Minden választás jelentős téttel bír, de ritka, hogy egy megmérettetés sorsunkat évtizedekre eldöntő, történelmi jelentőségű legyen. A 2026-os országgyűlési választás ilyen, ennek megfelelően a stabil és szuverén kormányzás folytatásában ellenérdekelt külső-belső erők utolsó rohamra készülnek. A bevetett eszközökben nem válogatnak: titkosszolgálati machinációk, diplomáciai nyomásgyakorlás, olajblokád, kívülről irányított dezinformáló sajtókampány, fekete pénzek. A legutóbbi időkben állt össze annak képe, hogy a külső erők a Tisza Párton keresztül igyekeznek befolyást szerezni, hogy kormányváltás esetén Magyarország feladja nemzeti érdekeit, ha viszont nem sikerül, arra az esetre már készítik elő a destabilizációt.

Békés Márton történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója az április 12-i országgyűlési választások hazai háttérösszefüggéseit elemzi.

Operation Ungarn

2026 tavaszára Magyarország műveleti terület lett, pontosabban csak kiderült, hogy már évek óta fokozottan az. A beavatkozó, titkosszolgálati műveleteket végző felek kiléte sejthető: vannak köztük európai uniós és azon kívüli állami szervek, oknyomozó fedésben hírszerzést végző újságírók (valószínűleg nem csak Panyi Szabolcs), külföldi székhelyű legenda-építő portálok (Direkt 36 – Berlin, Vsquare – Varsó) és hazai bejegyzésű társaik (444, HVG, Telex), esküszegű századosok (Szabó Bence, Pálinkás Szilveszter) és bizonyítottan beszervezett, de legalábbis együttműködő informatikusok (a Kijevet-járt „Gundalf” és a brit kettősállampolgár „Buddha”). A közös bennük, hogy mindannyian a Tisza Párt hatalomra jutását segítik: a sajtómunkások narratívaépítéssel és témagazdaként, mások olyannyira, hogy informatikusként az ellenzéki pártnak is dolgoztak vagy egyenesen Magyar Péter igazolta vissza tevékenységüket azzal, hogy „hősnek” nevezte ki őket.

Aki az elmúlt hetekben a politikai befolyásolás színpadjára ellenzéki oldalról – jól látható destabilizációs és dezinformációs szándékkal – fellépett, az mind ennek a műveletnek a része, tudja vagy sem. Panyi Szabolcs el is árulta, hogy egyszerre három külföldi szakszolgálattal áll kapcsolatban, amelyeknek segédkezett lehallgatni a magyar külügyminisztert, mely beszélgetéseket aztán saját bekeretezésében közzétette, máskor bevallotta, hogy „újságírói tevékenységén túlterjeszkedve” reményei szerint szerepet fog játszani a külügy személyi állományának kiválogatásában. Szabó ex-rendőrszázados a szolgálati út be nem tartásából és buzgósággal keveredő tudáshiányából fakadóan dekonspirált egy folyamatban lévő magyar kémelhárító műveletet s mindennek kiteregetéséhez belső anyagokkal látta el a sajtót. A „Gundalf” nevű informatikus az Alkotmányvédelmi Hivatalnak bevallotta, hogy az ukránok beszervezték, majd ezt később letagadva azt állította, hogy „dezinformálta” a magyar elhárítást. Panyit hazaárulás gyanújával feljelentették, az informatikusoknak majd haditechnikai eszközzel való visszaélésre kell magyarázatot adniuk, amivel úgy vélték, a magyar elhárítást leplezhetik le.

A végére maradt Pálinkás kapitány, aki az előző (immár Tisza-politikus) vezérkari főnökhöz kötődik, ő a miniszterelnök fiáról előadott – persze nem igazolt – történettel jött elő, ami viszont szöget üthet az ember fejébe! Nem arról van szó véletlenül, hogy a fegyveres testületek belső morálját és külső elfogadottságát próbálják szervezetten és felépítetten lerombolni, kezdve a rendvédelemmel, folytatva az elhárítással, majd a honvédelemmel, ami Magyarország destabilizálásával egyenértékű? Amennyiben erről van szó, akkor ez talán nem is a választásokról szól, hanem könnyen lehet, hogy már az utána való időkre szóló felkészülés: elbizonytalanítás, demoralizálás, dezintegrálás. Mindez nem kormány és ellenzék kérdése, hanem a magyar állam biztonságáé, merthogy egy ilyen összefüggő művelet, melynek politikai része a Tisza Párton keresztül szerveződik, amely önként nyitotta meg magát erre, a külső hatalmak érdekében áll.

Nemzeti szövetség

A választási kampány utolsó hetében a két szembenálló politikai oldal szerkezetéből messzemenő következtetéseket lehet levonni. Itt van egyrészt a kormányoldal, melynek vezető pártja 1988 óta létezik, miniszterelnöke a rendszerváltoztatás óta eltelt 36 évből húszat irányította az országot és 16 éve egyhuzamban négy választást nyert meg rendre kétharmados felhatalmazással. A Fidesz–KDNP jövőképe egy magabíró és gyarapodó ország, amely megfelelő ellenállási képességeket épít ki egyre viharosabbá váló évtizedünkben. Az üzenet egyértelmű: járványok, háborúk, globális bizonytalanság idején ember kell a gátra: Orbán Viktor. Ehhez képest ott a 26 tagú Tisza Párt, amelyet egy alvópárt rosszhiszemű megvásárlásával ébresztettek fel, árulásból politikai tőkét kovácsoló vezetőjét magánéleti botrányok, dühkitörések, tisztázatlan vádak és a szavahihetőség teljes hiánya jellemzi, a csoportosulás jövőképet ki se dolgozott, legfeljebb az ismert „visszacsatlakozás Európához” lózungját hajtogatja. Ettől függetlenül komolyan veendő ellenfél, jórészt azért, mert a kartellben működő online sajtó (444, Direkt36, HVG, Telex) és a közvélemény koordinált befolyásolására fölesküvő cégek (különösen a 21 Kutatóközpont és a Medián) ezúttal fordítva jártak, mint 2021–22-ben: most nem a pártokat egyesítették egymással s toborozták mögéjük a választókat, hanem az ellenzéki szavazókat terelték egybe, majd emeltek feléjük egy pártot.

A 2010 óta működő Nemzeti Együttműködés Rendszere azon alapul, hogy a társadalom minél szélesebb tömegét a nemzetbe integrálja, a nemzet egészét pedig a társadalomba. Ehhez a kormánypártok szuverenista–kereszténydemokrata eszmei talapzata jó alapot biztosít, mivel közösségelvű (ennek szellemében fogant az Alaptörvény), amit az állam gazdaságfelfogása és társadalompolitikai gyakorlata munkaalapú és családközpontú rendszerként valósít meg. Ezért van, hogy a jobboldal politikai szempontból azokat az ügyeket keresi, amelyek pártszövetségén túlnyúlnak, merthogy egy valóságos nemzeti szövetség létrehozását célozzák. Ilyen szövetség köttetett a választókkal olyan ügyek mentén, mint 2010 előtt a neoliberális megszorítások ellenzése, aztán a 2010-es évek közepén az illegális bevándorlás elutasítása vagy korunkban a családpárti álláspont vallása, beleértve a gyermekek fokozott védelmével és a szomszédunkban zajló háború, illetve az abba való belesodródás visszautasítása.

A 2008 márciusában tartott szociális népszavazáson feltett három kérdéssel kapcsolatban a fideszes álláspontot egyenként több mint 3,3 millióan osztották, a bő két évvel későbbi országgyűlési választáson a párt listája 2,7 millió szavazatot kapott. A 2016. októberi, kötelező betelepítéssel kapcsolatban kiírt referendumra 3 millió 362 ezer „nem” jutott, míg a Fidesz–KDNP-lista két évvel korábban belföldi szavazatokat tekintve ennél 1,22 millióval, két évvel később pedig 762 ezerrel kevesebbet szerzett. Végül itt a 2022 áprilisában együtt tartott gyermekvédelmi népszavazás és az országgyűlési választás: előbbin négy kérdést tettek fel, melyekre átlag 3,67 millió nemleges válasz érkezett, utóbbin a kormánypártok listájára mintegy 2,8 millió belföldi szavazat jutott. A 2024-es EP-választáson a Fidesz–KDNP listájára kerekítve 2 048 000 ezer szavazat érkezett, az ukrán EU-csatlakozással kapcsolatos VOKS 2025 véleménynyilvánításon viszont a kormányoldal álláspontjával már mintegy 2 168 000 ember értett egyet. A kormánypártok kampánya most azt célozza, hogy egy olyan jelenlévő, reális veszély, mint a háborúba való beleugrasztás és annak kénytelen-kelletlen finanszírozása ellen toborozzanak többséget.

Békés többség

A szomszédunkban zajló háború, miközben az amerikai kezdeményezésű háromoldalú tárgyalások elakadtak, a fegyveres konfliktus pedig az eszkaláció és a befagyás között hullámzik, egzisztenciális fenyegetést jelent Magyarországra, hiszen mind brüsszeli, mind ukrán oldalról megpróbálják belerágatni, a maguk módján. Az uniós föderalisták a háborút használják arra, hogy az ukrán oldalnak nyújtott katonai segítség révén és közös eladósodással szorosabbra vonják a birodalmi integrációt, az ezzel szembenálló Magyarországot pedig jogi, politikai és pénzügyi eszközökkel büntetik, az ukránok ezzel szándékegységben olajblokáddal, fenyegetőzéssel, operatív tevékenységgel és a legnagyobb ellenzéki párt mozgatásával avatkoznak bele a választásokban.

A 20. század során Magyarországot egy emberöltő alatt kétszer sodorták háborúba: 1914-ben és 1941-ben, amikor pedig három évvel később utóbbiból megpróbált volna kiszállni, a németek előbb megszállták, majd puccsot hajtottak végre, hogy folytassa a részvételt. A két világháború végzetes következményei ismertek: „őszirózsás” és bolsevik államcsíny, Trianon, aztán kettős megszállás, nyilaspuccs, kommunista hatalomátvétel és az ország függetlenségének elvesztése 45 évre. A második civil veszteségei iszonyatosak voltak, beleértve a holokausztot és a „málenkij robot” borzalmait. Mindkettőben együtt összesen egymillió magyar egyenruhát viselő férfi vesztette életét, a sebesültekről és tartósan rokkantakról nem is beszélve, sem az évekkel később hazatérő hadifoglyok sorsáról.

Az I. világháború idején Magyarországnak kül- és hadügyekben nem volt önálló döntési jogköre, ráadásul maga az Osztrák–Magyar Monarchia sem tudott ellenállni a Német Császárság nyomásának, a II. világháborúból bár egy év tíz hónapig ki tudtunk maradni, végül egy tisztázatlan provokáció (kassai és rahói légitámadás), a berlini nyomás és a nácibaráttá áthangszerelt kisantant-gyűrű szorítása belevitte hazánkat is. Most Magyarország szuverenitása teljes birtokában van, több szomszédjával is jó kapcsolatot ápol, kormánypártjai az európai patrióta pártcsalád vezető tagjai, miniszterelnöke pedig a világ nagy- és középhatalmai mindegyikével szemmagasságból tárgyal.