Miközben az európai versenyképesség egyre meredekebb lejtmenetet vett, az EU külpolitikája hiteltelenségi válságban van, a kezeletlen migráció pedig napi szinten veszélyezteti az európai emberek biztonságát, az Európai Bizottság „Európai Demokráciapajzs” néven újabb nagyszabású kezdeményezéssel állt elő. A néhány nappal ezelőtt bejelentett új javaslatot szokás szerint az a nemes cél vezeti, hogy megerősítse a demokráciát és védje a polgárokat. A valóságban azonban egy újabb eszközről van szó, amelynek célja a brüsszeli befolyás növelése, beavatkozás a nemzeti választásokba, a patrióta, konzervatív hangokkal való leszámolás. Az európai unió vezetése most nem kevesebbre ragadtatja magát, mint, hogy előírja állampolgárai számára mi a megfelelő információ, mi a helyes vélemény és melyek azok a megbízható NGO-k, amelyek majd eligazítják az európai polgárokat az Brüsszelnek nem tetsző „álhírek” tengerében. Az Európai Demokráciapajzs a nemzeti szuverenitás és a szólásszabadság elleni eddig talán legdurvább támadás, amelynek eredményeként Brüsszel befolyásolhatná a választási folyamatokat, intézményesíthetné a balliberális NGO-hálózat politikai szerepét az információhoz való hozzáférésben, legfőképpen pedig uniós eszközökkel tenné befolyásolhatóvá a közvélemény alakulását a tagországokban.
Petri Bernadett a XXI. Század Intézet kutatója az Európai Bizottság Európai Demokráciapajzs kezdeményezésének hatásait tekintette át.
Épülőben az európai véleményszűrő rendszer
“Az Európai Demokráciapajzs meg fogja erősíteni azokat az alapvető tényezőket – a szólásszabadságot, a független médiát, az ellenállóképes intézményeket és az aktív civil társadalmat –, amelyek segítségével polgáraink érvényre juttathatják közös demokratikus értékeinket a mindennapjaikban” – ígérte Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az új eszköz bejelentését követő sajtótájékoztatón.
A valóság azonban az, hogy ezek az alapvető tényezők a javaslat tartalma alapján a demokrácia helyett a jelenlegi brüsszeli vezetés hatalmát erősítenék, miközben Brüsszel a demokrácia legalapvetőbb elveit felváltó önkényuralmat épít a szuverén tagállamok megkerülésével.
A Bizottság által tervezett lépések három nagy területet érintenek: az információs tér felügyeletét, a demokratikus folyamatok és választások „védelmét” és egy “megfelelő” – vagyis a brüsszeli érdekeket képviselő – civil társadalmi ökoszisztéma kiépítését uniós irányítás mellett. A javaslat egyértelműen jelzi tehát, hogy a Bizottság a demokrácia szlogenje alatt egy új, központosított felügyeleti rendszert kíván létrehozni, ezzel uniós hatáskör alá terelve a digitális platformok működését, a választási folyamatok ellenőrzését és a teljes NGO-ökoszisztémát.
A csomag egyik legjelentősebb eleme az Európai Demokratikus Ellenállóképességi Központ, amelynek azt a feladatot szánta a Bizottság, hogy előre jelezze a demokráciát érő fenyegetéseket és ha kell intézkedjen is, vagyis koordinálja a közös uniós válaszlépést. A Bizottság ugyanis egy egységes válságkezelési protokollt vezetne be a nagy online platformok, köztük valamennyi közösségi média számára úgynevezett választási vagy információs válsághelyzetekben, ennek keretében pedig felülírhatnák a tagállami kommunikációs gyakorlatot, rákényszerítve ezeket az online felületeket a tartalom korlátozására. Ez tehát nem más, mint a közéleti vita szabadságának felszámolása, amelynek keretében mostantól Brüsszel dönthetné el még azt is, hogy milyen információkhoz férhetnek hozzá az európai állampolgárok.
Mostantól azonban nemcsak azt döntené el Brüsszel, hogy milyen információ jusson el az európai állampolgárok, de azt is, hogy arról mit gondoljanak. Az Európai Tényellenőrző Hálózat kialakítása éppen ezt a célt szolgálná. Egy valamennyi uniós nyelven működő ernyőszervezetről van szó, amelynek célja egyszerűen fogalmazva a hivatalos igazság meghatározása. Minősíthetné a nemzeti médiában megjelenő állításokat, véleményeket, ezzel pedig közvetve befolyásolhatná a nyilvánosságot és a közbeszédet. Éppen azoknak adna tehát hangot, akik eddig is jogot formáltak arra, hogy ők mondják meg, mi a tény és mi a valótlanság.
Uniós felügyelet alá kerülnének a nemzeti választási szabályok is, a hirdetések feletti ellenőrzés központosítása pedig lehetővé tenné az EU számára, hogy meghatározza, mely üzenetek számítanak politikainak és ezen a címen visszatartsa vagy blokkolja őket. Pedig a brüsszeli elképzeléssel ellentétben a demokrácia és a szólásszabadság nem akkor érvényesül megfelelően, amikor kevesebb az ellenvélemény, hanem akkor, amikor
az állampolgár minden információhoz hozzáférhet és felnőtt emberhez méltó módon eldöntheti, kinek hisz és az adott tényről milyen véleményt formál. Az európai történelem éppen elég leckét tanított arról, hogy a cenzúra mindig a hatalomnak kedvez – soha nem a polgárnak.
NGO kézben az európai tényellenőrzés
Nincs uniós kezdeményezés a demokráciavédelem égisze alatt a jól ismert álcivil szervezetek bevonása nélkül: a Bizottság immáron hivatalosan is hálózatosítja a neki tetsző NGO-kat ennek keretében pedig közös intézményt hozna létre a civil szervezetek képzésére, összekapcsolására és projektjeik kezelésére. A brüsszeli érdekeket szolgáló NGO-k védelme különös jelentőséggel bír az uniós intézmények számára, hiszen hatalmi szempontból az Európai Unió sok tekintetben e szervezetek jogon kívüli befolyására épül. A finanszírozási logika egyszerű: Brüsszel pénzt ad, cserébe a szervezetek „független civilként” legitimálják az uniós politikákat, és olyan társadalmi témákat tartanak napirenden, amelyek illeszkednek a Bizottság ideológiai preferenciáihoz. Eközben a valódi polgári kezdeményezések, helyi közösségek, nemzeti identitású szervezetek sokszor háttérbe szorulnak, mert nem illeszkednek a központilag megrajzolt ideológiai keretbe. Amikor azt látjuk, hogy az uniós intézmények a jogállam, a demokrácia leépítése árán is megvédik az álcivil szervezetek érdekeit, azt a legkevésbé sem önzetlenül teszik, hanem valójában saját hatalmi pozíciójukat erősítik és biztosítják. Az új elképzelések szerint Brüsszel megkerülheti a tagállami jogrendszert, és védelmet adhat olyan NGO-knak, amelyek politikai konfliktusba kerülnek a nemzeti kormányokkal, panaszmechanizmusokat és jogérvényesítési programokat biztosítva e szervezetek számára.
Az NGO-k a hírek, információk szűrésében és értelmezésében is külön szerepet kapnának az európai bizottsági tervek szerint. Az Európai Egyetemi Intézet, a firenzei EUI keretében a korábbiakban is működött egy, a Digitális Európa Program keretei között finanszírozott program, az Európai Digitális Média Megfigyelő Hálózat (EDMO), amely azt a célt szolgálta, hogy monitorozza a tagállamokban a médiakommunikációt és feltárja az álhíreket az egyes tagállamokban működő csomópontokon keresztül. Ezt, a valóságban politikailag motivált szűrőrendszert teszi most a Bizottság általánossá, tehát minden tagállamra kiterjedő kezdeményezéssé a Demokráciapajzs keretében. Magyarországon egyébként uniós finanszírozásban 2023 év eleje óta működik egy ilyen csomópont LAKMUSZ néven, nem meglepő módon a baloldali Political Capital és a Mérték Médiaműhely vezetésével, a tényellenőrzést nem más, mint a 444.hu végzi, a vizsgálat célja pedig a Magyar Kormány kommunikációjának álhírként és dezinformációs narratívaként való bemutatása.
Az EU-nak nincs hatásköre a Demokráciapajzs kezdeményezésre
A Bizottság új „Demokráciapajzsa” kapcsán elengedhetetlen fontosságú kimondani, hogy az Európai Unió alapszerződései nem biztosítanak jogalapot egy ilyen kiterjedt beavatkozásra a tagállamok demokratikus folyamataiba, sem médiába, sem pedig az információs tér szabályozásába.
Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) csak meghatározott, átadott hatásköröket biztosítanak az uniós intézmények számára, és minden más terület – így a választások megszervezése, a médiapolitika, a civil szervezetek működésének szabályozása – továbbra is tagállami kompetencia. Az EUSZ 2. cikke a demokrácia és a jogállamiság védelméről egy értéknyilatkozat, nem pedig felhatalmazás. Nem biztosít intézményépítési jogot és nem ruház át hatáskört az Európai Unióra annak érdekében, hogy az központi mechanizmusokat hozzon létre a tagállamok politikai folyamataira vonatkozóan. Az EUMSZ 352. cikke – a sokat emlegetett felhatalmazási záradék –, amely akkor használható, ha az Unió céljai eléréséhez szükséges intézkedésre nincs más megfelelő jogalap nem terjesztheti ki az Unió hatásköreit olyan területekre, amelyeket a tagállamok nem adtak át, és kizárólag a Tanács egyhangú jóváhagyásával alkalmazható. A médiapolitika, a választási szabályok vagy a civil szervezetek nem tartoznak átadott hatáskörök közé, ezért a 352. cikk sem szolgálhat legitim alapul a „Demokráciapajzs” intézményrendszeréhez.
Az új bizottsági kezdeményezés jó példa arra, hogy a brüsszeli intézményrendszer politikai okokból fokozatosan olyan területeken alakít ki magának szerepet, amelyekre nézve az európai polgárok nem adtak közvetlen felhatalmazást. Mindez különösen indokolttá teszi, hogy átfogó felülvizsgálat készüljön arról, milyen hatásköröket gyakorolnak ténylegesen az uniós intézmények, ezek milyen mértékben férnek össze a Szerződésekben rögzített hatáskörmegosztási elvekkel és világos válasz szülessen arra a kérdésre: ki dönt Európában, kinek a felhatalmazásából, és milyen területen.
A jogbiztonság és a demokratikus legitimitás csak akkor erősödhet, ha tisztán látható, mely döntések tartoznak nemzeti hatáskörbe, és melyek igényelnek — valódi, tagállami egyetértésen alapuló — közös uniós cselekvést.
Különösen azért szükséges mindez, mert az Európai Demokráciapajzs kezdeményezés egyik legérzékenyebb következménye, hogy lehetővé teszi a tagállami választási folyamatok közvetett – vagy akár közvetlen – befolyásolását. Minden olyan álláspont, amely nem illeszkedik az uniós mainstream narratívához – migráció, háború és béke kérdése, szankciópolitika, gazdasági önrendelkezés, családpolitika – külföldi befolyásként, propagandaként bélyegezhető. A keretet maga Kaja Kallas külügyi főképviselő fogalmazta meg, amikor úgy nyilatkozott, hogy a „liberális demokrácia támadás alatt áll”, és olyan kampányokat látunk, amelyek „arra irányulnak, hogy polarizálják a polgárok véleményét, aláássák az intézményekbe vetett bizalmat, és alantas eszközökkel avatkozzanak be országaink politikai életébe”. Ez különösen veszélyes választási kampányok idején, amikor minden narratíva a politikai verseny része. Szemmel láthatóan tehát Brüsszel nemcsak politikai pártot választott magának amelyet hatalomra igyekszik segíteni Magyarországon jövő tavasszal, de eszközt és stratégiát is választott hozzá. Éppen ezért a Demokráciapajzs nem csupán technikai kérdés, vagy hatásköri vita, hanem szuverenitási ügy: a kampányok, politikai üzenetek és választási küzdelmek tere nem kerülhet olyan uniós mechanizmusok ellenőrzése alá, amelyek politikai minősítéseken és narratív értelmezéseken alapulnak. A magyar választások tisztaságát nem egy brüsszeli központ, hanem a magyar törvények, magyar intézmények és magyar választók garantálják.
Magyarország történelme világosan megmutatja, hogy minden korszakban volt egyetlen biztos pont: a szólás szabadsága és a nemzeti önrendelkezés iránti igény. Ezeket kívülről megerősíteni nem lehet, csak elvenni, de ha elvették, akkor a magyarok azt mindig visszakövetelték. A feladat ma sem más: megvédeni jogunkat ahhoz, hogy a saját közösségünkről, országunkról, jövőnkről úgy beszéljünk, ahogy mi akarunk – nem úgy, ahogy brüsszeli tényellenőrök meghatározzák. A demokrácia nyilvánvaló módon az újabbnál újabb brüsszeli hatásköröktől csak gyengébb lesz, nem erősebb. Erősíteni csak azzal lehet, ha az európai emberek bátran kimondhatják, mi érdekli őket, mitől tartanak, miben hisznek és milyen Európában szeretnének élni.
Ez a szabadság, a szuverenitás a valódi „európai pajzs”. Minden más csak a brüsszeli érdeket védő hatalmi játszma. Az Európai Unió jövője nem azon múlik, hány stratégiát, központot vagy keretrendszert hoz létre, hanem azon, hogy megőrzi-e azt, amiért létrejött: a nemzetek szabadságát, az állampolgárok véleménynyilvánítási jogát és a nyílt viták kultúráját. Ezt pedig csak egy út biztosítja: a szabadság tisztelete, különösen a szólásszabadságé.
