Felforgatja az ukrán politikai életet a Telegram

A közösségi média politikában játszott szerepe ma már megkérdőjelezhetetlen, és nem csupán a fiatalabb korosztályok elérésében kikerülhetetlen az online közösségi térben való jelenlét. Az persze régiónként és országonként változik, hogy melyik közösségi oldalnak mekkora a jelentősége: az amerikai politikai kommunikációban kiemelt helyen álló Twittert például viszonylag kevesen használják Magyarországon, ahol az online politikai kommunikáció elsődleges felülete mai napig a Facebook. A posztszovjet térség politikai életében pedig egyre nagyobb szerepet játszik a Telegram nevű alkalmazás, amely nem csupán a kommunikáció közegét, de jellegét is megváltoztatja.

A Telegram alapvetően egy csevegő-alkalmazás, amely biztosítja az üzenetek két végpont közötti titkosítását. Megálmodója Pavel Durov, a VKontakte (VK) nevű, elsősorban orosz nyelvkörnyezetben ismert közösségi oldal alapítója. A VK irányítását 2014-ben vesztette el az orosz hatóságokkal konfrontálódó Durov, aki azóta önkéntes emigrációban él. A Telegram megalkotásával sem nyerte el a Kreml szimpátiáját, olyannyira nem, hogy azt tavaly áprilisban elérhetetlenné tették Oroszország területén. Ennek oka az volt, hogy a Telegram kódolása – a fejlesztők állítása szerint – nem teszi lehetővé, hogy az orosz terrorellenes törvények által megkövetelt visszafejtő kulcsokat átadják a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) részére, ugyanis ilyenek nem léteznek; az üzenetek tartalmához maguk a szolgáltatók sem férhetnek hozzá. Ez természetesen mind az ellenzékiek, mind a radikálisok, terroristák vagy éppen bűnözők számára különösen vonzóvá tette az alkalmazást, amely a hivatalos blokkolása ellenére, kerülőutakon ugyan, de elérhető és széles körben használt maradt Oroszországban is.

Valódi hatásait azonban az elmúlt hetekben és hónapokban Ukrajnában fejti ki, éspedig nem is annyira az elért emberek számát tekintve – bár ezek a számok is érzékelhetően nőnek –, hanem a közvetített tartalom újszerűsége révén.

A Telegram ugyanis lehetővé teszi a Facebook-oldalakhoz és csoportokhoz funkciójukban hasonló, ám megjelenésükben egy chatablakhoz hasonló csatornák és csoportok létrehozását, amelyek egyrészt teljesen anonim módon működnek, másrészt pedig sokkal célzottabb üzenetközvetítést tesznek lehetővé, hiszen a tartalom nem egyetlen ömlesztett hírfolyamként, hanem csatornánként külön, chatszerűen jelenik meg.

Az anonimitást pedig sokan ki is használják: mára gyakorlatilag az ukrán politikai élettel kapcsolatos információk leggyorsabb közegévé vált a Telegram, éspedig nem a hagyományos médiák itteni csatornáinak, hanem a különböző ál- és fantázianeveken működő, belső információk, fülesek és pletykák terjesztésére „szakosodott” csatornáknak köszönhetően. Természetesen a parlamenti képviselők és közéleti szereplők is létrehozták saját csatornáikat ezen a felületen, emellett pedig – amint azt anonim Telegram-csatornák közlik – az ukrán felső vezetés belső kommunikációjában is aktívan használják az alkalmazást.

Néhányak esetében állíthatjuk, vesztükre, ugyanis az elmúlt napokban egy Joker álnéven működő politikai pranker Ruszlan Rjabosapka ukrán főügyésznek beállítva magát meglehetősen bizalmas beszélgetésekre vette rá a kormányzó Nép Szolgája párt nem egy képviselőjét, amely komolyan megingathatja a nem rég még példátlan népszerűségnek örvendő politikai erőbe vetett bizalmat.

Ugyan nem elsőként szaladt a csapdába, de elsőként került nyilvánosságra Bohdan Jaremenko, a külügyi parlamenti bizottság vezetőjének ügye, aki már egyébként is kellemetlen helyzetben volt. Jaremenkóról ugyanis képek készültek, amint a parlament üléstermében chatelve száz dollárt ajánlott fel egy fiatal lány szexuális szolgálataiért. Jaremenko ekkor azt állította, hogy pusztán provokációnak szánta a levelezést a szemfüles újságírók beugratására, azonban egyébként is nehezen hihető állításait az újabb, hasonló témájú fotók megjelenése végképp megcáfolta. Ekkor csapott le Joker – aki profilképként is a nemrég megjelent film főhősét használja – és rávette Jaremenkot egy bocsánatkérő Facebook-poszt megírására.

Jaremenkónál is kellemetlenebb helyzetbe kerültek azonban Mihajlo Raduckij és Mikola Tiscsenko képviselők, akik a prostituáltaknál jóval érzékenyebb témákról chateltek hosszú időn keresztül az ál-főügyésszel. A Joker Telegram-csatornáján napvilágra került beszélgetések tulajdonképpen bizonyítékul szolgálnak arra az egyébként általánosan tudni vélt tényre, miszerint a különböző politikai frakciók képviselői fix, 20-40 ezer dollár körüli, természetesen készpénzben és adózatlanul kifizetett havi járandóságért cserébe maradnak lojálisak politikai táborukhoz, és ez a megújulást ígérő Nép Szolgája esetén sincs másként. Raduckij és Tiscsenko ezenkívül is számos, a párt belső viszonyait nem éppen a legjobb színben feltüntető megállapítást tettek, miközben azt hitték, a Zelenszkij által a „száz százalékig a saját embereként” említett Rjabosapkával csevegnek.

De hogyan dőlhettek be Jokernek? Mivel a Telegram SIM-kártya alapú felhasználói azonosítást használ, ezért az említett képviselők vagy nem tanulták meg, hogy idegenekkel nem tanácsos szóba állni, vagy valaki lemásolta a főügyész SIM-kártyáját.

Utóbbi eset talán aggasztóbb lehet a kormánypárt számára, amely ráadásul jórészt tapasztalatlan, kapkodva összeválogatott emberekből áll, akik még nem tanultak bele az ukrán politikai élet elővigyázatossági szabályaiba. A másik fontos kérdés, hogy ki vagy kik állhatnak Joker mögött? Egy kétértelmű üzenete alapján a Legitim nevet viselő Telegram-csatorna Anatolij Sarij ismert ellenzéki blogger és politikus alteregójának vélte Jokert, az Európában élő Sarij – aki a nyári választási kampányban az Az! című film bohócának piros lufiját használta pártja logójaként – azonban tagadja, hogy köze lenne Jokerhez. Az viszont tény, hogy Sarij elsők között értesül az ál-főügyész legfrissebb szivárogtatásairól, ami gyanúra adhat okot, azonban nála is hamarabb kap információkat a napvilágra készülő csevegésekről a Sztrana nevű hírportál. Ez, valamint a módszer és a kapcsolatok elemzése alapján a Klymenko Time nevű, szintén ellenzéki, a Majdan után külföldre távozó ex-miniszterhez és vállalkozóhoz, Olekszandr Klimenkóhoz köthető média-projekt Szerhij Ljovocskint, a 2014-ben megbuktatott Viktor Janukovics elnök adminisztrációjának vezetőjét és az Ellenzéki Platform – Az Életért nevű párt egyik prominens alakját véli felfedezni a Joker-csatorna mögött.

Hogy valójában ki állhat a kormánypártnak sok fejtörést okozó politikai pranker mögött, arra az ukrán titkosszolgálatok is kíváncsiak lettek, mielőtt azonban kiderülne, valószínűleg még számos kellemetlen levelezés kerül nyilvánosságra.