Schmidt Mária: A buborékon belül

  •  
  •  

A 21. században vagyunk. Tömegpolitizálás van. Aki a tömegeket lenézi, lekezeli, aki felülről lefelé beszél velük, annak nincs esélye.

Magyar Bálint rögtön egy jó hírrel indít „Ha nem tetszik a rendszer… A rendszerkritikai alapállás stratégiája” című írásában. Azzal, „hogy 2019 őszére – Haraszti Miklós kifejezésével – megszületett az ellenzéki választó.” Elgondolkoztam. Ez vajon mit jelent? Pirandello jutott az eszembe, ahol mindjárt „Hat szereplő szerzőt keres”. A helyzet itt is hasonló. Haraszti (ő valami orákulum lenne?) szerint ellenzéki választó már van, már csak ellenzéki politika kéne, meg ellenzéki pártok, meg ellenzéki politikusok, akik ellenzéki programmal rendelkeznek, vannak hozzá gondolataik, terveik, stratégiájuk stb.

De hát ne legyünk telhetetlenek. Magyar sem az. Hosszúra nyúlt dolgozata még csak meg sem kísérli a fenti hiány enyhítését. Amit papírra vet, az merő gyűlölet, érdektelen okoskodás, egy volt vezető politikushoz méltatlan amatőrizmus, valamint a politikai kontextus ismeretének teljes hiánya.

Azért olvastam el, mert Bálintot régről, még az egyetemről ismerem, és bár már évtizedek óta jószerivel csak a médiából követem, ezúttal kíváncsivá tett, mire jutott egy évtizeddel aktív politikai pályafutása befejezése után. Az eredmény kiábrándító. Az írása indulatvezérelt és hiányzik belőle az elemzésre való készség. Elgondolkodtatott. Mi az oka annak, hogy „ezek” az egykori demokratikusnak nevezett ellenzékiek, egykori szadeszesek, vagyis azok, akik magukat valamiféle „nagy csapatnak” tartják és elhitték a saját sztorijaikat, képtelenek a tárgyilagos, méltányos véleményformálásra? Hogy csak fentről lefelé tudnak beszélni? Hogy mindenkit kutyaütőnek tartanak magukon kívül? Magyar is még mindig úgy gondolja, hogy ő, csakis ő lenne hivatott ennek a kurva országnak – ahogy Gyurcsány barátja hívta – a vezetésére, és fel nem foghatja, még mindig nem érti, miért zavarta el őt és barátait a nép. Ezért aztán számára a többség döntése semmit sem jelent.

Ez az írása végig erre az előfeltételezésre épül. Attól ugyanis, hogy a Fideszt két különböző választási rendszerben háromszor is kétharmaddal választották meg, szerinte illegitim. Szerintem meg, aki ezt gondolja, az nem demokrata. Mert a demokrácia a többség uralmáról szól. A hatalom forrása a választópolgárok felhatalmazásából ered. Akinek több választója van, azé a kormányzati hatalom. Feladata a választók bizalmának újbóli megszerzése, melyre az ellenzéknek is lehetősége van. Hogy ez működik, azt 2019 őszének önkormányzati választása is bizonyítja.

Schmidt Mária teljes írása a Látószög blogon olvasható.