Nyitóoldal slider

Néhány nappal ezelőtt tette közzé az Európai Bizottság a tagállamokat immáron hatodik éve pellengérre állító úgynevezett „jogállamisági” jelentését. A joguralmi áttekintés helyett inkább brüsszeli bizalmi indexnek nevezhető dokumentumban valamennyi ország, így hazánk vonatkozásában is a papírforma érvényesült, hiszen annak keretében a tagállamok nem a jogalapú kormányzás, hanem a politikai konformitás alapján kapnak minősítést. A jelentés újítása, hogy külön figyelmet szentel a belső piac „jogállamiság-érzékenységének”, valamint a jogállamiság és az uniós költségvetés kapcsolatának, kiemelve a feltételességi rendelet szerepét. Azzal, hogy az idei jelentés példátlan módon integrálja a „belső piaci dimenziót” a brüsszeli jogállamisági felfogásba, az Európai Bizottság nyíltan kimondja, hogy a „jogállamiság” nemcsak értékkérdés, hanem a gazdasági versenyfeltételek és a pénzekhez való hozzáférés feltétele is. Ezzel az elméleti összekapcsolással Brüsszel aggasztó képet fest a jövőről: lényegében politikai feltételt állít egy gazdasági jogrend működtetéséhez, mindez pedig az európai integráció szerződéses alapelveivel és történeti fejlődésével is nyíltan szembemegy. (tovább…)

Az atomfegyverek terjedésének megakadályozása ezen eszközök megjelenésének pillanatától kezdve napirenden van, az évtizedek során azonban, ha lassan is, de az atomhatalmak száma mégis növekedett. A nukleáris robbanófejek terjedésének korlátozása nem csupán a már atomfegyverrel rendelkező államok stratégiai érdeke, de azoké is, akiknek nincsenek ilyen eszközeik. Az atomfegyverek terjedése – ahogyan azok bevetése is egyes atomhatalmak által – ellenkező logikát juttathat érvényre, és nukleáris fegyverkezési versenyre ösztönözheti azokat az államokat is, amelyeknek ez nem állt szándékában. (tovább…)

A nagy 20. századi európai néppártoknak – legyenek akár kereszténydemokraták vagy szociáldemokraták – leáldozott, amely nem csak a társadalom politikai reprezentációját töredezi szét, hanem az országok kormányzásában is instabilitást vált ki. Míg a régi nyugati jobbközép pártok egy része balkanyart vett, az új jobboldal viszont szuverenista-populista irányba fordult, addig a régi baloldal helyén kisebbségi identitásokat képviselő liberális frakciók hemzsegnek. A pártrendszer összeomlása előbb-utóbb a parlament összetételében is megmutatkozik, majd az ingatag kormánykoalíciók bukdácsolásába torkollik. A 27 EU-tagország felében koalíciós felállás van, negyedüket kisebbségi kormány vezeti, három országban ügyvezető kabinet működik, de csak három olyan akad, ahol egy párt(szövetség) birtokolja a parlamenti mandátumok többségét. Az utóbbiak közül is egyértelműen kiemelkedik Magyarország, ahol négy ciklus óta kétharmados, dominánspárti berendezkedés szavatolja a kormányzati stabilitást. (tovább…)