Nagy Ervin: A Jobbik már az ellenzéknek sem kell

  •  
  •  

Az elmúlt két és fél év alatt az egykori nemzeti párt támogatóinak nyolcvanöt százaléka eltűnt – ez a magyar politikatörténet egyik leggyorsabb összeomlása.

A Jobbik vezetői addig-addig ugrándoztak balra, míg végül menthetetlenül a másik oldalon találták magukat. Most – a választási bukta után – pedig azzal kell szembenézniük, hogy a szivárványkoalícióban sem lesz rájuk olyan nagy igény, mint a Bíró László „előtti időkben” volt. Míg a választópolgárok egyszerűen kiszerettek az egykori nemzeti pártból, addig a balliberális politikusok is kezdik már felismerni azt, hogy a Jobbik mostantól többet visz, mint amennyit hoz. Bíró László története azt bizonyítja, hogy a habarékkoalíció újratervezés előtt áll.

A jobbik „néppártosodása”, ami voltaképp átpozicionálás volt, és végül az eredeti és a későbbi identitás elvesztéséhez vezetett, elérte katasztrofális végpontját. Az egykori nemzeti párt a 2018-as választásokon a választópolgárok fluktuációja, azaz a többnyire csalódott baloldali és az Orbán-ellenes protestszavazatok begyűjtése miatt még a legerősebb ellenzéki erő volt, ám az elmúlt két és fél év alatt a támogatóik 85 százaléka eltűnt – ez a magyar politikatörténet egyik leggyorsabb összeomlása. Ma már a parlamentbe jutásért is küszködniük kellene, ha egyedül indulnának. A kaotikus szervezeti állapotok ebben a zuhanásban jócskán benne vannak, ahogy az is, hogy az ellenzéki szavazók csodavárása elillant, a „király meztelen lett”. De ne feledkezzünk meg a visszataszító politikai stílusról sem, amit az új vezetés és leginkább Jakab Péter képvisel. (Mindig a fejétől bűzlik a hal!)

Bíró László megmérettetése nem csupán az ellenzéki összefogás, hanem a Jobbik szerepének főpróbája is volt. A premier előtti utolsó lehetőség, hogy bebizonyítsák azt, hogy a habarékkoalícióban helyük van. Bíró azonban csúnyán megbukott, ahogy ezzel a Jobbik is padlót fogott. Koncz Zsófia nagyobb aránnyal verte meg a közös ellenzéki jelöltet, mint azt az előzetes „politikai matematika” jósolta. Tehát hiába adják össze szavazóik számát az ellenzéki pártok, ez semmire sem elég, ha nincs jó jelöltjük.

Nagy Ervin teljes írása a Magyar Hírlap oldalán olvasható.