Nagy Ervin: A jobboldal szellemi teljesítménye megelőzi a balliberális oldalét

A szabadság nekünk, magyaroknak a nemzeti szuverenitásban nyer értelmet, hisz elutasítunk minden birodalmi erőszakot – nyilatkozta Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet elemzője a mandiner.hu portálnak. Az interjúban szó esett a nemzeti konzervativizmus intellektuális fölényéről, a jobboldal mintateremtő politikájáról, valamint a tavaly év végén megjelent Tihanyi Jobboldal című kötetről is.

Alábbiakban az M5 csatornán vasárnaponként látható Kommentár Klub legutóbbi műsorának apropóján történt beszélgetés legfontosabb gondolatait közöljük összefoglalva, kiegészítve.

A szabadság a nemzeti szuverenitásban nyer értelmet

A liberális és a konzervatív szabadságfelfogás közötti különbséget ma az egyén és a közösség viszonyrendszerében kell keresnünk. A mai progresszív politika alapja az egyén szabadságának határtalan kiterjesztésében gyökeredzik. A konzervatívok ezzel szemben fontosnak tartják a sikeres múltbéli mintákat, a hagyományokat és a közösségek nyújtotta biztonságot is, amelyek keretet szabnak és minőségi tartalmat adnak a szabadságnak.

Ugyanakkor a két felfogás nem ellentétes egymással. A liberálisok azt vallják, hogy minden egyén szabadsága addig tart, amíg egy másik ember szabadságába nem ütközik, egyébként pedig mindenki azt tesz, amit akar, illetve azzá válik, amivé szeretne. A konzervatívok pedig, amikor szabadon cselekednek, mindig úgy tesznek, ahogy szeretnék, hogy velük szemben is cselekedjenek. A konzervatívok tehát a szabadságot közösségekben akarják megélni, nem csupán az egyén autonómiájában gondolkodnak. Ez minőségbéli többletet jelent, hisz lényeges eltérés van abban, hogy miközben szabadon cselekszünk, azt fürkésszük-e, hogy a másik ember territóriuma meddig tart, vagy inkább figyelünk arra is, hogy mit adhatunk a másiknak. Vagy mit kaphatunk a másiktól.

Azaz a konzervatívok mindig közösségben gondolkodnak. A szabadságot is közösségben akarják megélni.

Habár a konzervativizmus nem egyenlő a jobboldallal, de a magyar jobboldal nem más, mint a nemzeti konzervativizmus alapjain álló sokrétű politikai közösség. Sőt, a hazai konzervatív gondolkodás vagy nemzeti, vagy semmilyen. A mai magyar baloldal viszont, ami egyébként nagyon távol áll a klasszikus baloldali értékektől, csak a nyugati mintákat másolja. Nincs saját ötlete, azaz le van maradva.

A nemzeti konzervativizmus szellemi erőfölénybe került

Az Orbán-kormány politikájának sikere egyrészt abból fakad, hogy széles politikai és társadalmi közösséget épített az elmúlt évtizedben, másrészből pedig abból, hogy eredményes mintateremtő politikát folytatott. Végül: amíg a jobboldal a valósághoz igazította a céljait, addig a baloldalt leuraló progresszív gondolat természetéből adódóan utópikussá vált. Ez vesztes pozíciónak bizonyult, ugyanakkor – mint minden utópikus törekvés – veszélyes is az emberi együttélésre.

A szabadságnak szüksége van a valóságra, térre és időre, illetve konkrét emberi cselekvésre, amelyben feltárulkozik. A konzervatívok keresik a valóságot és igyekeznek meg is ismerni a határait. Ennyiben realisták. A liberális gondolkodók ezzel szemben naivak az emberi természettel kapcsolatban. Azt gondolják, hogy a racionalitással egyenes arányban nő a jóra való hajlam. Ugyanezt hiszik a szabadságról is.

A liberalizmus épp ezért nemcsak utópista, hanem hedonista is. A jó fogalmát ugyanis egybemossák a szabadság adta kellemes érzéssel.

A jobboldal nem egyenlő a konzervativizmussal, de itt és most a magyar jobboldal nem más, mint a nemzeti konzervativizmus alapjain álló sokrétű politikai közösség. Pontosan erről szól és ennek szellemi krédóját bontja ki több látószögből is a Békés Márton szerkesztésében tavaly év végén megjelent Tihanyi jobboldal című kötet, ami a Kommentár folyóirat szerzőinek korábbi, meghatározó írásait gyűjti egybe.

A magyar jobboldal szellemi teljesítménye ma már megelőzi a balliberális oldalét. A jobboldalnak van identitása, mintateremtő ereje, és képes közösséget építeni – ez a siker titka. A jövő legfontosabb feladata megnyerni az értelmezési versenyt, ami nem politikai, hanem kulturális erőfeszítést igényel.

Az interjú teljes terjedelmében a mandiner.hu portálon olvasható.