsszel elitjének érdekeit szolgálják, nem pedig az övéket. Hasonlóképpen az Egyesült Államokból kiszorított NGO-hátterű tudományos műhelyek, amelyek semmiféle demokratikus legitimációval, össztársadalmi haszonnal nem rendelkeznek, mára jelentős szerephez jutottak uniós programok – például a Horizont Európa vagy a CERV, a Jogok és Értékek program – tematikájának és elosztási struktúráinak formálásában. Ez nemcsak a források hatékonyságát kérdőjelezi meg és a tudományos függetlenséget ássa alá, hanem e csatornán keresztül olyan eszméket, felfogásokat igyekszik meghonosítani Európában, amelyek ellentétesek az európai civilizáció hagyományos értékeivel.
Ezekre pedig az európai emberek jelentős többsége – mint ahogy ezt számos választás során kifejezték – a legkevésbé sem tart igényt.
Fel kell lépni az európai szuverenitás érdekében
A Szabad Európa Intézet múlt héten bemutatott Szuverenitásindex 2025 tanulmánya a Rubik-kocka segítségével modellezi a szuverenitás dinamikus, de törékeny egyensúlyát. A kocka egyes oldalai a szuverenitás különböző dimenzióit szimbolizálják, például jogrend, gazdasági önállóság, demográfiai állapot, energiafüggetlenség, kulturális identitás vagy digitális biztonság. Az egyik oldal „kirakása” (pl. gazdasági függetlenség) nem jelenti a többi oldal rendeződését. A kocka csak akkor harmonikus, ha minden oldal összhangban van, ugyanakkor egy-egy dimenzió „elmozdítása” – például nemzeti hatáskörök átadása, ideológiai alapú tudományimport, vagy gazdasági kiszolgáltatottság – az egész kocka rendjét összezavarhatja.
A szuverenitás egyik lényegi összetevője a kulturális önrendelkezés, amely magában foglalja a tudomány szabadságát is, gondoljunk csak az egyetemek középkori világára, ahol az universitas mint önálló tudásközösség a be nem avatkozás követelményére épült. Bármely állam valódi önrendelkezése csak akkor létezik, ha a nemzeti közösség képes önmaga által meghatározni fejlődési irányait – gazdasági, kulturális és tudományos téren egyaránt. Magyarországon a CEU-ügy, az NGO-k működésének szabályozása, a „Stop Soros” törvénycsomag éppen ezért a kulturális és tudományos önrendelkezés visszaszerzésének eszközei voltak – a kormány transzparenssé kívánta tenni és csökkenteni akarta a külföldi finanszírozású oktatási és civil szervezetek torzító, alig burkolt ideológiai, pártpolitikai befolyását.
Amikor Brüsszel nem saját gondolati bázisán, nem az európai érdekek és értékek mentén, hanem ideológiai importon keresztül próbál versenybe szállni a világban, kiszolgáltatja magát és kiszolgáltatja saját tagállamait is.
A Patrióták küldetése, hogy az európai önrendelkezés érdekében a józan ész, a hagyományok, a keresztény örökség tisztelete és a polgárok érdeke érvényesüljön Brüsszel politikájában és az uniós források felhasználásában.
