Soros-kapcsolás Közép- és Kelet-Európában 2. rész

  •  
  •  

Soros György nyugat-balkáni terjeszkedése kétségkívül a mai Észak-Macedónia területén mondható a leglátványosabbnak. Azonban amennyiben megvizsgáljuk a térség többi államát, akkor láthatjuk, hogy mind Szerbia, mind Albánia, mind pedig Románia esetében komoly szervezeti hálót tudott kiépíteni a milliárdos az elmúlt harminc évben, melynek segítségével még ma is jelen van az említett országokban. Bár kétségtelen, hogy Soros György ezekben az országokban a szervezetei révén számos hasznos és közérdekű programot is támogat, 1990 óta a „filantróp” spekuláns több olyan eseményhez is köthető, amelyek komoly politikai válságot okoztak az említett országokban és ezáltal elősegítették az egész régió destabilizálását.

A XXI. Század Intézet a „Soros-birodalom” bemutatásának következő részeként Soros Györgynek a balkáni országokban végzett tevékenységét vizsgálja meg.

Szerbia destabilizálása

Soros György szerbiai tevékenysége egészen 1991-ig nyúlik vissza. Az akkor még hivatalosan Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságként működő államalakulatban a milliárdos állítása szerint azért nem hozott létre hamarabb szervezetet, mert úgy vélte, hogy az magától „kinyílik” majd. 1991-ben azonban előbb Szlovénia, majd Horvátország és Macedónia kilépésével az államalakulat szétesett, így Soros korábbi elképzelései nem valósulhattak meg.

A Jugoszláviai Soros Alapítvány (SYF) 1991-ben jött létre. A belgrádi székhelyű SYF működéséhez Soros 250 ezer dollárral járult hozzá, legfőbb feladatául pedig a „nyitott társadalmak” megteremtését tűzte ki. Ennek részeként hamarosan több médiaszolgáltató is a milliárdos érdekeltségébe tartozó szervezetek tulajdonába került. Így vált a Soros-birodalom részévé többek között a belgrádi B92 nevű televízió, vagy az épp Slobodan Milošević szülővárosában, Požarevac-ben üzemelő Radio Boom 93 és a Radio Bajina Bašta is. Szervezetei, valamint a kiépített médiahálózat segítségével Soros az ország bel- és külpolitikai folyamataira is hatással tudott lenni. A Milošević elleni tüntetéssorozat, valamint az Otpor! nevű diákmozgalom támogatásával jelentős szerepet vállalt Milošević 2000-ben történő leváltásában. A kétségtelenül soviniszta és nacionalista szerbiai rendszer megdöntésében főszerepet vállaló Otpor-mozgalom és vezetője, Szrgya Popovincs később Belgrádban kiképzőközpontot hozott létre a szerbiaihoz hasonló – többhelyütt, például Grúziában kifejezetten Sorosnak kedvező rendszerváltásokat eredményező – „színes forradalmak” résztvevőinek kiképzésére. Mindemellett, a milliárdos az 1998–99-es koszovói háború után többször is kiállt Koszovó függetlensége mellett, tovább szítva ezzel a szerbek és koszovói albánok közti feszültséget.

A Milošević bukása után kialakult bizonytalan helyzet remek lehetőséget biztosított Soros György számára, hogy tovább növelje a befolyását az országban. Az újonnan alakult szerb kormány kiszolgáltatottságát kihasználva az SYF több, a kormány által indított projektben is jelentős szerepet vállalt. A szervezetnek jelentős szerepe volt többek között az igazságszolgáltatást, önkormányzatokat és az információs szabadságot érintő új törvények kidolgozásában, valamint szerepet vállalt az ország Európai Unióhoz történő csatlakozási tárgyalásainak megkezdésében is. A különböző programok finanszírozására a szervezet 2001 és 2002 között több mint 11 millió dollárt költött el, mindez pedig lehetővé tette, hogy Soros György egy ideig megkerülhetetlen szereplővé váljon a szerb belpolitikában. A Jugoszlávia szétesését követően, 2003-ban megalakult Szerbia és Montenegró államszövetség végül 2006-ban felbomlott, amivel az egykori jugoszláv tagországok mindegyike függetlenné vált.

Szerbiában Soros György szervezetei továbbra is tevékeny szerepet vállaltak a civil szféra formálásában és a „nyílt társadalom” megteremtésében. Ennek részeként a Soros által támogatott szervezetek között megtalálható volt többek között a Szerbiai Bírók Szövetsége és a Szerbiai Ügyészek Szervezete is, amik révén tovább nőtt a milliárdos politikai befolyása az országban.

2014-ben a nemzeti, jobboldali Szerb Haladó Párt (SNS) került hatalomra Szerbiában, melynek vezetőjeként Aleksandar Vučić lett az ország miniszterelnöke, aki nem támogatta Soros György elképzeléseit. A miniszterelnök és a Soros közti ellentétet jól szemlélteti, hogy Vučić hatalomra kerülésével Soros szervezetének – amely 2012-ben Nyílt Társadalom Alapítvány Szerbiára (OSFS) változtatta a nevét – támogatása látványosan megemelkedett. Míg a Soros által finanszírozott szervezet 2012-ben közel 750 ezer dollárnak megfelelő szerb dínárt költött a különböző projektjei finanszírozására, addig 2014-re ez az összeg több mint 3 millió dollárnyira emelkedett. Az összeg nagy részét az OSFS és az általa támogatott szervezetek az SNS és Vučić megbuktatására fordították. Mindemellett jelentős összegeket kapott több, a Vučić kormánnyal szemben álló média is. Az időközben kirobbant migrációs válság tovább növelte a Soros és Vučić közti ellentéteket. Míg a milliárdos a bevándorlás mellett foglalt állást, addig a kormányfő álláspontja éles ellentétben állt Soros Györgyével. Mindez érthető módon nem nyerte el Soros tetszését, így amikor Vučić megnyerte a 2017-es köztársasági elnökválasztást, a milliárdos szervezetei által támogatott baloldali csoportok hatalmas tüntetéssorozatot szerveztek a jobboldali politikus ellen. A demonstrációk mögött több olyan szervezet is állt, amelyek az elmúlt években jelentős támogatásban részesültek általa. Ilyen többek között a szerb Asylum Protection Center, ami 2018-ban 150 ezer dollárt fordíthatott különböző menekültügyi programokra, vagy az ERA – LGBTI Equal Rights Association, amely a mintegy 135 ezer dollárnyi támogatás jelentős részét az LMBTQI-mozgalmak közötti együttműködés elősegítésére költötte.

A Vučić elleni tüntetések 2019-ben is folytatódtak, majd 2020-ban a koronavírus-járvány kapcsán újabb demonstrációkra került sor az országban. A júniusban, kétharmados többséggel államfőnek választott Aleksandar Vučić a koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében több olyan intézkedést is meghozott, amelyek miatt többen a járvány nem megfelelő kezelésével vádolták meg az államfőt. Az ezzel kapcsolatos demonstrációk szervezettsége azonban arra enged következtetni, hogy a tüntetések mögött olyanok állnak, akik már régóta érdekeltek a kormány megbuktatásában. Bár a megmozdulásokat támogató pártok és szervezetek nevei ismertek, a mögöttük álló személyeket a nemzetközi pénzügyi dotációk átláthatatlansága miatt nehéz beazonosítani.

Minden jel arra utal, hogy a jelenleg Szerbiában zajló megmozdulások mögött, a kormány és Vučić megbuktatásán már hat éve dolgozó Soros György áll.

A milliárdos, immár közel harminc éve tartó indirekt befolyásszerzési akciója tehát továbbra is zajlik az országban, a kiterjedt szervezeti hálón keresztül pedig továbbra is jelentős erőt képvisel a hatalmon lévő jobboldallal szemben.

Albánia, a hídfőállás

Csakúgy, mint a térség többi országában, Soros György albániai tevékenységének kezdete is a ’90-es évek elejére tehető. A Nyílt Társadalom Alapítvány – Albánia (OSFA) 1992-ben kezdte meg működését az országban. A milliárdos kapcsolata már az alapítvány első éveiben is kimondottan jónak volt mondható az albán kormánnyal, így az OSFA működése zavartalanul folyt a krízisek sújtotta országban. Mindezt jól szemlélteti, hogy amikor Avni Mustafaj, az OSFA akkori igazgatója felszólalt a regnáló köztársasági elnök, Sali Berisha politikája ellen, a milliárdos eltávolította őt a szervezet éléről. A zavartalan befolyásszerzésnek köszönhetően Soros hamarosan több nyomtatott sajtó felett is megszerezte az irányítást. Ezek közül a legnagyobb kétségtelenül a Koha Jonë nevű újság volt, ami a ’90-es években Albánia legolvasottabb országos napilapja volt.

Az 1996–97-ben kirobbant, úgynevezett piramisjátékok okozta zavargások következtében Berisha és az Aleksandër Meksi miniszterelnök vezette jobboldali kormány végül lemondásra kényszerült. A kialakult zavargásokban az ország több fegyverraktárát is kirabolták, aminek következtében a fegyverek nagy része a környező országok albán kisebbségeihez került, mindez pedig jelentősen hozzájárult a következő évek véres konfliktusainak kialakulásaihoz a térségben. Ilyen volt többek között az 1998–99-es koszovói háború is, amely során – többek között a Soros által finanszírozott Nemzetközi Válságcsoport (ICG) jelentésére támaszkodva – NATO-beavatkozásra is sor került.

A zavargások után az Albán Szocialista Párt (PSS) került hatalomra, aminek köszönhetően Soros befolyása tovább nőtt az országban.

Míg az OSFA a következő években közel 11 millió dollárt költött el a szervezet által támogatott programokra, melyek magukba foglalták többek között a külügyminisztériumi és igazságügyminisztériumi dolgozók fizetéskiegészítését is, 2000-ben az Egyesült Államok akkori demokrata kormánya – az egyik utolsó intézkedéseként – Sorost bízta meg annak a 150 millió dolláros befektetési alapnak a kezelésével, amelyet a térség vállalkozásainak megsegítésére hoztak létre. Mindemellett az OSFA több olyan programot is támogatott, amelyek a „nyitott társadalmak” eszméjének építése mellett a nagyalbán eszmer erősítését is szolgálták, valamint a Nyílt Társadalom Alapítvány – Albánia által támogatott Qendra Media Aktive nevű szervezet több képzést is lebonyolított a fiatal albán újságírók számára, akik később a milliárdoshoz köthető médiumoknál helyezkedtek el.

2005-ben a PSS elvesztette a választásokat, így ismét jobboldali kormány került hatalomra Albániában. Mindez szembement Soros György elképzeléseivel, akinek az elsődleges célja a kormány leváltása és balliberális ellenzék hatalomra juttatása lett. A tervét segítette az ország instabil helyzete, amelynek következtében szinte egyik pillanatról a másikra alakultak ki zavargások Albánia-szerte a kormánypárti és kormányellenes erők között a következő években, amelyek jelentősen meggyengítették Sali Berisha kormányát. Az egyik ilyen, 2011-ben kialakult zavargás nyomán, a 2009-től gyakorlatilag az Obama-kormányzat külügyminisztériumának meghosszabbított kezeként tevékenykedő Soros, maga írt levelet Hillary Clinton akkori külügyminiszternek. A Wikileaks által 2016-ban kiszivárogtatott e-mailben Soros felhívta Clinton figyelmét az Albániában kialakult helyzetre, majd amellett, hogy javasolta a nemzetközi közösség teljes nyomásgyakorlását az albán kormányra, arra kérte a külügyminisztert, hogy nevezzen ki egy európai hivatalnokot, aki segít a felek közti közvetítésben.

Hillary Clinton megfogadta Soros tanácsát, sőt, Miroslav Lajčák személyében a közvetítői szerepre is egy olyan politikust választott, akit Soros javasolt. Az Obama, Clinton és Soros által végrehajtott, a balliberális elit hatalomra kerülését célzó demokráciaexport végül 2013-ra hozta meg az eredményét, amikor is a baloldali Edi Rama lett az ország miniszterelnöke.

Edi Rama hatalomra kerülésével Soros befolyása jelentősen megnőtt az országban. A korábban Soros-ösztöndíjban részesülő baloldali politikust több szál is szorosan fűzi Soros Györgyhöz. Rama a mai napig a helyi Soros-alapítvány kuratóriumi tagja, ezen felül pedig mind első, mind pedig jelenlegi felesége a Nyílt Társadalom Alapítvány – Albánia vezetőségi tagjaként tevékenykedett korábban. Emellett a kormány több tagja is a Soros által támogatott Mjaft! nevű civil szerveződéshez köthető. A jó viszonynak köszönhetően a milliárdos az országban lezajlott igazságügyi reform lebonyolításában is fontos szerepet játszott, amely kapcsán Soros az amerikai külügyminisztériumához köthető Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) 9,5 millió dolláros keretösszegéből komoly összegeket felhasználva segítette a Justice for All (Igazságot mindenkinek) kampányt, amelynek célja az igazságszolgáltatásnak az Edi Rama által vezetett szocialista kormány befolyása alá helyezése volt. A kampányt a Soroshoz köthető East-West Management Institute (EWMI) ellenőrizte, annak eredményeképp pedig az albán Alkotmánybíróságot is felfüggesztették a korrupcióellenes vizsgálatokra hivatkozva.

Mindez előnyhöz juttatta a PSS-t a 2019-es önkormányzati választásokon, melynek során felmerült a választások lebonyolításának elhalasztása, azt azonban az albán parlament saját hatáskörben alkotmányellenesnek ítélte meg, így a voksoláson végül az ellenzék bojkottja miatt, szinte csak a PSS jelöltjei indultak. Emellett, a térségben megtalálható jelentős albán kisebbség miatt, Rama több környező ország belpolitikai eseményében is komoly szövetségese volt Sorosnak. Ilyen volt például Észak-Macedónia esete, amikor is a 2016-os macedón választásokat követően a macedóniai albán pártok vezetői Tiranában találkoztak Edi Ramaval. A felek a találkozó során megalkották az úgynevezett Tiranai Platformot, amelynek értelmében a macedóniai albán pártok megfogalmazták azokat a követeléseiket, amelyek nélkül nem voltak hajlandók támogatni a leendő macedón kormányt, mindez pedig jelentősen hozzájárult a Soros által támogatott baloldali Zoran Zaev hatalomra kerüléséhez.

Soros György albániai tevékenysége komoly jelentőséggel bír a Balkán elmúlt harminc éves történelmében. Az elmúlt harminc év lobbitevékenységének, valamint a szervezetei által gyakorolt indirekt befolyásszerzésnek köszönhetően mára gyakorlatilag a teljes albán elit kötődik Soroshoz.

Edi Rama miniszterelnök támogatását élvezve pedig – aki sokak szerint Soros elsőszámú befektetése Albániában és a Balkánon – komoly döntésekben is meghatározó szerepe van a milliárdosnak.

Románia, a „korrupcióellenesség” laboratóriuma

Keleti szomszédunknál már 1989 végén, rögtön a Nicolae Ceauşescu bukását követő napokban megjelent az első Soros Györgyhöz köthető szervezet, a Társadalmi Párbeszéd Csoport (Grupul pentru Dialog Social, GDS), majd 1990-ben létrejött a Nyílt Társadalom Alapítványok helyi fiókintézménye is (Fundația pentru o Societate Deschisă, FSD). Ennek vezetője Sandra Pralong emigráns román író lett, aki szintén a kommunista rezsim bukását követően tért vissza szülőföldjére, és aki később Emil Constantinescu elnök tanácsadója lett, jelenleg pedig Klaus Iohannis államfő mellett tölt be hasonló tisztséget.

Az FSD költségvetése működése első éveiben a román vezetéssel való nem túl jó kapcsolata ellenére évről évre megkétszereződött, 1993-ban már elérte a 12,3 millió dollárt, az alapítványnak 78 állandó munkatársa volt. Az FSD 2017-es megszűnéséig összesen több mint 200 millió dollárt fordított céljai megvalósítására.

Tevékenységi körébe, akárcsak más országokban, itt is beletartozott a rossz állapotban lévő egészségügyi és oktatási intézmények, vagy a kiemelkedő teljesítményű kutatók támogatása, de természetesen nagyobb hangsúlyt fektettek a média, a civil társadalom vagy éppen a jogállamiság tárgykörébe tartozó és indirekt politikai nyomásgyakorlásra alkalmas szférák támogatására.

Soros alapítványát a kezdettől fogva Románia destabilizálására irányuló szándékokkal vádolták, elsősorban a szélsőséges nacionalista erők, mint Corneliu Vadim Tudor Nagy Románia Pártja és az általa kiadott România Mare hetilap, vagy Gheorghe Funar hírhedt kolozsvári polgármester. Még az is felmerült ezekben a körökben Soros magyar származása miatt, hogy a helyi magyarság segítségével Erdély elszakítására tör.

Ezeknek a vádaknak semmiféle valós alapja nem volt, inkább azt kellett volna vizsgálni a soviniszta hangulatkeltés helyett, hogy idővel egyre több Soroshoz köthető személy került magas kormányzati pozíciókba. Az alapítvány vezetésében dolgozó Mihai Răzvan Ungureanu előbb külügyminiszter, majd a külügyi hírszerzés vezetője, később pedig miniszterelnök lett. Pralong mellett egy másik FSD-vezető is elnöki tanácsadóvá vált, Renate Weber Traian Băsescu mellett tölthette be ezt a tisztséget, 2007-ben pedig EP-képviselővé választották. A Colectiv nevű éjszakai szórakozóhelyen történt, több áldozattal járó tűzeset után Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök kormánya távozni kényszerült, és a helyébe lépő Dacian Cioloș vezette ún. technokrata kormányzatot kritikusai egyenesen Soros-kabinetnek nevezték, mivel annak tagjai között számos, a Nyílt Társadalom Alapítványokhoz és más nemzetközi NGO-hálózatokhoz köthető személy szerepelt.

Romániában a Soros-hálózat profiltevékenységévé, mondhatni, a „korrupcióellenes” küzdelem vált, az általa támogatott aktivisták pedig a Ponta-kormány megbuktatásában is részt vettek.

A Soroshoz köthető személyek azonban a „civil szervezeteknél” jóval magasabb szinten is szerepet vállaltak a korrupcióellenes küzdelemben, ugyanis az FSD tanácsadója és a Transparency International romániai fiókszervezetének egyik alapítója, Monica Macovei igazságügyminiszteri tisztséget tölthetett be 2004 és 2007 között, és ilyen minőségében 2006-ban főügyésszé nevezte ki Laura Codruţa Kövesit. Codruţa Kövesi főügyészi megbízása után a román korrupcióellenes ügynökség, a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (Direcţia Naţională Anticorupţie, DNA ) vezetője lett, és valóságos hajtóvadászatot indított a román politikai élet szereplői ellen, tömegesen gyártva a vádiratokat. Ezek a sietve, gyakran megalapozatlanul előkészített vádak aztán nagyon gyakran el is buktak a bíróság előtt, és a DNA vezetőjét kritikusai, elsősorban a tevékenysége által leginkább érintett szociáldemokraták politikailag motivált boszorkányüldözéssel vádolták.

Az elmúlt években éppen a Szociáldemokrata Párt (PSD) vált a Soros-hálózatok fő kritikusává. Victor Ponta volt szociáldemokrata kormányfő és Liviu Dragnea, a párt volt elnöke is bírálták a 2015 és 2017 között regnáló Cioloș-kormányt, a DNA-t, valamint a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (Uniunea Salvați România, USR) nevű pártot, mondván, azok a Soros-birodalom érdekeit képviselik. Mind Ponta, mind Dragnea ellen eljárást folytatott a DNA, s míg Pontát végül a Legfelsőbb Bíróság felmentette, Dragneát elítélték hivatali visszaélés vádjával, és jelenleg is börtönbüntetését tölti. A futószalagon gyártott vádiratok azonban a DNA ellenőrzését végző romániai szervek figyelmét is felkeltették, egy időben még Codruţa Kövesi ellen is eljárás folyt, s bár őt felmentették, egyik beosztottját, Mircea Negulescut 2020 júliusának végén letartóztatták. A vád szerint több esetben is megfélemlítéssel vagy vádalkuval próbálta hamis tanúzásra rávenni az általa vizsgált korrupciós ügyek szereplőit, újabb ügyekhez kreálva „bizonyítékokat”. Negulescunak a Ponta elleni vizsgálatokban is szerepe volt, így könnyen lehet, hogy a DNA által kezdeményezett ügyek politikai motivációja bizonyítást nyer. Ami azért lenne kellemetlen, mert a román korrupcióellenes hivatal éléről leváltott Codruţa Kövesi felfelé bukott, és az újonnan megalapított Európai Főügyészség vezetője lett 2019 októberében.

Befolyásszerzés más délkelet-európai országokban

A Soros-birodalom a Balkán összes országában megpróbálta megvetni a lábát, azonban nem mindenhol tudott olyan kiterjedt hálózatot kiépíteni, mint a fenti esetekben. Több helyen, így Horvátországban is – ahol a Nyílt Társadalom Intézet – Horvátország 1992-ben jött létre – már a kezdetektől fogva felforgató elemként tekintettek Sorosra, aki 1993-ban egy, a Franjo Tuđmannal, az ország akkori államfőjével folytatott találkozót élete egyik legkellemetlenebb beszélgetéseként jellemzett s a továbbiakban pedig nem is látogatott többet az államfői palotába. A milliárdos megítélése a következő években sem változott. Ennek köszönhetően működnek ugyan szervezetei az országban, amelyek közül például az Are you Syrious? nevű szervezet, valamint a Béketanulmányok Központja (CMS) is aktív bevándorláspárti tevékenységet folytat, az erős kormányzati ellenállás miatt Soros mégsem tudott jelnetős befolyásra szert tenni az országban.

Jobboldali politikusok és írók egy Nemzeti Etikai Büntetőbíróságnak nevezett fórumot is létrehoztak, amely 2017-ben nemkívánatos személynek nyilvánította Sorost Horvátországban és javasolta a parlamentnek a milliárdos romboló tevékenysége elleni szigorú törvények meghozatalát.

Hasonlóan alakultak a dolgok Szlovénia esetében is, ahol Soros szervezete szintén 1992-ben jött létre Nyílt Társadalom Intézet – Szlovénia néven. A szervezet leginkább elsősorban intézményes keretek között működik együtt a Béke Intézet nevű szervezettel, amellyel közösen több bevándorláspárti programot támogat. Ilyen volt többek között a Refugee Action II. nevű program is, amelyre összesen több mint 87 ezer dollárt költöttek. A program célja egy olyan „nyílt társadalom” kialakítása volt, amely sokkal befogadóbb a bevándorlókkal szemben. Janez Janša 2018-as hatalomra kerülésével Szlovéniában is kifejezetten Soros-ellenes kormány működik.

Bulgáriában is hamar nemkívánatos személyként tüntették fel Sorost, már 1995-ben parlamenti nemzetvédelmi bizottsági szinten jelent meg tevékenységének bírálata. Ennek ellenére a Nyílt Társadalom Alapítvány – Szófia 1990 óta töretlenül működik, és finanszíroz különféle közéleti programokat. A Soroshoz közelálló személyek közül pedig leginkább Krisztalina Georgievát lehetne kiemelni, aki 2014-ben, az Európai Bizottság tagjaként megkapta a Nyílt Társadalom-díjat, az elmúlt években pedig előbb a Világbank, majd a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyik vezetője lett. Soros szerepe a Bulgáriában jelenleg is zajló tüntetések kapcsán is felmerült, sokak szerint itt is az amerikai milliárdos fáradozik a kormány megbuktatásán.

Konklúzió

Soros György tehát aktív szerepet vállalt a Balkán sorsának alakításában az elmúlt harminc évben, és többé-kevésbé minden országban befolyással bír. A legjobb kapcsolatokat kormányzati szinten Albániában alakította ki, de Romániában is időről időre magas beosztáshoz jutottak a Soros-hálózathoz köthető szereplők. A „nyílt társadalom” híveinek látványos térnyerése azonban a Balkánon is egyre élesebb ellenállást vált ki az elmúlt években, és bal- és jobboldali kormányok részéről egyaránt felmerült a szándék, hogy Soros befolyásának gátat vessenek.

Bíró András – Kosztur András – Matyi Tamás

(A sorozat első részét lásd itt.)

 

Felhasznált irodalom

A Balkán destabilizálásán dolgozik a Soros-hálózat. Magyar Hírlap, 2018. március 30.

A szélsőséges nacionalizmus – Soros ellen. Korunk, 1992/9.

Bizonyítékhamisítás miatt előzetesbe került a román DNA egy volt ügyésze, Origo, 2020. július 24.

Building Open Societies. Soros Foundation Network 2002 report, 2002.

Building Open Society in the Western Balkans 1991–2011. Open Society Foundation.

Connie Bruck: The World According to George Soros. The New Yorker, 1995. január 23.

Djordje Zelmanovic: Tudjman kontra Soros. Népszabadság. 1999. július 16.

Elena Dragomir: Romania’s Winter 2017 Protests: Behind the Power Struggle of the Secret Services, Politicians, and Soros NGOs. Balkananalysis.com, 2017. március 5.

Jacob Grandstaff: Soros in Romania. Capital Research, 2017. december 21.

  1. Fehér Péter: Soros György és a macedóniai válság, Nagy-Albánia titkos terve. Heti Válasz, 2017. május 18.

Олег Хавич: Джордж Сорос и Восточная Европа: За ценой не постоит. Украина.ру, 2018. november 2.

Kelemen Attila: Soros matrix. Korunk, 1995/11.

Kiszivárgott Soros György és Hillary Clinton titkos levelezése. balkaninfo.hu, 2016. augusztus 14.

Georgi Krumov. Soros-botrány Bulgáriában. Reform, 1995/16.

Létrejött a Jugoszláviai Soros Alapítvány. Magyar Szó, 1991. június 18.

Lovas István: Manipulált népharag Albániában. Új Magyarország, 1997. február 20.

Márkos Imre Örs: Brüsszel és Soros meg akarja buktatni Babiš cseh miniszterelnököt. Origo, 2019.06.22.

Megnyitni a zárt társadalmakat. Magyar Szó, 1992. július 11.

Nits Árpád: Két alapérv. Romániai Magyar Szó, 1992. június 13-14.

Open Society Foundation Report 2001.

Soros beavatkozott Albánia belügyeibe is. Origo, 2018. április 14.

Soros feleannyi pénzzel „támogatja” Szerbiát, mint a 90-es években. vajma.info, 2016. augusztus 18.

Soros György Kolozsváron. Romániai Magyar Szó, 1991. február 12.

Soros György szervezetei uralják az új nyugat-balkáni migrációs útvonalat is. Origo, 2018. június 03.

Soros játszótere lett Európa. (MH/MTI) Magyar Hírlap, 2019. május 29.

Soros proposed Clinton to govern unrest in Albania. geopolitica.ru, 2016. augusztus 13.

Soros-sors Belgrádban és Szófiában. Magyar Hírlap, 1995. június 13.

Soros: Kosovo nem maradhat Szerbiában. Magyar Szó, 2003. május 24-25.

George Soros: Underwriting democracy.

Sztankóczy András: Legkedvesebb ellenségem. Heti Válasz, 2017. április 20.

The Open Society Foundations in Albania. opensocietyfoundations.org, 2017. május 18.

V4NA: Puccskísérlettel vádolja Soros Györgyöt az albán államfő. Origo, 2019. július 16.