Címke: Nagy Ervin

A baloldal hagyományosan elzárkózott a kérdés kibeszélésétől. Nem tudott mit kezdeni vele, mert a Nyugatnak akart megfelelni, a múltja pedig determinálta véleményét. (tovább…)

Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt aspiránsok vitájának nevezett kampányeseményen minden aspiráns világossá tette, hogy egy esetleges választási győzelem után semmilyen jogfolytonosság nem lesz akadálya a kormányzásnak. Ha szükséges, akkor egyszerű többséggel vonják vissza a kétharmados törvényeket, illetve – „kreatív módszereket” használva – az alkotmányos rendet megkerülve írják át az Alaptörvényt. Kiderült továbbá az is, hogy a baloldal vezetői előbbre valónak gondolják saját, önkényes politikai céljaikat a jogállamiságnál, hisz egy lehetséges kormányváltás után felfüggeszthetőnek tartják a jog uralmát (rule of law). Mindezek mellett megfigyelhető volt, hogy a miniszterelnök-jelölt-jelöltek az eddigieknél is radikálisabb politikai leszámolással fenyegetőznek és olyan félelemkeltésre alkalmas kijelentéseket tesznek, ami veszélyezteti a jogbiztonságot és a társadalmi békét. A külföldi politikai csoportok támogatásával az elmúlt években megszervezett destabilizációs kísérletek és a bolsevik mozgalmak logikáját követő baloldali ígéretek polgárháborús viszonyokat okozhatnak, amitől a hazai mellett a nemzetközi baloldal is az Orbán-kormány bukását reméli. (tovább…)

Egy kormány teljesítményét szellemi és anyagi építkezésén, a közösséghez hozzáadott értéken, illetve a válságok kezelésének, nem pedig menedzselésének sikerén lehet megmérni. (tovább…)

Mai korunk egyik fő törésvonala a lokalizmus és a globalizmus szembenállása: hogyan ragadható meg ön szerint e feszültség lényege? Kik között jön létre ez a már-már elemi nézetkülönbség? (tovább…)

Mennyire önálló politikai szereplő Dobrev Klára, kik az ellenzéki összefogás erős emberei, kitartanak-e az ellenzéki alakulatok egy népszerűtlen jelölt mellett is? (tovább…)

Az Orbán-kormánynak nincs vitája Európával. Vitája van a baloldali csoportokkal, vitája van a föderalista intézményekkel, ami a politikai szembenállás természetéből ered. (tovább…)

A miniszterelnök-jelölt-jelöltek kiválasztása jócskán túlmutat az előválasztások lebonyolításán, hisz rátermett kihívót nehezebb találni, mint papíron megállapodni. (tovább…)

Történelmi találkozó volt múlt héten. Morawiecki, Salvini és Orbán Viktor letette az új jobboldal alapjait Budapesten. (tovább…)

A Jobbik elárulta azokat az értékeket, amelyeket az alapításakor megfogalmazott, s ez egyenes út volt ahhoz, hogy akár egy bolond inga, kilengjen először szélsőjobbra, most pedig baloldalra. (tovább…)

Kísértetiesen hasonló ostobaságot tesz a baloldal, mint néhány évvel ezelőtt. Akkor a bevándorlással kapcsolatos véleményüket, most az oltásellenes kampányukat tagadják meg. (tovább…)

A lilapárt karaktere meghatározhatatlan, Fekete-Győr András pedig manapság mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa alkalmatlanságát. (tovább…)

Ki tudja hangosabban megfenyegetni az Orbán-kormányt? Ki képes jobban megrémiszteni a jobboldali újságírókat? Ki hirdet nagyobb terrort? Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter vagy Fekete-Győr András? (tovább…)

A legtöbbet a Jobbik veszített, és azt tagadni, hogy ennek az identitás feladásához nincs köze, önáltatás lenne Jakabék részéről. (tovább…)

Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell az emberiség legborzalmasabb emberkísérletére, hogy a bűn ne másszon ki újra a fényre. (tovább…)

Gyurcsány Ferenc évértékelőjének kapcsán kevés szó esett még arról a bravúrról, amelyre senki e hazában nem képes: a Jobbik szövetségeseként burkoltan szélsőjobboldalinak nevezni Orbán Viktort. (tovább…)

Európa-szerte erősödnek a nyitási mozgalmak. Egyre türelmetlenebbek vagyunk, a bezártság kikezdi jámborságunkat.

(tovább…)

George Soros tudatosan készül arra az időre, amikor ő már nem lesz. (tovább…)

A pletyka ragályosabb a vírusnál, ahogy a rémhírkeltés is nagyobb rombolást végez minden lelki nyavalyánál. Az álhír káros az egészségre, kiváltképp ha hihetően van csomagolva. (tovább…)

Mindnyájunknak jobb lenne, ha a Momentum csak egy mulandó generációs momentum maradna. (tovább…)

Nem tettem semmi mást, csak a „hivatalos” Facebook-oldalamon kitettem egy 2000-ben megjelent Soros-könyvből vett idézetet.

(tovább…)

Nem kárba veszett, elefántcsonttoronyban köldöknéző időtöltés e kérdés nyilvános boncolgatása. (tovább…)

Vajon hol szorítanak helyet a Jobbiknak? Gyurcsány Ferenc már tudja: Jakab Péterék lesznek a magyarság értékeinek őrzői a szivárványkoalícióban. Nem vicc!

(tovább…)

Eddig minden úgy történt, ahogy azt a Demokratikus Koalíció elnöke megtervezte, a balatoni szőlőskertben sétálva megjósolta. (tovább…)

Különleges jogrend van, de minden ellenkező híresztelés ellenére a parlament ülésezik, törvényeket alkot. Nem is akármilyeneket. (tovább…)

A nyílt társadalom hívei számára a nemzeti közösség szétrobbantásra ítéltetett, míg a nemzetállam egy lebontandó akadály.

(tovább…)

Az Európai Bizottság szemantikai vitát folytat a jogállamiság fogalmáról, ám igen komoly következményekkel kell szembenézniük azoknak, akik nem értenek egyet Brüsszel véleményével. (tovább…)

Nem tudható, és valószínűleg nem is fogjuk megtudni azt, hogy az amerikai elnökválasztás során a csalások tömegesek, netán rendszerszintűek voltak-e. (tovább…)

Az iszlám – ugyanúgy, mint minden más történelmi vallás – nem kompatibilis a liberális demokráciával. (tovább…)

Az elmúlt két és fél év alatt az egykori nemzeti párt támogatóinak nyolcvanöt százaléka eltűnt – ez a magyar politikatörténet egyik leggyorsabb összeomlása. (tovább…)

A történelem tényleg rendre ismétli önmagát! (tovább…)

Brüsszelben úgy csámcsognak a jogállamiság fogalmán, mint Nemecsek Ernőék Rácz tanár úr óráján, habár utóbbiak a megrovás ellenére senkinek nem ártottak vele. (tovább…)

A szélsőjobbtól a balliberális oldalig terjedő szivárványkoalíció minden pártja túl van az ilyen-olyan, botrányos vagy vitatott tisztújításon. (tovább…)

A hazai ellenzék tartós válságának tünetei közül Bíró László személye, mint a krízis legszembetűnőbb jele emelkedik ki. (tovább…)

A nyári szünet nélkül ülésező magyar parlamentben közel félévszázad diktatúra után valódi viták lángoltak fel a kormány tagjai és az ellenzék vezetői között.  (tovább…)

A liberalizmus hívői továbbra is utópiakísérleteket terveznek, majd végeznek, ám a valósággal való kapcsolatuk egy cérnaszálnál is vékonyabbá vált. (tovább…)

Az ember Isten uralmát gyakorolja a teremtett világban. Ez a ránk ruházott kötelesség a kereszténydemokraták környezetvédelmi programjának filozófiai alapja. (tovább…)

Az ellenzéki összefogásra van még idő, az előválasztásokat is le lehet „játszani” fél év alatt, a lényeges kérdésekre azonban még mindig nincsenek válaszok. (tovább…)

Létezik egy olyan, jellemzően nagyvárosi (főként budapesti), középosztálybeli fiatalokból álló társadalmi réteg, amely vevő a mindent lenéző, a múltat félresöprő szabadelvű nagyképűségre. (tovább…)

Mikor a magyar miniszterelnök a történelmi uniós csúcs után itthon megszólalt, egyértelművé tette, hogy fontos csatát nyertünk ugyan, de háborút nem. (tovább…)

A liberalizmus véleményterrort hozott létre, ami megszülte hálátlan gyermekét. (tovább…)

Amit a rombolás vágya szült világra, az szükségszerűen odavész, így hagy maga után káoszt az Orbán-fóbia mentén összefogott ellenzék. (tovább…)

Mintha ismét ébredezne a marxizmus szelleme.

(tovább…)

Az elmúlt tíz évben a munkanélküliség elleni küzdelem, a foglalkoztatottság növeléséért tett erőfeszítések és a munkaalapú társadalom filozófiájának érvényesülése a rendszerváltoztatás óta tartó girbegurba történelmünk egyik tagadhatatlan sikertörténete.

(tovább…)

A globális kultúra (?) mindent átfonó szövetének köszönhetően megjelent a bűntudatexport, ami az amerikai liberálisok érzületét viszi szerte a világ erre érzékeny lakosságának. Így az elképzelt rendszerszintű rasszizmus rendszerszintű bűntudatot ébreszt. (tovább…)

Habár még mindig a koronavírus elleni védekezésről szóló vita határozza meg a közbeszédet, az ellenzéki pártok körében ismét felmerült a jövőbeni összefogás formájának kérdése. Az érveket, ellenérveket nyilvánosan leginkább a szavazatmaximalizálás, illetve a kormány leváltásának „receptje” szerint fogalmazzák meg, de világosan kirajzolódik a különböző érdekcsoportok közötti versengés is, ami a pandémia elmúltával várhatóan tovább élesedik majd. Miközben minden ellenzéki csoport igyekszik az ideológiai különbségeket elhallgatni, illetve a társulással együtt járó morális és politikai kérdéseket bagatellizálni, addig egy – ma még láthatatlan – közös program mentén való együttműködést ígérnek. Az összefogásra kész ellenzéki pártok (MSZP, Párbeszéd, Demokratikus Koalíció, LMP, Momentum és a Jobbik) abban egyetértenek, hogy minden körzetben egy közös jelöltet kell majd állítaniuk, azonban komoly konfliktus alakult ki a jelöltek kiválasztásának módjáról, de ma már nézetkülönbség van abban is, hogy egy vagy két listával induljanak el 2022-ben. (tovább…)

Mintha háború előtt állnánk – már reggel „fosztogatják” az élelmiszerboltokat a fogyasztóvá aljasult lelkek. Mint felbolydult hangyaboly, úgy néznek ki a bevásárlóközpontok. (tovább…)

A második rendszerváltoztatás idejét éljük, amely – hiába álmodtunk róla – nem forradalmi gyorsasággal, hanem évtizedes erőfeszítéssel és építkezéssel zajlik. (tovább…)

Az egykori alapító szerint a mostani Jobbik már csak baloldali szavazókat akar megszólítani. (tovább…)

Az uniós bürokrácia elidegenedett az állampolgároktól, belemart az egyes nemzetállamok önállóságába. (tovább…)