Címke: geopolitika

A globális politikai átrendeződés és technológiai változások kölcsönösen hatással vannak egymásra. A koronavírus járvány, valamint az elmúlt évek konfliktusai nemcsak a globális értékláncok törékenységére mutattak rá, de egyes gyorsan fejlődő vagy eddig nem teljesen kiaknázott területek jelentőségére is. A kritikus nyersanyagok hozzáférhetősége, a mesterséges intelligencia fejlődése, a kiújuló űrverseny mind-mind a jövőbeli (geo)politikai folyamatok meghatározó témája lehet. (tovább…)

Immár tizennyolc hónapja tart az orosz–ukrán háború, és lassan három hónapja zajlik Ukrajna régóta beharangozott ellentámadása. Az ellentámadás jelentős változást hozott az erőviszonyokban, vagy legalábbis abban, ahogyan érzékeljük azokat, igaz, kicsit másképp, mint ahogy azt sokan várták – a nyugati sajtót elárasztották az ukrán hadsereg lehetőségeivel kapcsolatos szkeptikus riportok, és egyre többet hallhatunk arról, hogy béketárgyalások kezdődhetnek. (tovább…)

Az elmúlt másfél év minden eddiginél világosabbá tette, hogy az Egyesült Államok és az általa vezetett szövetségi rendszer már nem az egyedüli meghatározó aktor a globális geopolitikai arénában. Bár Kínáról és olykor Oroszországról mint az USA potenciális kihívóiról vagy legalábbis konkurenseiről korábban is sokat hallhattunk, az ukrajnai háború közvetetten arra is rámutatott, hogy ennél jóval több olyan ország van, amelynek szavára a jövőben figyelni kell majd. Most pedig úgy tűnik, ezen országok jelentős része, az ún. globális Dél felemelkedő hatalmainak többsége a BRICS-csoportba tömörülhet majd, formálisan is kinyilvánítva, hogy megváltozott a világ. (tovább…)

A 21. században várhatóan egyre nő majd Afrika súlya a nemzetközi porondon. Demográfiai növekedésükön és jelentős természeti kincseiken túl gazdaságuk dinamikus fejlődése is efelé mutat, azt azonban korai lenne állítani, hogy felemelkedésük zökkenőmentes lesz. Afrika vezető államainak (Algéria, Dél-Afrika, Egyiptom, Nigéria) a nagy lehetőségeken túl számos kihívással is szembe kell nézniük, amelyek közül a globális hatalmak geopolitikai szembenállása csupán az egyik és talán nem is a legveszélyesebb a kontinensre nézve. (tovább…)

2022. február 24-én Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette a „különleges hadművelet” kezdetét, amellyel kitört a mai napig tartó orosz–ukrán háború. Az elmúlt egy évben a nyugati államok is egyre közvetlenebb szerepet vállaltak a háborúban, amelyről továbbra sem tudni, mikor érhet majd véget és nem vezet-e súlyosabb nemzetközi konfliktusokhoz. (tovább…)

Latin-Amerika az elmúlt két évszázadban hagyományosan az Egyesült Államok megkérdőjelezhetetlen befolyási övezete volt, az elmúlt évek politikai folyamatai azonban arra világítanak rá, hogy a térség országai saját kezükbe vennék sorsuk irányítását. Az átalakuló világrendben különösen érdekes jelenségnek tekinthető az amerikai kontinensen végigsöprő ún. „rózsaszín hullám” (pink tide), amely a neoliberális gazdaságpolitikát elutasító, antiimperialista, és szuverenista kormányokat juttatott hatalomra. Szembetűnő, hogy a térség legnagyobb gazdasági potenciállal rendelkező országai (Brazília, Mexikó és Argentína) nemcsak az Egyesült Államok hatalmi ambícióit igyekeznek korlátozni, de folyamatosan nyitnak az amerikai szuperhatalom kihívója, Kína felé is, amely ország egyre megkerülhetetlenebb kereskedelmi partnernek számít mindhárom ország számára. (tovább…)

India a világ második legnépesebb, és hetedik legnagyobb területű országa, atomhatalom, amely gazdaságilag is óriási és egyre növekvő súlyt képvisel, és a geopolitikai jelentőségét sem lehet figyelmen kívül hagyni. A dél-ázsiai óriás minden tekintetben potenciális világhatalom, ennek ellenére ritkán hallhatunk róla a hírekben. Ennek oka a hagyományos indiai semlegesség, amelyet Újdelhi következetesen képvisel. A globális színtéren mutatott visszafogottság azonban határozott regionális érdekérvényesítéssel párosul, ami miatt Indiának Kínával és Pakisztánnal is konfliktusos a kapcsolata. (tovább…)

Olaszországban bekövetkezett a jobboldali fordulat, a geopolitikai szempontból rendkívül fontos Izraelben Orbán Viktor szövetségese, Benjámin Netanjahu kerül vissza a hatalomba, az Egyesült Államokban pedig jó eséllyel legalább a kongresszusban többségbe kerül a jobboldal a félidős választásokon – sorolta legújabb videóelemzésében Deák Dániel a Magyarország számára kedvező külpolitikai fordulatokat. A XXI. Század Intézet vezető elemzője hozzátette, a lengyel kormányfő hetekkel korábban bejelentette, hogy visszatérnének a V4-es együttműködéshez, amelynek kormányfői előreláthatóan novemberben találkoznak. Az olasz, az izraeli és az amerikai változások lényegesen szélesítik a magyar kormány geopolitikai mozgásterét és talán, ami a legfontosabb a jelenlegi helyzetben, erősödhet a békepárti tábor hangja a világban, ugyanis a republikánusok már nem támogatnák korlátlanul Ukrajnát fegyverekkel és dollárral. (tovább…)

Az orosz–ukrán háború kitörése egyértelművé tette, hogy a hidegháború utáni világrend megszűnőben van. Ám nemcsak az Egyesült Államok „unipoláris pillanata” múlt el végleg, hanem az a berendezkedés is kezd a múlté válni, amely a globális együttműködésen és az ezt sok esetben kikényszerítő nyugati eredetű intézményrendszeren alapult. Százéves elméletek hullottak porba és évtizedes garanciák vesztek oda, miközben véget ért a „történelem vége” és elkezdődött a „földrajz bosszúja”. Eközben Kína és Oroszország közeledése egy többpólusú világ kialakulását előlegezi meg. Az orosz–ukrán háború hosszútávú nemzetközi hatásáról szólt a Mozgásban adása, amelynek ezúttal a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársai, Frank Füredi szociológus és Galló Béla politológus voltak a vendégei. (tovább…)

Évek óta megszokottá vált, hogy a nyugati államok és Oroszország kölcsönös vádaskodásai a nemzetközi politika elválaszthatatlan részét képezik, az utóbbi hónapokban pedig már-már háborús hangulat alakult ki Moszkva és Washington között. Azonban nem volt ez mindig így. A hidegháború lezárultával és a Szovjetunió felbomlásával Oroszország és a Nyugat között egyre szorosabbá vált az együttműködés, amely ráadásul éppen a jelenlegi orosz államfő, Vlagyimir Putyin elnökségének első éveiben érte el csúcspontját. Aztán a kétezres évek közepétől valami megváltozott, mára pedig Moszkva – Peking oldalán – az amerikai vezetésű világrend egyre hangosabb kihívójaként jelenik meg.

(tovább…)