A június 9-ei EP-választáson átalakult a magyar pártrendszer, míg a régebbi balliberális formációk összeomlottak, Magyar Péter új szereplőként a szavazatok közel 30 százalékát meg tudta megszerezni. A külföldi finanszírozók átlátva, hogy a magyar társadalom többsége jobboldali, új taktikával próbálkozik, a magukat baloldalinak valló formációkat lecserélték. Mindebből fakadóan a 2026-os választás már nem a jobboldal–baloldal törésvonal mentén zajlik majd, hanem a szuverenista–globalista törésvonal lesz a meghatározó. Míg a Fidesz egyértelműen a szuverenista táborhoz tartozik, addig Magyar Péter a globalista tábort erősíti, ami a néppárti csatlakozása és a külföldi multivilágból érkező EP-képviselői is jól szimbolizálnak.

Hosszú évtizedeken keresztül úgy volt a legegyszerűbb leírni a magyar politikai helyzetet, hogy vannak a balliberális pártok és vannak a jobboldali formációk. Ezt szokták a köznyelvben nevezni a jobb–bal megosztottságnak. Az elmúlt évek választási kampányai is e törésvonal mentén zajlottak, a kormányoldal folyamatosan baloldalinak nevezte a politikai ellenfeleit, míg a balliberális oldal egyre gyakrabban szélsőjobboldalinak titulálta a kormánypártokat. Ez a megosztottság egészen mostanáig jól leírta a magyar belpolitikai felosztást, ugyanis olyan pártok dominálták a közéletet, amelyek könnyen elhelyezhetők voltak ezen a skálán. Voltak ugyan próbálkozások egyes politikai formációk részéről, hogy kitörjenek ebből, de az rendre kudarcot vallott. Ilyen a Momentum esete, mely az elején centrumpártként pozícionálta magát, de mára egyértelműen liberálisként tekintenek magukra.

Magyar Péter megjelenése és a júniusi EP-választáson elért közel 30 százalékos eredménye ugyanakkor teljesen átformálta a magyar belpolitikát és pártrendszert: a Fidesz továbbra is toronymagasan a legerősebb párt Magyarországon, az ellenzéki térfélen azonban megjelent egy olyan formáció, amely centrumpártként tekint magára, a balliberális pártok pedig kispárttokká váltak. Mindebből fakadóan a 2026-os parlamenti választáson várhatóan már nem a jobb–bal megosztottság fogja dominálni a magyar közbeszédet, hanem sokkal inkább a szuverenista–globalista törésvonal, amely már az elmúlt években éreztette a hatását.

Jó példa erre Szlovákia, ahol a belpolitikai megosztottság már régóta a szuverenista–globalista törésvonal mentén értelmezhető. A nemrég meglőtt Robert Fico szlovák miniszterelnök például szociáldemokrata pártot vezet, tehát a magyar dimenzióban baloldaloként tekintünk rá, azonban szuverenista politikusnak számít, tehát a legfontosabb kérdésekben azt az álláspontot képviseli, mint amit a magyar jobboldali kormány is. Ezért is kezelte ellentmondásosan a magyar közélet, amikor kormányoldalon baloldali merénylőről írtak, ugyanis a magyar politikai helyzetből kiindulva ezzel a szóval lehetett a legjobban értelmezhetővé tenni a merénylő beállítottságát. Azonban a leghelyesebb kifejezés a globalista vagy progresszív lett volna, amely kifejezéseket Szlovákiában már régóta használnak a politikai felek leírására.

Mit jelent mindez? Azt, hogy a jobb–bal megosztottság már egyértelműen meghaladott, az Európában kialakult erőviszonyokat és politikai ellentéteket már egyre kevésbé tudjuk leírni ezekkel a szavakkal. Helyette sokkal értelmezhetőbb a szuverenista–globalista megfogalmazás, amely kifejezéseknek természetesen rengeteg szinonímáját használhatjuk a hétköznapokban: nemzeti és lokalista, illetve föderalista és multinacionális.

Ha így tekintünk a magyar belpolitikai megosztottságra, akkor Magyar Péter is egyértelműen besorolható, világosan a globalista politikai tábort erősíti. Természetesen az erőltetett szimbólumhasználat, a nemzeti színek markáns megjelenítése első látásra megtévesztheti a gyanútlan szemlélőt, ugyanakkor a Tisza megválasztott politikusai, Magyar Péter Európai Néppárthoz történő csatlakozása és a megnyilvánulásai a közéleti kérdésekben mind-mind azt támasztják alá, hogy ez az új formáció jól beilleszthető abba a globalista körbe, amely szemben áll a szuverenista magyar kormánnyal.

Elég csak arra gondolni, hogy Magyar Péter EP-jelöltjei többségében külföldön élő vagy külföldi multinacionális cégeknél dolgozó emberek, akik mind globalista szemléletet képviselnek. A lista második helyén szerepelt például Dávid Dóra, aki Magyar Péter több párttársához hasonlóan régóta külföldön él. 2014-ben az Advocates for International Development nevű szervezetnél volt gyakornok, amelynek egyik partnere jelenleg a Jenner&Block, David Pressman ügyvédi irodája. 2014-ben pedig a Soros-féle Open Society Initiative, valamint a szintén a milliárdos spekuláns által pénzelt Amnesty International volt a partnerük. Ezt követően Dávid Dóra 2015-ben közel egy éven keresztül annál a Save the Children nevű civil szervezetnél dolgozott, amely 2016 óta több alkalommal is kapott támogatást Soros György Open Society Foundations (OSF) nevű alapítványától. A politikus 16 éves kora óta külföldön él, jogi végzettségeit is Angliában, illetve Németországban szerezte. Több nagyvállalatnál is dolgozott, jelenleg a Facebook/Meta jogtanácsosa. Nem meglepő, hogy Magyar Péter első dolga az volt, hogy csatlakozzon az Európai Néppárthoz, ahonnan a Fidesz, most pedig a KDNP is távozott. Ez a korábban jobboldali pártcsalád mára egyértelműen a globalista oldalra tolódott és erőteljesen háborúpárti álláspontot képvisel, rendre együttműködik a liberális formációkkal.

Természetesen 2026-ig még sok idő eltelik, Magyar Péter is világosabban definiálhatja a politikai hovatartozását, jelen tudásunk szerint azonban a szuverenista–globalista törésvénal lesz az, amely valószínűleg a legpontosabban leírja majd a magyar belpolitikai megosztottságot. Szintén világosan elhelyezi majd a szereplőket az ősszel kezdődő új parlamenti szezon Brüsszelben, amelynek során érdemes lesz majd figyelni, miként szavaznak a most megválasztott képviselők a hazánk számára fontos kérdésekben.