Folyamatban van a világrendszerváltás

A tektonikus változásokkal teli 21. század harmadik évtizedében egyre csak fokozódnak a gazdasági és katonai konfliktusok, amelyek a korábban hegemón liberális nemzetközi rendszer alkonyatát jelzik. A 2010-es évek második felében kezdődő, majd a 2020-as évek elején felgyorsuló globális változások a tavalyi esztendő során konkrét formát öltöttek, amelyet leginkább a globális Dél gazdaság- és fejlesztéspolitikai fórumainak bővülésében érhettünk tetten. A katonai konfliktusok szaporodása mellett a világgazdaságban és a diplomáciában tapasztalható múlt évi változások a világrend drámai átalakulását jelzik, amelyet szellemi–szerkezeti értelemben egyaránt használva a fogalmat: világrendszerváltásnak nevezünk.

Békés Márton történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója az Eurázsia Magazin 2024. januári számában a 2023. év nemzetközi fejleményeiről írt áttekintő elemzést, mely írásából szerkesztett szemelvényeket közlünk.

A világrendszerváltás trendeje

A XXI. Század Intézet TREND címmel elindított kiadványának második száma 2023 októberében a regionális nagy- és középhatalmak felemelkedésével foglalkozott. A kutatás arra a nem meglepő következtetésre jutott, hogy a többpólusú világrend folyamatban lévő kialakulása – amelyet politikai és szellemi értelemben világrendszerváltásnak nevezünk – közepette a hatalmát valamilyen formában megőrző Egyesült Államok mellett legalább akkora súllyal kell számolni az élre törő Kínával, valamint a potenciális regionális nagyhatalom Indiával és a versenyben maradó Oroszországgal. Utánuk következnek azok a regionális középhatalmak, amelyek felemelkedését az elmúlt öt-tíz évben tapasztalhattuk meg s mindannyian az úgynevezett globális Délhez tartoznak.

A nemzetközi erőviszonyok alakulását (Kína globális riválisként való stabilizálódása, valamint az orosz–ukrán háború következményei mellett) évek óta leglátványosabban a globális Dél regionális nagy- és középhatalmainak felemelkedése határozza meg, amelyek önálló, pragmatikus érdekérvényesítésre törekvő külpolitikájuk, valamint demográfiai és gazdasági potenciáljuk révén egyre nagyobb súlyt képviselnek a világban. Így feltétlenül számolni kell az Indiával vetélkedő, Kínával szövetkező és erősen népesedő atomhatalom Pakisztánnal, a Közel-Keleten egymással hol együttműködő, hol rivalizáló török–iráni–szaúdi hármassal, a kiemelkedő gazdasági lehetőségek előtt álló, el-nem-kötelezett hagyományait éppen felélesztő Indonéziával, valamint az önállósódó Latin-Amerika (különösen Brazília) és a fölemelkedőben lévő Afrika államaival (főképp Dél-Afrika).

Mindez rávilágít a világrendszerváltás kettős természetére, hiszen egyfelől elmozdulást jelent a multipoláris berendezkedés felé, másfelől ideológiai-politikai tekintetben diverzifikálódást hirdet.

Döntő év

2023-ban számos olyan esemény történt, ami aláhúzza a jelzett folyamatok relevanciájának növekedését, sőt felgyorsulását. Ilyen volt többek között tavasszal az iráni–szaúdi történelmi békülés tető alá hozása a kínai diplomácia részéről, vagy az orosz–ukrán háború elhúzódásának nyomán érezhető fáradás, amelyet csak elmélyített az izraeli–gázai konfliktus katonai és diplomáciai dimenziója. Különös aktualitást mindennek a tavalyi év három nagyjelentőségű eseménye ad: 1) a BRICS-országcsoport résztvevők tekintetében való duplájára bővülése, 2) a Sanghaji Együttműködés Szervezetéhez csatlakozók gyarapodása, valamint 3) az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) tizedik évfordulójának seregszemléje. Nézzük ezeket a továbbiakban!

Az első esemény kapcsán arról van szó, hogy a johannesburgi csúcson döntöttek róla, hogy 2024 első napjától kezdve a globális Dél „hivatalos szervezetéhez” csatlakozik Argentína [ez utóbb visszakozott – a Szerk.], az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Etiópia, Irán és Szaúd-Arábia, azaz az eddigi ötök három kontinens összesen hat országával bővülnek. A második esemény Irán csatlakozásáról szól, ezúttal a sanghaji országcsoporthoz. Meg kell jegyezni, hogy mindkét szövetség a globális Dél gazdasági integrációs keretének tekinthető, melyek közül az első egy kontinensközi együttműködés, a második pedig földrajzi értelemben jelenti a legnagyobb összefüggő integrációs tere, hiszen Kína és Oroszország révén lefedik Eurázsia északi-keleti részét, Indiával és Pakisztánnal teljes Dél-Ázsiát, továbbá Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán társulásával kis híján Közép-Ázsia egészét.

Érdemes ehhez hozzátenni, hogy India, Oroszország és Kína a BRICS és a Sanghaji Együttműködés Szervezetének is alapító tagjai, s mellettük most már Irán is mindkettőnek részese lesz. Oroszország, a szintén „sanghaji” Kazahsztán és Kirgizisztán mellett – Belarusz és Örményország társaságában – tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak (EAEU), amely infrastrukturális és kereskedelmi tekintetben számos szabad vegyértékkel rendelkezik a tágabb térségben. Nem véletlen, hogy Szergej Lavrov, az Oroszországi Föderáció külügyminisztere az októberi ENSZ-ülésre időzített cikkében úgy fogalmazott, hogy „Eurázsiában fokozódik az olyan integrációk közötti harmonizáció, mint az ASEAN, az Eurázsiai Gazdasági Unió, a Független Államok Közössége, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetre, a Sanghaji Együttműködés Szervezete, valamint az Övezet és Út kezdeményezés”.

Utóbbi, vagyis a BRI, szárazföldi selyemút-projektjével és hat gazdasági folyosójával élénken interferál az eurázsiai, közel-keleti, dél- és délkelet-ázsiai térség egészével, tavaly lett tíz éves, amelyet 2023 októberében harmadik nemzetközi együttműködési fórumukon ünnepeltek meg Pekingben, ahol 152 országgal és 32 nemzetközi szervezettel írtak alá mintegy 200 programról szóló dokumentumot. A minden idők legnagyobb gazdasági, infrastrukturális és beruházási projektjének tartott Övezet és Út kezdeményezés kölcsönös beruházási összeértéke az elmúlt tíz évben meghaladta a 270 billiárd dollárt, a most tervezés alatt állók pedig több mint 97 billiárdra rúgnak, a projektet finanszírozó Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank részvevőinek száma ez idő alatt megduplázódott, most 106 országot tömörítve.

A BRI a világ GDP-jének mintegy 40 százalékát képviseli, a benne résztvevő országokban él a bolygó lakosságának kétharmada.

A Világrendszerváltás folyamatban című írás teljes terjedelmében az Eurázsia Magazin 2024. évi januári számában olvasható.