Békés Márton történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója címlapos cinterjút adott a Magyar Demokratának abból az apropóból, hogy idén október 21-én Orbán Viktor megdöntötte Tisza Kálmán 1875 és 1890 között felállított, egyben kormányzási rekordját. Innentől kezdve ő a magyar történelem leghosszabb ideje egyhuzamban hivatalban lévő kormányfője. Mindez szó szerinti és átvitt értelemben is történelmi eredmény, hiszen politikai, társadalmi, sőt kulturális súlyánál fogva korszakos jelentőségű.

A Magyar Demokrata 2024. november 27-ei számában megjelent címlapos interjú egyes részleteit szerkesztve közöljük. 

Rendszerből korszak

Az, ami stabilitást adott 1867-től 1944-ig, benne egy 1918–20 közötti kis megszakítással, sok szempontból visszatér a mai Magyarország. A Tisza-kormányokban – értve alatta Tisza Kálmán, de fia, Tisza István kabinetjeit is – és a Bethlen-kormányban, valamint Orbán Viktoréban közös, hogy valamilyen nagy nemzeti célrendszer szolgálatában állva működnek. Változnak a külső feltételek, változnak a belső társadalmi viszonyok, változnak a politikai struktúra eresztékei, de a nemzeti érdek prioritását nem cseréli le semmi. Az is közös mintázata a három korszaknak, azaz történelmünk fősodrának, hogy egy domináns, hosszú ideig kormányon levő párt tartja kezében a gyeplőt. A magyar történelem széles útjára tértünk vissza 2010-től kezdődően.

Tisza Kálmán 14 éven, 4 hónapon és 24 napon keresztül, azaz öt hét híján 14 és fél évig volt kormányon, és 5258 napos rekordját idén október 21-én Orbán Viktor döntötte meg. Ezzel ő minden idők leghosszabb időn keresztül egyben kormányzó magyar miniszterelnöke, ami tiszteletet parancsol. Ugyanakkor több különbség is akad, mégpedig utóbbi javára: Tisza idején csak a lakosság 6 százaléka szavazhatott, mégpedig a 20. életévüket betöltő vagyonos férfiak, ők se titkosan, ma viszont több mint nyolcmillióan járulhatunk az urnákhoz, szabadon, egyenlően, titkosan. Ez a hosszú időn keresztül érvényesülő, maradandó felhatalmazás mindkettejük esetében nagy felelősséget jelent. Jellemző, hogy minden korszakos politikust elneveztek valahogy: Tisza Kálmán volt a Generális, Tisza István a Vasgróf, Bethlen István pedig a Gazda. Mindegyik elnevezés pejoratív névként született, de aztán pozitívvá vált. Olyan személyiségekről beszélünk, akik a kultúra jelentős szereplőit is magukhoz tudták vonzani: Tisza Kálmánhoz csatlakozott Mikszáth Kálmán, Tisza Istvánhoz Herczeg Ferenc, Bethlen Istvánhoz pedig Szekfű Gyula.

A nemzeti maximum kora

Tisza Kálmán, Tisza István és Bethlen István is egy-egy nagy domináns kormánypártra támaszkodott, Szabadelvű Párt, Nemzeti Munkapárt, Egységes Párt – ez is egy napjainkig érvényesülő mintázat, gondoljunk csak a Fidesz–KDNP-pártszövetségre. Bizonyos szempontból azonos a két korszak helyzeti energiája is. Tisza Kálmán kormányai a modern Magyarország kiépítését tekintették fő feladatuknak. Az 1870-es évek második felében és az 1880-as években megfelelő nemzeti tartalommal kellett megtölteni az 1867-es kiegyezés kereteit. Most annyiban hasonló a helyzet, hogy a nemzeti kormány szeretné, ha egy új, magabíró Magyarország születne a 2010-re befejezett rendszerváltoztatás után. Az új rendszer neve: Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Egy korszak jellemzőihez tartozik először is a hosszú, stabil kormányzás. Ennek minimális ideje tíz év, benne több, nagy fölénnyel megnyert választással. Orbán Viktor immár négy kétharmados eredménnyel dicsekedhet, Tisza Kálmán annak idején tizenkét éven belül öt választást nyert, de ebből csak az első volt kétharmad fölötti. A másik, hogy mindig van egy meghatározó államférfi, akinek nevéhez maga a korszak köthető. A harmadik feltétel egy nagy célrendszer megalkotása. Tisza Kálmán korában ez a modern Magyarország kiépítése volt, Bethlen idején a Trianon utáni konszolidáció, ma pedig szuverenitásunk kiteljesítése. Végezetül, a korszak az utókor emlékezetében, de sokszor már a kortársak körében is, sajátos szellemiséggel bír. Ide tartozik, hogy nem csak az országot, de a korszellemet is kormányozni kell!