Átrendeződik a válságba került kormányellenes média

A háború okozta gazdasági nehézségek ellenére a külföldről finanszírozott kormányellenes sajtótermékek jelentős, többmilliárd forintos bevételre tettek szert 2022-ben. Politikai hatékonyságuk ugyanakkor elmaradt a megrendelők elvárásaitól: olvasottságuk visszaesett és a kormány pozícióját sem sikerült meggyengíteniük. A balliberális pártok után médiájukat is elérte a politikai apátia, amelyet tömeges távozások kísértek. A balliberális oldal médiaorgánumai között végbemenő strukturális átrendeződés vélhetően a jövő évi önkormányzati és európai parlamenti választásokra való előzetes felkészülés jele.

A XXI. Század Intézet nagyelemzése a külföldről finanszírozott kormányellenes sajtóorgánumoknál végbemenő strukturális átrendeződést veszi górcső alá, arra a kérdésre keresve a választ, hogy mik lehettek a látványos átalakulás kiváltó okai és politikai céljai.

A külföldről finanszírozott média forrásai és donorjai

Habár a hazai balliberális oldal részéről általános politikai érv, hogy az ellenzéki újságírás anyagilag ki van véreztetve, a legfrissebb pénzügyi beszámolóik alapján a fontosabb ellenzéki sajtóorgánumok többmilliárd forintos bevételre tettek szert 2022-ben is.

A külföldi tulajdonban lévő M-RTL Zrt. 2021-ben 47,4 milliárd forint, 2022-ben 47,2 milliárd forint árbevételt realizált. Az RTL Services Kft. 4,5 milliárd forint árbevételre tett szert a megelőző év 4 milliárd forintjához képest, miközben az adózott eredménye 181 millió forintról 580 millió forintra növekedett 2022-ben. A HVG kiadója 2022-ben 4,5 milliárd forint nettó értékesítési árbevételt ért el, amely összeg 2021-ben még 4 milliárd 155 millió forint volt. A 444, a Qubit, valamint a Lakmusz kiadója, a Magyar Jeti Zrt. nettó árbevétele tavaly elérte az 1 milliárd forintot, amely komoly növekedésnek számít a 2021-es esztendőhöz képest, amikor még csak 847 millió forint volt ez az összeg. A Telex kiadója, a Van Másik Zrt. 2021-ben 441 millió forint, 2022-ben 195 millió forint nettó árbevételt ért el. 2021-ben 397 millió forint „támogatás” érkezett be a céghez, majd 2022-ben további 170 millió forint. A Gulyás Márton fémjelezte Partizán nevű YouTube-csatorna közel 500 millió forintból gazdálkodhatott 2022-ben. Az EzaLényeg portál működtetője, az Oraculum 2020 Kft. az Action for Democracy által utalt 1 milliárd 82 millió forint mellett egy másik forrásból is kapott hasonló nagyságrendű összeget, 887 millió forintot. Az adományozó egy svájci alapítvány volt, amely öt részletben küldött támogatást.

Röviden: 2021-hez képest 2022-ben, amely választási év volt, ömlött a pénz a kormányellenes médiába.

Intézetünk egy korábbi átfogó tanulmányában (TREND, 2023. 1. szám) bemutatta, hogy a többek között fentebb említett online tartalomszolgáltatók (444, Partizán, Telex), a teljes egészében külföldi tulajdonban vagy legalábbis finanszírozásban lévő médiumok (RTL, Szabad Európa) és a magukra tényfeltáróként-tényellenőrként tekintők (Átlátszó, Direkt36, K-Monitor és Lakmusz) közös jellemvonása, hogy egyaránt külföldi forrásokban részesülnek, összesített éves átlagban 25 és 100 százalék közötti arányban. A főbb csapásirányokat megvizsgálva egyértelmű következtetésként levonható, hogy a magyar médianyilvánosságban a külföldről finanszírozott tartalomgyártók kritikus szintet értek el.

A donorok között közvetlenül vagy áttételesen található a Soros György által irányított Nyílt Társadalom Alapítvány és annak alszervezetei, az Amerikai Egyesült Államok kormányügynökségei (NED, USAID) és budapesti nagykövetsége, a nemzetközi nonprofit alapítványhálózat és a globális nagyvállalati szektor szereplői. „Aki fizet, az rendeli a zenét” – vagyis felvetődik a gyanú, hogy a külföldről érkező támogatásokkal együtt politikai megrendelés is érkezik. Ez annál is inkább így van, mert a tanulmányban megvizsgált médiatermékek összesített átlagban 54 százalékban kifejezetten a Soros-hálózat álláspontjával összhangban álló kormányellenes üzeneteket fogalmaznak meg, s nem pusztán kormánykritikus véleményt közvetítenek. Ezek a sajtótermékek egyre látványosabban képviselik tehát a külföldi finanszírozók elvárásait, lényegében ellenzéki politikai aktivistaként viselkednek.

Mindazon túl, hogy a fennálló helyzet veszélybe sodorja a hazai médiaszuverenitást, hatással bír a balliberális ellenzék politizálására is. Az általuk felkarolt ügyek közül több is a baloldali ellenzék pártprogramjainak részét képezi, sőt az egyébként mérsékelt érdeklődést kiváló megmozdulások által bizonyos pártpolitikai funkciókat át is vettek.

A baloldali pártok után médiájuk is bomlik

A balliberális ellenzéki pártok egy évtizede a külföldről finanszírozott médiaorgánumokkal szimbiózisban igyekeznek nyomást gyakorolni a demokratikusan megválasztott kormányra. A delegitimációs törekvésekhez fűzött várakozások azonban rendre beteljesületlenek maradtak, melynek következtében a hátországban belső feszültség uralkodott el és megkezdődött valamiféle átrendeződés.

A kormányellenes sajtótermékek politikai befolyásában jelentős gyengülés mutatkozik, különösképpen a 444.hu nevű internetes portálnál, amely sokáig a Soros-hálózat zászlóshajójának számított. Megalakulásának éppen a tizedik évfordulóját ünneplő felület által képviselt aktivista újságírás ugyanakkor úgy tűnik, ennyit bírt: néhány hét leforgása alatt öt munkatárs hagyta el a szerkesztőséget, többek között a lapnál tapasztalt „toxikusan zaklató magatartásra” hivatkozva (Mészáros Zsófia vezető szerkesztő és Boros Júlia szerkesztő-újságíró, valamint Kiss Imola, Magyari Péter [Mészáros Zsófia élettársa – a Szerk.] és Szurovecz Illés újságírók).

Magyari Péter, mint kiderült, a magát „polgári konzervatívnak” nevező, de tendenciózusan a jobboldali kormányt támadó VálaszOnline.hu portálhoz igazolt, amely nyíltan az Egyesült Államok magyarországi nagykövetsége támogatásával tette közzé egyes írásait. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a 444 már korábban tapasztalt eredménytelensége okán a Direkt36 nevű – ugyancsak külföldi finanszírozásban részesülő, magát oknyomozónak tituláló – internetes portál még 2021-ben átköltözött a 444.hu-ról a Telex.hu-ra.

Tíz évvel alapítása után tehát médiatermékként és politikai projektként is válságba került a 444.

Ám utóbbi orgánumnál, amely pedig 2021–22-re látogatottságban a 444 helyére lépett, szintén látványosan megfigyelhetők a strukturális átalakulás jelei, miután eligazolt a laptól Munk Veronika tartalomfejlesztési vezető, egykori alapító–főszerkesztő, aztán távozott Haász János szerkesztő, továbbá Lovas Gergő, Rovó Attila és Tóth-Biró Marianna főszerkesztő-helyettesek, valamint lemondott a főszerkesztői pozícióról Dull Szabolcs, a Munk melletti másik alapító is, akinek a helyére Német Tamás lépett. Emellett kritikus időket él a Telexszel szimbiózisban üzemelő Transztelex nevű erdélyi portál, amely várhatóan meg is szűnik.

Változások történtek továbbá az Átlátszó szerkesztőségében is, amelynek egyik ismert újságírója, Sarkadi Nagy Márton a Szabad Európa Magyarország munkatársa lett, illetve eligazolt Gerner Péter, a kiadó atlatszo.hu Közhasznú Nonprofit Kft. operatív ügyvezető igazgatója, a vállalkozás társügyvezetője is. Eközben a piacvezetői státuszát éppen elvesztő RTL Magyarország új marketing és kommunikációs igazgatója Baráth Péter, a WWF közép-európai régiós marketingigazgatói posztjáról érkező szakember lett. A pozíció 2023 februárjától betöltetlen volt, miután Szabó Zoltán (egykori indexes újságíró – a Szerk.) az addigi marketing és kommunikációs igazgató távozott.

A külföldi finanszírozók kiemelt projektjének számító Partizán ügyvezetője Schőn Edina június elsejével távozott a szervezettől, posztját pedig Pap Iván, a Partizán korábbi pénzügyi vezetője tölti be. Ennél is érdekesebb, hogy mindeközben a YouTube-csatorna vezetője, Gulyás Márton az amerikai nagykövetség meghívására (!) egy amerikai tanulmányúton vett részt. Mindennek következtében Gulyás új műsorok indításával kísérletezik, bővítve ezáltal a csatorna repertoárját és vélt új szerepkörét, ami nem más, mint a televíziós jelleg magára öltése, amellyel viszont konkurenciaként léphet fel a külföldről finanszírozott balliberális hálózaton kívül álló ATV-vel szemben is. Az elmúlt évben megszűnt a 168 Óra nyomtatott verziója, ám az online felületnél is gondok adódtak (főszerkesztő és hírigazgató távozott), a 24.hu-t is működtető Central Médiacsoport ellenben terjeszkedni tudott.

A politikai tehetetlenségből adódóan a balliberális ellenzéki pártok enerváltsága, politikai depressziója átterjedt a médiájukra is, amely bomlasztó hatással bírt az orgánumaikra nézve. A külföldről finanszírozott sajtótermékek színterén zajló mozgások hátterében azonban egyfajta strukturális átrendeződésnek is a szemtanúi lehetünk.

Nem túlzás kijelenteni, hogy a kormányellenes médiánál az elmúlt hónapokban generális szerkezetátalakítás zajlik.

Az átrendeződés politikai okai és kilátásai

A balliberális ellenzéki pártok a politikai haszon maximalizálása céljából külföldről finanszírozott médiaorgánumokkal szimbiózisban igyekeznek destabilizálni a kormányt. Értelemszerűen, ha összeomlik az a politikai erő, amely masszívan támaszkodik a média támogató tevékenységére, akkor azt követően annak médiája esik el elsőként. Ennek legfőbb oka, hogy a sajtótermékek szerves politikai munkát végeztek, többnyire a pártok helyett. A politikai spektrum balliberális oldalán ugyanis a politikai színteret mára nem elsősorban a politikai pártok, hanem ezen szereplők alakítják, az ő diktátumaik az iránymutatók – röviden: nem a pártoknak van médiájuk, hanem a médiának pártjai. A balliberális ellenzéki térfél szempontjából tehát az első védvonal a média.

Vélhetően ebből adódhatott az a félreértett helyzet, hogy a sajtómunkatársak maguk is elhitték, hogy ők a cél s nem az eszköz. Holott számunkra, mint „informális szövetségeseknek”, csupán apparátusi szerep jutott, amely természete okán is a közvéleményformálásra helyezi a hangsúlyt a politikacsinálás helyett. Az elmaradt politikai teljesítmény mellett az ezzel való szembesülés is mély apátiába sodorhatta a médiát. Mindez előirányozott egy strukturális átrendeződést, amely egyfelől a helyzet adta belső feszültségből táplálkozott, másfelől abból a külső megrendelői szándékból, hogy a média közvéleményformáló ereje a jövőben nagyobb mértékben gyakoroljon hatást a politikai folyamatokra.

Következésképpen a külföldről finanszírozott sajtótermékeknél végbemenő strukturális átrendeződés felkészülés a 2024. évi önkormányzati és európai parlamenti választásokra.

Az egyidejűleg megrendezendő két voksolás az aktuális politikai pozícionáláson kívül egy távlati téttel rendelkező folyamat része is: várhatóan selejtezőként is szolgál a 2026-as országgyűlési választásokra. A siker azonban kérdéses, mivel egy év telt el a legutóbbi országgyűlési választások óta, míg alig egy év múlva kettős megmérettetéssel néz szembe a balliberális ellenzék, amely egyelőre semmilyen előrelépést nem tett másfél évtizedes lemaradásának felszámolásában. Közben pedig úgy tűnik, az eddig általuk jól ismert, támogató újságírás szavatossági ideje is lejárt. A baloldali ellenzék és a kormányellenes média valójában egymást rántotta szakadékba. A baloldali pártok iránt határozottan csökken a társadalmi érdeklődés, az aktivista újságírás pedig szakmai és erkölcsi csődbe került.

Deák Dániel–Halkó Petra