Az elmúlt évek tanulságaként levonható, hogy a nemzeti szuverenitásunk megerősítése nem csak elemi érdekünk, de önrendelkezésünk és megmaradásunk záloga is. A hazánk szuverenitása elleni egyre kirívóbb támadások szükségessé teszik e téren a védelmünk normatív megerősítését. A szuverenitásvédelem terén példaként jár elől az Amerikai Egyesült Államok, ahol a külső beavatkozások elleni hatékony védelem úgy valósul meg, hogy közben senki sem vonja kétségbe az ország demokratikus berendezkedését és működését. Magyarország esetében a szuverenitásvédelmet megnehezíti, hogy Brüsszel – annak ellenére, hogy az uniónak saját érdeke is, hogy a tagállamai erős önrendelkezéssel bíró országok legyenek – minden ilyen irányú kezdeményezést jogi köntösbe bújtatott politikai támadásokkal kísérel meg meggátolni.

Szűcs Gábor, a XXI. Század Intézet elemzője írásában bemutatja, milyen kihívások fenyegetik és fenyegették Magyarország szuverenitását az elmúlt években, ezekre milyen válasz született, illetve az Amerikai Egyesült Államok (USA) normáit alapul véve milyen jogalkotási eszközökkel élve lehetne gátat szabni az intervenciós törekvések sikerének.

Nyugtalanító fejlemények közelmúltból

Az elmúlt évek tanulságaként levonható, hogy a nemzeti szuverenitásunk megerősítése nem csak elemi érdekünk, de önrendelkezésünk és megmaradásunk záloga is. Bár a szavazatok aránya ezt végül nem tükrözte, a 2022-es országgyűlési választásokat megelőzően a magyarországi baloldal az összefogás stratégiája és a liberális médiahátszél mellett jelentős külföldi segítséget is igénybe vett a győzelem érdekében. A párttörvény a rendszerváltoztatás óta tiltja, hogy a Magyarországon működő pártok bármilyen külföldi támogatásban részesüljenek, ami nem egyedi rendelkezés: a világ országainak zöme tilalmazza ezt, hiszen súlyos szuverenitási kockázattal jár, ha egy politikai aktor vagy szervezet nem a választói, hanem valamilyen külföldi finanszírozó érdekében végzi a tevékenységét. Ezt a szabályozást a 2022-es kampány során az egységes ellenzék azzal kerülte meg, hogy politikai tevékenységet végző civil szervezetein és gazdasági társaságokon keresztül használta fel a külföldről érkező összegeket. Larry C. Johnson amerikai blogger, az USA Központi Hírszerző Ügynökségének (CIA) volt elemzője a Judging Freedom internetes műsorban 2023 szeptemberében azt állította: „az USA külügyminisztériuma leplezetlenül beavatkozott a 2022-es magyar országgyűlési kampányba, a cél pedig egyértelműen Orbán Viktor megbuktatása volt.” Johnson szerint „Orbán Viktor nem tipikus jelenség az Európai Unióban, mert vallásos, konzervatív és mert nem akarta megnyitni Magyarország határait az illegális bevándorlók áradata előtt. Ezért az USA és több európai ország komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy megszabaduljanak tőle. Érdekes, hogy bár 2016-ban az amerikaiak mélyen felháborodtak azon, hogy az oroszok állítólag beavatkoztak az USA elnökválasztási kampányába, 2022-ben mi közvetlenül avatkoztunk be a magyar választásokba, amit egyébként ismételten megnyert Orbán Viktor.” A műsorvezető azon kérdésére, hogy amerikai oldalról Orbán Viktor megállításának a céljából avatkoztak-e be, Johnson úgy felelt: „igen, azért, hogy vereséget szenvedjen, amit, egyebek mellett, Orbán ellenfeleinek pénzelésével igyekezett elérni Amerika […] ráadásul nem is a CIA avatkozott be, hanem az amerikai külügyminisztérium. Még csak nem is igyekeztünk leplezni a szembenállásunkat.”

A Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltsége mögött felsorakozó baloldali pártok amerikai kampányfinanszírozása után három évvel újabb botrány robbant ki tengerentúli érintettséggel. Donald Trump 2025. január 20-i beiktatását követően a republikánus adminisztráció nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai kormányzati szervek az elmúlt években mely szervezeteknek, mire és mennyi támogatást adtak – többek között a USAID-en keresztül. Mint kiderült, Magyarországon működő nem kormányzati szervezeteknek (NGO-k) összesen 843 millió dollár (hozzávetőlegesen 297,5 milliárd forint) jutott az elmúlt években az amerikai adófizetők által – de, természetesen, a megkérdezésük nélkül – finanszírozott programokból, melyek elsődleges célja a demokrata adminisztráció által működtetett külföldi beavatkozás és destabilizáció helyi szintű, folytatólagos megvalósítása volt. A fenti összeg zömét politikai tevékenységet végző, nyomásgyakorló álcivil szervezetek kapták, amelyek esetében nem ajándékozás jogcímén történő vagyonátruházásról beszélhetünk, inkább megbízási jellegű jogviszonyról, ahol a megbízó egy idegen ország kormánya, a (képletes) teljesítési igazolás kiállításának feltétele pedig a Magyarországon, a nemzeti kormány ellen folytatott politikai aknamunka elvégzése volt.

Releváns amerikai szuverenitásvédelmi szabályok

Az USA-t a demokrácia hazájának szokás nevezni, amely pozitív minősítést megalapozza a több, mint kétszáz éves kartális alkotmányra épülő jogállami berendezkedés mellett az erős és hatásos szuverenitásvédelem is. A nemzeti szuverenitásnak ugyanis előfeltétele a népszuverenitás, amelynek értelmében a hatalom forrása a nép, a szuverén ország vezetőit tehát az állampolgárok választják, tőlük ered a legitimációjuk. A szuverenitás külső oldalának három esszenciális alkotóeleme a függetlenség, az önállóság és a külső kontroll nélküli döntési képesség. Ha az állam irányítói (és ezáltal az ország) nem szuverének, azaz egy külső vagy belső, de népi felhatalmazással nem bíró hatalomtól függnek, esetleg de facto nem képesek önálló politikai döntést hozni, sérül a népszuverenitás, mivel a választott képviselők nem a népet és a népakaratot képviselik, amelytől a mandátumuk származik. Ezzel pedig már maga a közvetett demokrácia alapelve nem érvényesül, miszerint, ahogy Magyarország Alaptörvénye (Alaptv.) is fogalmaz, a nép a hatalmát választott képviselői útján – kivételesen közvetlenül – gyakorolja. Mindebből kifolyólag nem képezheti vita tárgyát, hogy az állam kötelessége a szuverenitás minden legitim eszközzel történő védelme. Az elemzés ezen fejezete a továbbiakban az amerikai szuverenitásvédelem magyar szempontból releváns szabályait veszi górcső alá.

Az egyik legfontosabb norma a külföldi ügynökök nyilvántartásáról szóló törvény (Foreign Agents Registration Act, FARA). Az 1938-ban elfogadott jogszabály nyilvánosságra hozatali kötelezettséget ír elő a külföldi érdekeket képviselő személyekre. A FARA értelmében olyan – a „külföldi ügynökök” meghatározása szerinti – magánszemélyeknek vagy jogi személyeknek, akik belföldi lobbitevékenységben vagy külföldi kormányok, szervezetek vagy személyek érdekképviseletében („külföldi megbízók”) aktívak, regisztrálniuk kell az Igazságügyi Minisztériumnál, és fel kell fedniük kapcsolatukat, tevékenységüket és a kapcsolódó anyagi ellentételezést. Azok az álcivil szervezetek és médiumok, amelyek a USAID-támogatások kedvezményezettjei, külföldi kormánytól, amelyek pedig a Soros Györgyhöz és fiához köthető Nyílt Társadalom Alapítványoktól (Open Society Foundations, OSF) kaptak támogatást, külföldi szervezettől részesültek anyagi ellentételezésben. A finanszírozó érdekében végrehajtott tevékenység több, mint vélelmezhető, a logika és a józan ész mellett ezt támasztja alá az is, hogy a szóban forgó „támogatottak” rendre a demokrata érdekeknek megfelelő politikai munkát végeznek és a nyílt társadalmak eszmerendszerét propagálják. Az amerikai szabályozás nyomán ezen szervezetek külföldi ügynöknek minősülnének, tehát vonatkozna rájuk a regisztrációs-, illetve a kapcsolataik, tevékenységük és pénzügyeik tekintetében a beszámolási kötelezettség. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy 2017-ben Magyarországon is volt hasonló törekvés a civil szervezetek külföldi finanszírozásának átláthatóbbá tételére. A törvény előírta, hogy azok a civil szervezetek, amelyek évente meghatározott összeget meghaladó támogatást kapnak külföldről, kötelesek „külföldről támogatott szervezetként” regisztrálni magukat és ezt a nyilvánosság számára is feltüntetni, azonban éppen az Európai Unió nyomására a jogszabályt a magyar parlament végül visszavonta.

A FARA előírja az összes tevékenység és pénzügyi vonatkozás időszakos közzétételét azok az ellenőrzés alatt álló személyek és szervezetek esetében, akik mögött külföldi kormány, illetve az Egyesült Államokon kívüli szervezet vagy személy irányít. Ide tartoznak azok, akik ezeknek a külföldi megbízóknak az utasítására, kérésére, vagy irányítása és ellenőrzése alatt járnak el („ügynökök”), illetve azok a személyek is, akiket ezek a megbízók jelentős mértékben támogatnak vagy befolyásolnak. A „külföldi megbízó ügynöke” meghatározása magában foglalhatja azokat a személyeket, akik kifejezetten nem vállalják, hogy külföldi megbízó ügynökeként járnak el, valamint azokat, akik esetleg nem is tudnak a külföldi megbízó létezéséről, mert olyan közvetítő utasítására járnak el, akinek a külföldi megbízóval való kapcsolata rejtett. A jogszabály részletes nyilvántartásba vételi szabályokat állapít meg az ügynökök és a külföldi megbízók, valamint a köztük fennálló szerződések vonatkozásában is. Aki szándékosan hamis nyilatkozatot tesz egy lényeges tényről, vagy szándékosan elmulaszt feltüntetni olyan lényeges tényt, amelyet kötelező lenne, vagy ha a nyilatkozatában foglalt állítások, az azokhoz csatolt dokumentumok másolatai félrevezetőek, a törvény szerint legfeljebb 250 ezer dollár pénzbírsággal vagy legfeljebb 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A Magyarország sérelmére elkövetett súlyos szuverenitássértési kísérletek következtében felvetődött az igény a szuverenitásvédelmi jogszabályaink megerősítésére, és e körben egyfajta „magyar Magnitsky-törvény” megalkotására. A Magnitsky-törvény alkalmazása a szankciók vonatkozásában implementálható, azonban az amerikai jogszabályt nem szuverenitásvédelmi céllal alkották meg, hanem azért, hogy így szankcionálják azokat, akik súlyos korrupciós ügyekben vagy emberi jogi jogsértések elkövetésében vehettek részt. A feltételes mód azért fontos, mert az jogszabály nyomán létrejövő nyilvános listára kerüléshez nem, hogy jogerős ítélet nem szükséges az illetővel szemben, de még az sem, hogy valamely releváns bűncselekmény kapcsán vád alá helyezzék. A törvényen alapuló szankciók között szerepel, többek között, a beutazási tilalom és a vagyonbefagyasztás, valamint ez kiterjedhet a szankcionált alannyal gazdasági kapcsolatban álló, vagy az ő bűnelkövetését egyéb módon támogató személyekre és szervezetekre is – így a közvetlen jogi és gazdasági hatások mellett reputációs kockázatot hordoz, ha valakit ilyen listára helyeznek.

Az NGO-k által végzett politikai tevékenység magában foglalja egyes – a liberális oldalt képviselő – politikusokkal való együttműködést is. Ezt láthatjuk Brüsszelben és Budapesten is. Az Economist 2021-ben arról számolt be, hogy a belga fővárosban 25 ezer lobbista végez tevékenységet hárommilliárd eurós éves költségvetéssel. Közülük 7500 fő akkreditált az Európai Unió (EU) társjogalkotó szervénél, az Európai Parlamentnél (EP), azaz ennyi „civilnek” lehet közvetlen befolyása a brüsszeli döntésekre. Az OSF 2016 és 2023 között összesen 90 millió dollárral (nagyjából 32 milliárd forint) támogatott a brüsszeli székhelyű NGO-kat. Jól látszik, hogy a Sorosék által is finanszírozott szervezetek a legaktívabbak, 2020 és 2023 között 1587 lobbitalálkozón vettek részt (fontos megjegyezni, hogy ez csak a dokumentált találkozók száma). A Karácsony Gergely vezette fővárosi önkormányzat húsz olyan NGO-val működött együtt, amelyek részesültek amerikai demokratáktól származó támogatásból. A 2021-ben létrehozott Nyitott Budapest munkacsoportban olyan álcivil szervezetek kaptak helyet, mint az Amnesty International Magyarország, az Ökotárs Alapítvány, a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány (NIOK), a Civil Kollégium Alapítvány (CKA), valamint a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). A felsoroltak mindegyike részesült USAID és/vagy OSF-támogatásban, utóbbiból 2016 és 2023 között a CKA 3.337.859 dollár, a TASZ 2.130.118 dollár (hozzávetőlegesen 1,2 milliárd és 750 millió forint) értékben.

Az OSF, valamint a USAID-en keresztül a demokraták által megbízott NGO-k zöme egyfajta lobbitevékenységet is folytat, így az ő esetükben relevanciával bírhat a lobbizási közzétételi törvény (Lobbying Disclosure Act, LDA). Az 1995-ös norma a lobbitevékenység nyilvánosságra hozatalát írja elő úgy, hogy többek között átfogó jelentési és közzétételi struktúrát hozott létre a lobbisták számára. A lobbistáknak regisztrálniuk kell magukat, és aki ezt elmulasztja, akár 50 ezer dollár pénzbírsággal is sújtható. A lobbitevékenységgel (is) foglalkozó szervezeteknek is regisztrálni kell magukat, amennyiben több, mint 10 ezer dollárt fordítanak ilyen célra. Ezen szabályoknak köszönhetően, a külföldi eredetű lobbitevékenység elleni védelem az USA-ban nemzetbiztonsági szempontból hatékonyabban biztosított, mint az EU-ban, maga a lobbizás pedig egy elfogadott szakma.

Szuverenitásvédelem brüsszeli ellenszélben

Reagálva a 2022-es baloldali választási kampány külföldi finanszírozására, illetve meggátolva a jövőbeni hasonló események megtörténtét, a magyar Országgyűlés 2023 decemberében elfogadta a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvényt (Szvtv.), amely létrehozza a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, és meghatározza annak jogállását, feladatait, vizsgálati eljárását, valamint a szervezetére vonatkozó alapvetéseket. Az Szvtv., valamint a Szuverenitásvédelmi Hivatal létjogosultságát és szükségességét az Alaptv. R) cikk (4) bekezdése is megalapozza, amely szerint Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége. A jogszabály célja, hogy hasonló eset többet ne fordulhasson elő, ugyanis sérül Magyarország szuverenitása – egyúttal kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot hordoz –, ha a politikai hatalom olyan személyek, szervezetek kezébe kerül, akik és amelyek függőségi viszonyban állnak bármely külföldi hatalommal, szervezettel vagy személlyel. Ezzel együtt pedig a magyar demokrácia is válságba kerülne.

Bár még egy volt CIA-alkalmazott is elismerte, hogy az amerikai demokraták a médián és az álcivil szervezeteken keresztül beavatkoztak a magyar választásba, Brüsszelt ez nem zavarja, sőt a beavatkozók védelmére kel hazánkkal szemben. Fontos megjegyezni, hogy az Szvtv. révén az állam – a baloldal állításaival szemben – nem vegzálja a médiát és nem korlátozza a sajtószabadságot, egyszerűen lehetőséget biztosít a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak (amelynek még csak – szemben az ellenzéki állításokkal – hatósági jogkörei sincsenek), hogy a nemzeti szuverenitás védelmét szem előtt tartva vizsgálódhasson gyanús szervezeteknél, illetve, ha jogellenességet észlel, jelenthesse azt a megfelelő állami szerveknek, köztük az ügyészségnek. Annak ellenére próbálják megakadályozni egyes orgánumok finanszírozásának és tevékenységének ellenőrzését, hogy 2023. augusztus 28-án a The Epoch Times amerikai hírportál közzétett egy felvételt, amelyen Robert F. Kennedy Jr., akkor még demokrata elnökjelölt-jelöltként arról beszélt, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálata világszerte pénzeli a hozzá közeli médiumokat. Kennedy így fogalmazott a külföldi média támogatásáról: „A CIA mára az újságírás egyik legnagyobb támogatója világszerte. A legnagyobb támogatást a USAID-en keresztül juttatják. Az Egyesült Államok a világ szinte minden országában pénzeli az újságírást. Birtokában vannak médiumok, és több ezer újságírónak állja a fizetését. Ezt nem tehetik meg az Egyesült Államokban, de 2016-ban Obama elnök úgy módosította a törvényt, hogy legális legyen a CIA számára, hogy propagálják az amerikaiakat.”

Magyarországon tehát pontosan az valósulhatott meg, amiről Kennedy beszélt, hiszen a 2022-es országgyűlési választás során a magyarországi baloldal, ahogy arra a magyar nemzetbiztosági szervek is rámutattak – külföldi pénzekből kampányolt. Ez az információ, vélelmezhetően, eljutott Brüsszelbe is, mégsem emelték fel a hangjukat az ellen, hogy egy uniós tagállam szuverenitását megsértették és be akarnak avatkozni a választásaiba, ráadásul ezt egy volt CIA-s elemző (Larry C. Johnson) és egy amerikai elnökjelölt aspiráns is nyíltan beismerték. Elképzelhető, hogy talán Brüsszelben is tudtak arról, mi készül hazánk ellen? Ha igen, akkor ez belefér a lojális együttműködés elvébe? Ha nem – márpedig minden kicsit is objektív mérce szerint nem –, akkor ismét felvetődik a brüsszeli kettős mérce alkalmazása, hiszen saját magukra nézve nem tartják kötelezőnek ezen alapelv betartását, Magyarországot viszont épp a lojális együttműködés elvére hivatkozással marasztalták el 200 millió euró egyszeri büntetés és egymillió euró napi bírság megfizetésére, miután nemet mondtunk a migránsok beengedésére és a migrációs paktumra.

További érdekesség, hogy bár a külföldi beavatkozás ellen nem, viszont azzal szemben annál határozottabban felléptek, hogy Magyarország megvédi a szuverenitását, és az Szvtv. miatt szinte rögtön a hatálybalépését követően kötelezettségszegési eljárást indítottak hazánk ellen. Az uniós szerződések értelmében az Európai Bizottság (EB) akkor indíthat kötelezettségszegési eljárást egy tagállammal szemben, ha az nem hajtja végre az uniós jogot. Ha az EB megállapítja, hogy a tagország nem teljesíti a közösségi jog alapján a tagállamot terhelő kötelezettségeket, vélemény formájában felkérheti az érintett országot az EU-s jogszabályok betartására, illetve, hogy adjon tájékoztatást az EB-nek a kifogásolt helyzet megoldása céljából hozott intézkedésekről. Amennyiben az érintett állam továbbra sem szünteti meg a jogsértőnek vélt állapotot, az EB az ügyet az Európai Unió Bírósága (EUB) elé utalhatja. A kérdés, hogy Magyarország mely ponton szegte meg az EU akár elsődleges, akár másodlagos jogforrásait. A választásokba történő beavatkozást az EP 2019. október 10-én elfogadott állásfoglalása nemzetközi jog-ellenesnek minősítette, az EP 2022. március 10-én elfogadott határozatában pedig megállapította, hogy a külföldi beavatkozás súlyosan sérti az EU alapját képező egyetemes értékeket és elveket, így az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának követelményét, valamint a jogállamiság elvét és a demokráciát. Vagyis a magyar állam épp, hogy az uniós értékeknek megfelelően jár el, amikor megvédi a szuverenitását és megakadályozza a hazánkkal szembeni sikeres intervenciók kivitelezését.

Brüsszel központosítási törekvései a lisszaboni szerződés óta rendre világosan láthatóak, ezek a saját hatáskörön való – utlra vires – túlterjeszkedésben és tagállami hatáskör-elvonásban manifesztálódnak. Brüsszelnek az kell, ami neki nincs meg, míg az EU-tagállamoknak – többé-kevésbé – igen: a szuverenitás. A uniós bürokraták zöme ugyanis nem szuverén, hiszen a döntéseik meghozatalakor függnek a hazájuk politikai vezetésétől, valamint – rosszabb esetben – a globális pénzelit elvárásaitól. Az EU hasonló „önálló” szuverenitásdeficittel bír. Mivel a népszuverenitás az alkotmányosság szükségképpeni összetevője, a szuverenitás hordozója csak az alkotmányozó nemzet lehet. Az EU egy speciális jogállású szupranacionális szervezet, de nem állam, így az „államiság” elem hiányzik, hiszen nincs saját alkotmányozó nemzete, sem alkotmánya, ebből kifolyólag nincs saját (eredeti) szuverenitása sem. Az unió a – vele ellentétben szuverén – tagállamok akaratából létezik, ezen országok pedig nem a szuverenitásukat, hanem csak a szuverenitásból fakadó bizonyos hatásköröket ruházták át, ahogy ez az Alaptv. E) cikkében is szerepel.