A magyar futball társadalmi presztízsének lerombolásáról, majd visszaállításáról szól a Kertész Imre Intézetben bemutatott, Futbólia visszahódítása című kötet, amelyet nem is sport-, hanem közéleti könyvnek tart a szerző, Szöllősi György.
„A futballhoz mindenki ért” – hangzik a pikírt, gúnyos mondás. Természetesen nem ért hozzá mindenki, ez nyilvánvaló. De azért ennek a mondatnak van egy rejtett tartalma, sőt, igazsága. A futballhoz azért „ért” mindenki, mert mindenki számára világos, hogy a futball meghatározó szerepet tölt be a magyar emberek szívében-lelkében. Még azokéban is, akik nem követik, sőt azokéban is, akik nem szeretik.” – írja Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész a kötet előszavában.
A hajdan büszkén „Futbóliának” titulált Magyarországon az ötvenes évek első felében a futballrajongók szenvedélyét is túlszárnyalta az állami propaganda futballőrülete. A büszkeség hivatalos tónusa azonban gúnyos, lesajnáló hangütéssé változott. A publicisztikákból, esszékből és tanulmányokból álló kötet igyekszik feltárni ezt a száznyolcvan fokos fordulatot, amely döntően az ötvenes évek közepén következett be, de hatása máig tart.
A könyv sajtónyilvános bemutatóján Ballai Attila sportújságíró, a kötet lektora a labdarúgás szerepéről azt mondta, hogy a kultúra egyik leghatékonyabb, a közvéleményre legjobban ható része, sőt, a kis országokban a futball fontosabb, mint kellene.
Szöllősi György, a Futbólia visszahódítása című kötet szerzője úgy fogalmazott, hogy a labdarúgás sokkal inkább kultúra és művészet, mint üzlet, és végső soron mégiscsak játék, amit lehet művészi szinten űzni. A Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke a kötet bevezetőjében kiemelte: az egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy megírja a magyar futball presztízsének, múlt századi hanyatlásának, majd közelmúltbeli visszaállításának történetét és feltárja az okait, mert véleménye szerint ma már a témában jártasak sem ismerik, vagy értik a folyamat jelentőségét. Hozzátette: ezek a kérdések naponta előkerülnek a szurkolók kocsmai beszélgetéseiben, vagy éppen a sportsajtó publicisztikai rovataiban.
„Sok olyan tévhit él a köztudatban a magyar futballról, amelyek eloszlatásához, cáfolatához bőven ad muníciót ez a könyv” – hangsúlyozta a szerző, aki szerint a műve sok olyan háttérinformációt tartalmaz, amely segít eligazodni ezekben a vitákban. Szöllősi György többek között felidézte, milyen sokat ártott, amikor a hetvenes-nyolcvanas években a közélet rendkívül igazságtalanul bánt a focival, hogyan lett gúny és irónia tárgya, sokszor méltatlanul is, és hogy ezek miatt szinte kódolva volt a sikertelenség.
A szerző elmondta: nem az vezetett a hanyatláshoz, hogy a grundok tűntek el, hanem azok a gyerekek, akik nagy számban futballozni akartak. Szöllősi György kiemelte: másfél évtizeddel ezelőtt elkezdődött az egész magyar sportinfrastruktúra megújítása. Amíg korábban a magyar válogatottnak a leromlott állapotú Népstadionban kellett játszania, ahol már a kezdéskor vesztesnek érezhették magukat a játékosok, a fejlesztéseknek köszönhetően manapság újra sikk meccsre járni és az új Puskás Arénában rendre telt ház előtt játszhatja mérkőzéseit a nemzeti csapat.A szurkolók ezáltal olyan élményekben részesülnek, amelyek a nemzeti identitás szempontjából is nagyon fontosak.
A szerző szerint manapság rendkívül erős a Szoboszlai-hatás is, így egyre több gyerek akar újra labdarúgó lenni, a futball tehát visszanyerte társadalmi presztízsét. Ezt a folyamatot mutatja be a Futbólia visszahódítása címet viselő könyv, melyet mindazoknak ajánl a szerző, akiknél a közéleti viták során, vagy a családi ebédeknél szóba kerül a labdarúgás.
MTI/XXI. Század Intézet
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kiadásában megjelent könyv megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a könyvesboltokban:
https://webshop.terrorhaza.hu/hu/termek/futbolia-visszahoditasa-gyozelmek-es-veresegek/
