2020. FEBRUÁR

  •  
  •  

Geopolitikai játszmák, tüntetések, koronavírus-pánik – az év második  hónapja is mozgalmasan telt a posztszovjet térségben. Az alábbiakban az Eurázsiai Figyelő februári összeállítását olvashatják.

 

A februári hónap Mike Pompeo körútjával kezdődött a térségben, amelynek során az amerikai külügyminiszter Kijevben, Minszkben, Nur-Szultanban és Taskentben tett látogatást, tovább bonyolítva Oroszország és szövetségesei egyébként sem egyszerű viszonyát. A hónap végén a geopolitikáról a koronavírusra terelődött a hangsúly, s míg a legtöbb országban csupán a határellenőrzés szigorítása és egyéb óvintézkedések kerültek napirendre, addig Ukrajnában szabályos pánikhoz vezetett a Kínában rekedt ukrán állampolgárok hazahozatala. A hónap során a kelet-ukrajnai békefolyamatban nem történt előrelépés, a szíriai harcok pedig újabb konfliktusba sodorhatják Oroszországot, miközben belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie a küszöbönálló hatalmi átmenet végrehajtása során.

 

AZERBAJDZSÁN

Kormánypárti többség a választásokon. Február 9-én előrehozott választásokat tartottak Azerbajdzsánban. A szavazatok alapján a Milli Meclisben továbbra is többségben lesznek az Ilhan Aliyev elnököt támogató Új Azerbajdzsán Párt képviselői (72), 10 körzetben ellenzéki pártok képviselői nyertek, 43 mandátumot pedig független jelöltek gyűjtöttek be. Az ellenzékiek és függetlenek többsége is a kormánnyal szemben lojálisnak tekinthető. A rendszerkritikus ellenzék és a külföldi megfigyelők tömeges választási csalásokra panaszkodtak, Baku utcáin kisebb tüntetések is zajlottak a választások megismétlését követelve. A hatalommal való megalkuvással vádolják a szintén rendszerkritikus Erkin Gadirlit is, aki győzelmet aratott körzetében. Az azeri választási bizottság négy körzet – amelyek közül kettőben kormánypárti, kettőben független győzelem született – eredményeit megsemmisítette, míg számos további körzet eredményeinek vizsgálatát lezárták. Utóbbi döntés ellen tiltakozva több ellenzéki jelölt is éhségsztrájkot hirdetett.

 

BELARUSZ

Pompeo Minszkben, Lukasenka Szocsiban. Belarusz továbbra is az energiahordozókat illető minél nagyobb kedvezmények kivívását próbálja elérni Oroszországgal folytatott tárgyalásaiban, azt pedzegetve, hogy az elutasításra rámehet az eddigi geopolitikai szövetség is. A két ország közötti vita az információs térben is érzékelhető, a minszki elemzők az orosz nacionalizmus veszélyeire figyelmeztetnek, orosz kommentátorok pedig Alekszandr Lukasenka emocionális kitöréseit és Moszkvával szemben nem lojális magatartását bírálják, aki szerintük Janukovics bukott ukrán elnökhöz hasonlóan kettős játékot játszik, és egy minszki Majdan lehetőségét kockáztatja. Utóbbiak alátámasztására alkalmas volt Mike Pompeo amerikai külügyminiszter minszki látogatása, aki kijelentette, hogy az Egyesült Államok akár 100 százalékban biztosítani tudja a Belarusz számára szükséges kőolajmennyiséget. Bár az amerikai olaj még piaci árakon is nehezen versenyezhet az olcsóbb és már kiépített struktúrákon érkező orosz kőolajjal, ez a kijelentés mégis kapóra jött Lukasenkának a Vlagyimir Putyinnal folytatott találkozója előtt, hisz megerősítette a belarusz vezetés lehetőségeit az alternatív megoldásokat illetően. Az elnöki találkozó azonban baráti hangulatban zajlott le és Szocsiban a két elnök megállapodott arról, hogy Belarusz a földgázt idén is a tavalyi áron kapja majd, és a kőolajszállítás kérdésében is közeledni látszanak az álláspontok.

 

KAZAHSZTÁN

Etnikai forrongás és terrorveszély. Február elején egy hétköznapi konfliktus etnikai ellentétté terebélyesedett, amelynek eredménye a dunganok (török nyelvcsaládhoz tartozó, muszlim vallású, kínai etnikumú népcsoport) által lakott területeken végrehajtott szabályos pogrom volt. A kazah rendbontók támadásainak eredményeképpen nyolcan meghaltak, több tucatnyian megsebesültek, számos lakóház és üzlet elpusztult semmisült vagy megrongálódott. A hatóságok nagy erőket vetettek be az erőszak megfékezésére, a dunganok ezrei pedig a szomszédos Kirgizisztánba menekültek. Az események kapcsán több mint száz büntetőeljárás indult. Több kisebb, politikai töltetű incidens is történt február folyamán. Február 14-én két férfit tartóztattak le Almatiban terrorcselekmény előkészítésének vádjával. Február 22-én pedig Almati és Nur-Szultan városaiban tüntettek egymással párhuzamosan a franciaországi emigrációban élő ellenzéki Muhtar Abljazov hívei, valamint a Zsanbolat Mamaj aktivista letartóztatása ellen tüntetők. A nem engedélyezett tüntetéseken a rendőrség összesen 53 személyt tartóztatott le, akiknek többségét elengedték, tíz fő ellen közigazgatási eljárást indítottak.

Menedékjogot kért az elnöki unoka. Kazahsztán első elnökének unokája, Ajszultan Nazarbajev politikai menedékjogot kért Nagy-Britanniában, miután öngyilkossági kísérlete közben megtámadta az őt megállítani igyekvő rendőrt, és ezért egy év feltételes szabadságvesztésre ítélték. Állítása szerint családja megpróbál nyomást gyakorolni rá, és meg akarják gyilkolni. A 30 éves férfi 2019 júliusában próbált végezni magával, akkori viselkedése miatt a feltételes szabadságvesztésen túl 140 óra közmunkára és legalább 20 alkalomból álló kábítószer-elvonókúrára kötelezték. Apja, Rahat Alijev 2008-ig Nurszultan Nazarbajev egyik lányának, Darigának a férje volt. Rahat Alijevet 2015-ben holtan találták egy ausztriai börtönben, ahol a kazah Nurbank két tisztségviselője meggyilkolásának vádjával ült. Kazahsztánban Alijevet bűnszövetkezetben való részvétel és a hatalom erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával 40 év börtönre ítélték távollétében, kiadatását Ausztria megtagadta.

 

OROSZORSZÁG

Merre vezet a változások útja? Az orosz belpolitika legfontosabb kérdése az, hogy pontosan milyen változásokhoz vezet az alkotmány Vlagyimir Putyin által januárban bejelentett módosítása, valamint milyen mértékben támogatják majd ezeket a választók az április 22-re tervezett népszavazáson. A legnagyobb érdeklődés azt a rejtélyt övezi, hogy Putyin milyen szerepkörben vesz majd részt a jövőben az orosz politika irányításában: az elemzők találgatásai során szóba került eddigi elnöki ciklusainak „nullázása”, más vélemények szerint viszont egy széles hatáskörű Államtanács élén folytathatná 2024 vagy akár már közvetlenül az alkotmánymódosítás után. Az állami apparátus egyik kiemelt feladatává pedig az vált, hogy megszerezze a lakosság támogatását a tervezett változásokhoz: a problémát azonban éppen az jelenti, hogy sokak számára nem világos, hogy mi az alkotmánymódosítások értelme. Feltétlen támogatást így egyedül a szintén bejelentett szociális intézkedések élveznek, a felmérések szerint pedig a népszavazáson való részvételi szándék jelenleg jóval alacsonyabb annál, amely a hatalmi átmenet irányának legitimálásához a Kreml számára szükséges lehet.

Ítélet a Hálózat ügyében. 2020. február 10-én a penzai Volga-menti Körzeti Katonai Bíróság ítéletet hozott Dmitrij Pcselincev és társai ügyében, amely a Hálózat-ügyként (gyelo „Szetyi”) híresült el. A vádlottakat hattól 18 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték, bűnösnek találva őket terrorszervezetben való részvétel és illegális fegyvertartás vádjában. Az ügy 2017-es kirobbanása óta nagy viharokat kavart, a vádlottak állításuk szerint kényszer és kínzások hatására ismerték el korábban a bűnösségüket. A vád szerint Pcselincev 2015 óta egy anarchista terrorista hálózat kiépítésén dolgozott, amelynek célja a hivatalok, katonai és rendőrségi célpontok elleni merényletek végrehajtása, végső soron pedig az államhatalom erőszakos úton történő megdöntése lett volna. Jogvédők szerint a vádak megalapozatlanok, egy sor független könyvesbolt pedig egynapos zárva tartassál tiltakozott az ítélet ellen. Ugyanakkor az egyébként ellenzéki és rendszerkritikus Meduza nevű portál riportja szerint a vádlottaknak közük lehet számos más bűncselekményhez, így kábítószer-ügyletekhez és gyilkosságokhoz is.

Feszültség az orosz–török kapcsolatokban. Elmérgesedni látszik az orosz–török viszony az északnyugat-szíriai Idlib környékén kialakult konfliktus miatt. A szír kormánycsapatok folytatják előrenyomulásukat a törökök által támogatott fegyveresek által ellenőrzött területeken, ami közvetlen szír–török összecsapásokhoz vezetett, Ankara pedig Moszkvát is bírálta a Damaszkusznak nyújtott támogatásért. Bár az orosz elemzők nyugalomra intettek a török elnök kirohanásait illetően, miután február 28-án a szír kormányerők légicsapásában 33 török katona vesztette életét, felmerült a háború kirobbanásának veszélye is. Az amerikaiak azonnal reagáltak a történtekre, arra buzdítva Törökországot, hogy álljon el az orosz légvédelmi rendszerek vásárlásának szándékától.

 

UKRAJNA

Személycsere az Elnöki Iroda élén. Andrij Bohdant menesztették az Elnöki Iroda éléről, helyét Andrij Jermak veszi át. Jermak eddig elnöki tanácsadóként elsősorban külpolitikai ügyekkel foglalkozott, befolyása azonban a belpolitikai színtéren is egyre nőtt, régóta az excentrikus viselkedésű és konfliktusos Bohdan lehetséges utódjának tekintették. Az elmúlt hónapokban ukrán részről Jermak volt a kelet-ukrajnai konfliktus kérdésében folytatott tárgyalások egyik kulcsfigurája, jó kapcsolatokat ápolt Dmitrij Kozakkal, aki nemrég vette át a Kremlben az ukrán kérdés „felügyeletét” Vlagyiszlav Szurkovtól, így egyes elemzők Jermak kinevezését a moszkvai személycserével is összefüggésbe hozzák. Továbbra sem került le a napirendről a miniszterelnök, valamint a kormány több tagjának lemondása sem. Olekszij Honcsaruk utódjaként újabban két „kisebb” oligarcha, Szerhij Tyihipko és Valerij Horoskovszkij merült fel, akik mindketten miniszterelnök-helyettesi pozíciót foglaltak el a 2014-ben megbuktatott Viktor Janukovics elnöksége idején.

Pánik és zavargások a koronavírus miatt. Heves indulatokat váltott ki Ukrajnában több helyen is a Vuhanban, a koronavírus-járvány terjedésének epicentrumában rekedt ukrán állampolgárok hazaszállítása február 20-án. Azokon a településeken, amelyek szóba kerültek az evakuáltak kötelező kéthetes karanténjének helyszíneként, tüntetések kezdődtek. A ternopili területen, valamint a karantén tényleges helyszínén, a Poltava megyei Novi Szanzsariban úttorlaszokat állítottak a helyiek, hogy megakadályozzák az evakuált személyek bejutását. Novi Szanzsariban a kimenekítetteket szállító buszokat – amelynek utasai között számos külföldi, elsősorban latin-amerikai állampolgár is volt – a vírustól rettegő tüntetők kövekkel dobálták meg, majd a szállásukként szolgáló szanatórium felgyújtásával fenyegetőztek. Éjszakára az indulatok lecsillapodtak, a járvány olaszországi terjedése azonban újabb aggodalmakat okoz, ugyanis a dél-európai országban hivatalosan is 230 ezer ukrán állampolgár dolgozik, a vendégmunkások valós száma ennél is magasabb lehet. Erre tekintettel a Magyarországgal közös csapi (záhonyi) gépjárműforgalmi határátkelőnél már kötelező lázmérésnek vetik alá az Olaszországból érkező járművek utasait.

Kiújult harcok Kelet-Ukrajnában. Hosszabb idő után először voltak komolyabb összetűzések Kelet-Ukrajnában. A decemberi párizsi csúcstalálkozót követő csapatvisszavonások után kialakult „szürke zónáért” vívott harcok kezdeményezését mindkét fél a másikra igyekszik hárítani. Az ukrán fél emellett továbbra is állítja, elkötelezett a békefolyamat mellett, Moszkva azonban bírálja Kijevet, amiért újra és újra felveti a minszki egyezmények módosításának kérdését. Február 14-én Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnökök telefonon egyeztettek egymással, a Kreml sajtóközleménye szerint Putyin egyenesen ukrán kollégájának szegezte a kérdést, hogy készek-e a minszki megállapodásokban foglaltak végrehajtására. Miközben Kijev szerint zajlik a következő, ún. normandiai formátumú, azaz Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország vezetőinek részvételével zajló találkozó előkészítése, addig Moszkva kitart amellett, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha előrelépés történik a szakadár területek jogai alkotmányos biztosításának kérdésében.

Népszerűtlen reformtervek. Az ukrán kormányzat reformelképzelései egyre komolyabb ellenérzéseket váltanak ki a választók körében. Nagy vihart kavart a Lada Bulah kormánypárti képviselő által a kamaszok védelméről szóló törvénytervezet benyújtása, amely 14 éves kortól engedélyezné a fiatalok számára, hogy szülői beleegyezés nélkül orvosi beavatkozásokat kezdeményezzenek. Bár az átdolgozásra visszadobott javaslat nyíltan nem tér ki rá, sokan attól tartanak, hogy ezzel lehetővé tennék a fiatalok számára az abortuszt vagy a nemváltást. A tervezet okkal kelthet gyanakvást, hiszen nemrégiben Hanna Novoszad oktatási miniszter a gendersemleges oktatást nevezte meg kitűzött célként. Novoszad ellen emiatt a nacionalisták tüntettek, de a velük szemben álló közegben sem túl népszerű: a szabad tannyelvválasztást ugyanis ellenzi a liberális felfogású miniszter, holott a legfrissebb felmérések szerint a lakosság 73 százaléka továbbra is engedélyezné az orosz nyelvű oktatást. A termőföld eladását engedélyező földtörvény elfogadását az ellenzék több ezer módosító javaslat beadásával szabotálja, de az előző kormányzat által megkezdett egészségügyi reformmal szembeni tiltakozás is erősödni látszik, ahogy annak gyakorlati következményei – kórházbezárások, valamint a finanszírozás megvonása átstrukturálás néven – mind jobban kirajzolódnak.

 

ÜZBEGISZTÁN                

Harc Taskent kegyeiért. Kijev, Minszk és Nur-Szultan után az üzbég fővárosba is ellátogatott Mike Pompeo amerikai külügyminiszter februári körútja során, megpróbálva új lendületet vinni az Egyesült Államok és Üzbegisztán közötti együttműködésbe. Pompeo látogatásának súlyát nem csupán az adja, hogy Taskentben az öt közép-ázsiai állam részvételével lezajlott külügyminiszteri találkozó a C5+1 formátum újjáélesztésének tekinthető, ami azt jelzi, hogy az USA nem kívánja elengedni a térséget, de különös jelentősége van annak tükrében, hogy Üzbegisztán az elmúlt hónapokban komolyan mérlegeli az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz való csatlakozás lehetőségét. A posztszovjet integrációs projektekben csak mérsékelt szerepet vállaló, semlegességre törekvő és a Nyugattal is jó viszonyt ápoló Üzbegisztán csatlakozása az orosz vezetésű szövetséghez Moszkva számára siker, Washington számára pedig komoly kudarc lenne. Nem véletlen, hogy Pompeo is igyekezett lebeszélni üzbég partnereit az eurázsiai integrációról, mondván, Taskentnek előbb a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozást kellene megfontolnia.