Békés Márton: Apró-Donáth-család: Párhuzamos életrajzok

  •  
  •  

Apró Antal és Donáth Ferenc életútjai 17 éven keresztül párhuzamosan haladtak. Gyermekeik azonban politikailag ismét egy oldalra kerültek, unokáik pedig szoros szövetségesei egymásnak.

Fedett pártmunka, illegalitás

Fél év különbséggel, 1913-ban születtek, de családi körülményeik jelentősen különböztek: a szegedi születésű Apró Antal gyermekmenhelyen nevelkedett s hat elemit végzett, majd szobafestő lett; a jászárokszállási Donáth Ferenc viszont egy városszerte ismert, jómódú ügyvéd fiaként érettségizett, aztán Budapesten járt jogi egyetemre. Életük mégis korán összefonódott, mégpedig az illegális kommunista mozgalomban. Apró már 1929-ben kapcsolatba került a szervezett munkássággal, a kommunista befolyás alatt álló Magyar Építőmunkások Országos Szövetségén (MÉMOSZ) keresztül és tizennyolc éves korában belépett a titkosan működő Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP). Donáth Ferenc marxistaként került Budapestre, rövidesen bekapcsolódott az egyetemi kommunista sejt munkájába, az 1932-es, tandíjreform-mozgalomnak álcázott megmozdulásnak már egyik vezetője volt, csakhamar pedig az egész fővárosi felsőoktatási kommunista csoport főszervezője lett. 1934-ben – méghozzá Rajk László javaslatára – őt is felvették („Kopasz” fedőnévvel) a földalatti pártba.

APRÓ ÉS DONÁTH KÖZÖS MENETELÉSE 1934-TŐL EGÉSZEN 1951-IG TARTOTT.

Donáth 1935-ben doktorált, abban az évben, amikor a Komintern meghirdette a népfrontot és nemzetközi hálózatának tagjait arra utasította, hogy mindenütt lépjenek taktikai szövetségre a „haladó erőkkel”, legyenek azok paraszti, polgári-demokratikus vagy szociáldemokrata csoportok. Egy év múlva Donáth mint a budapesti Egyetemi Kör vezetője ismerkedett össze a debreceni kommunista sejt tagjaival (Losonczy Géza, Ujhelyi Szilárd, Zöld Sándor), majd Linzbe és Párizsba utazott, ahol a KMP Külföldi Bizottságával lépett kapcsolatba, amely a központi Komintern-direktíva magyarországi végrehajtásáért felelt. Ujhelyi visszaemlékezése szerint 1934–35-ben „találkoztunk mi, forrongó fiatalok a munkásmozgalom tudatos embereivel, aki számunkra Zöld Sándor és valahol Budapesten Donáth” volt. Vezető szerepe a ’30-as évek középső harmadában odáig terjedt, hogy „fegyelmi büntetést” adott és közvetlenül mozgatta a debreceni csoportot, melynek segítségével még a városban erős jobboldali diákszervezetek (Bethlen Gábor Kör, Turul) vezetésébe is be tudtak épülni. Ezidőtájt Apró Antal a szakszervezeti mozgalom kommunista befolyás alá vételéért felelős Egyesült Szakszervezeti Ellenzékben végzett fedett pártmunkát, 1935-ben például nagyobb sztrájkot szervezett, egy évvel később letartóztatták és hat hónapra a szegedi Csillagbörtönbe került, ahol ekkoriban Rákosi Mátyás is raboskodott.

A ’30-as évek utolsó harmadában mindketten a népfront-stratégia végrehajtói voltak, kommunista ügynökként. Donáth fokozatosan „parasztvonalra” került át: jelen volt az 1936-os Debreceni Diétán, aztán részt vett a népi mozgalom balra tolásáért felelős Márciusi Frontban, olyannyira, hogy az 1937. március 15-én, a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjén felolvasott tizenkét pontot részben ő írta, ott volt a Nemzeti Parasztpárt 1939-es megalakításán, sőt a Szabad Szószerkesztője lett és a szárszói találkozón is feltűnt. Apró eközben maradt szakszervezeti vonalon és 1938-ban bekerült a MÉMOSZ vezetőségébe. Donáth ebben az időben egy sor további személyes ismeretséget kötött a földalatti párt tagjaival (Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Mód Aladár) vagy társutasaikkal (Erdei Ferenc, Darvas József). Nézeteikre jellemző, hogy miután 1939 tavaszán közös magyar–szovjet határ jött létre, Donáth a Mód-házaspárral együtt Volócra (ma Volovec, Ukrajna) ment síelni s egy velük tartó barátjuk visszaemlékezése szerint „közben arról ábrándoztunk, hogy onnan majd megpillantjuk a Szovjetuniót”.