Címke: Oroszország

Stabilizálódni látszik a helyzet Kazahsztánban a múlt heti zavargásokat követően, az események háttere azonban továbbra sem tisztázott. Több értelmezési is született a történtek kapcsán, amelyek egyikében sem lehetünk azonban jelen tudásunk alapján biztosak. Ami világos, hogy az eddig az egyik legstabilabbnak tekintett közép-ázsiai ország a polgárháború szélére sodródott. Ezt jelen állás szerint – az orosz vezetésű szövetségi erőknek is köszönhetően – sikerült elkerülni, a múlt heti események viszont így is a több mint három évtizedes Nazarbajev-korszak lezárását jelenthetik.

(tovább…)

A 2021-es év során Ukrajna többször is a nemzetközi figyelem középpontjába került, miután a határai közelében zajló vélt vagy valós orosz csapatösszevonások miatt felmerült a kelet-ukrajnai konfliktus eszkalációjának veszélye. Ezzel párhuzamosan a Nyugat, valamint az Oroszország és Kína között formálódó szövetség közötti hidegháborús feszültség is növelte az ukrán–orosz ellentétek jelentőségét. Olyannyira, hogy Ukrajna az amerikai–orosz tárgyalások központi témájává vált év végére. (tovább…)

Egy évvel ezelőtt a világsajtót bejárták a belarusz elnökválasztásokat követő zavargások képei. A tiltakozó akciók azóta elcsendesedtek, az ellenzék is kénytelen volt elismerni az utca elvesztését, az országra azonban továbbra is nagy nemzetközi figyelem irányul. (tovább…)

Az elmúlt egy évben a nyugat-eurázsiai térség, azaz a volt Szovjetunió nyugati része gyakran került a nemzetközi híradások figyelmének középpontjába. Az eseménydús időszakhoz a régió sajátosságain és belső viszonyain túl az a küzdelem is hozzájárult, amelyet a nyugati hatalmak és Oroszország folytatnak a térség feletti ellenőrzésért. Bár a Nyugat lépett fel proaktívabb szereplőként, komolyabb eredményeket nem igazán tudott elkönyvelni. A status quo megmaradása azonban csalóka lehet, az elmúlt év eseményei ugyanis könnyen jelentős változások kiindulópontjává válhatnak. (tovább…)

Az elmúlt húsz évben a posztszovjet térségben számos olyan sikeres és sikertelen tömegmegmozdulás történt, amelyeket „színes forradalmak” gyűjtőnéven ismert meg a világ. Ezek a hasonló forgatókönyv alapján zajló, az alkalmazott szimbólumok színe alapján elkülönített, manipulatív technikákkal elért rezsimváltások gyakran nem kis részben külső (állami, nemzetközi, nagyvállalati) érdekeket is szolgáltak, így egyáltalán nem meglepő, hogy végrehajtóik közül sokan egyetlen nemzetközi hálózatba ágyazódtak be, mondhatni, egy „színes forradalmi internacionálét” alkottak, sőt alkotnak mai napig. (tovább…)

A posztszovjet térség számos országában külföldről támogatott politikai csoportosulások hálózata alakult ki, amelyek az elmúlt hónapokban több helyen is megpróbálták megingatni vagy megdönteni a fennálló kormányokat. Az orosz és belarusz „rendszeren kívüli ellenzék” törekvéseit nyíltan támogatják idegen országok kormányai, Moldovában, Ukrajnában és Grúziában a politikai helyzet destabilizálódásához is hozzájáruló hálózatok mögött elsősorban „civil”, alapítványi struktúrák állnak. (tovább…)

A posztszovjet térség államain az elmúlt hónapokban destabilizációs hullám söpört végig, a különböző szintű választásokat követően számos országban elhúzódó politikai válság kezdődött. Grúziában az ellenzék bojkottálja a parlament munkáját, Moldovában az új elnök oszlatná fel a parlamentet, Örményországban a hadsereg követeli a miniszterelnök távozását. A válságok kialakulásában a Soros-hálózatok helyi érdekeltségei is felbukkannak, amelyek már Ukrajnában is visszakapaszkodnának a hatalomba. (tovább…)

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ez nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte. A XXI. Század Intézet legújabb elemzése a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be. (tovább…)

Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus az augusztusi mérgezési botrány után ismét a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába került, miután Oroszországba visszatérve letartóztatták, hívei pedig Oroszország-szerte tüntetésekbe kezdtek a kiszabadítása érdekében. A tiltakozó akciók lendülete azonban már a második hétvégén alábbhagyott, és kétséges, hogy a Navalnij-ügy képes lenne megrengetni a Putyin-rendszert. Azonban a mai napon, február másodikán újabb bírósági döntés születik Navalnij ügyében, aminek nyomán a tüntetések folytatódásával továbbra is számolni kell. (tovább…)

Az elmúlt időszakban a posztszovjet térség peremvidékein a jelenlévő hatalmak fokozott aktivitása tapasztalható. Az egymással versengő nagy- és középhatalmak, valamint kisebb államok mindegyike igyekszik a koronavírus-járvány következtében lezajló változásokat kihasználva előnyösebb helyzetbe kerülni, míg mások számára a korábban megszerzett pozícióik megtartása a tét. Lengyelország Belaruszban, Törökország a Kaukázusban, a globalista Soros-hálózat pedig a térség egészében igyekeztek kiterjeszteni befolyásukat – általában Oroszország kárára. (tovább…)

Július 1-jén véget ért az alkotmánymódosítási népszavazás folyamata Oroszországban, amelynek eredményeképpen közel 68 százalékos részvételi arány mellett a szavazók több mint háromnegyede a javasolt változtatások elfogadása mellett döntött. Bár sokan azt emelték ki a módosítások közül, hogy lehetővé teszik Vlagyimir Putyin számára az elnöki tisztségért való indulást újabb két alkalommal, az alkotmánymódosítási reform valójában a hatalmi átmenet és a Putyin utáni időszakra való felkészülés első lépéseként is értelmezhető. Az orosz lakosság számára azonban az ország politikai struktúrájának átalakulása mellett a reformok szociális irányultsága is kiemelt fontossággal bír. A XXI. Század Intézet elemzése az év elején indított Eurázsiai Figyelő-projekt kiemelt témájaként az orosz alkotmánymódosítási folyamatot vizsgálja. (tovább…)

A közösségi média politikában játszott szerepe ma már megkérdőjelezhetetlen, és nem csupán a fiatalabb korosztályok elérésében kikerülhetetlen az online közösségi térben való jelenlét. Az persze régiónként és országonként változik, hogy melyik közösségi oldalnak mekkora a jelentősége: az amerikai politikai kommunikációban kiemelt helyen álló Twittert például viszonylag kevesen használják Magyarországon, ahol az online politikai kommunikáció elsődleges felülete mai napig a Facebook. A posztszovjet térség politikai életében pedig egyre nagyobb szerepet játszik a Telegram nevű alkalmazás, amely nem csupán a kommunikáció közegét, de jellegét is megváltoztatja. (tovább…)

Vlagyimir Putyin alaposan megbotránkoztatta a fősodorhoz tartozó nyugati médiát a Financial Timesnak a G20-ak legutóbbi értekezletén adott interjújával.

(tovább…)