Ha az eliten múlik, sosem lesz Brexit

  •  
  •  

A hagyományos pártok, a kulturális és médiaelit, valamint a bürokrácia annyira Brexit-ellenes, hogy Frank Füredi már a népszavazás másnapján úgy gondolta, sosem kerül sor a kilépésre. A patthelyzet mostanra oda vezetett, hogy a brit társadalom soha nem látott mértékben megosztott, a pártrendszer összeomlott, és a néhány hete létező Brexit Párt toronymagasan megnyerte az EP-választást. Hová tűnt a többgenerációs párthűség? Jelent bármit is a „zöld” jelző? Kitarthat Nigel Farage-ék sikere? Egyáltalán ki lesz az új kormányfő? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Frank Füredi magyar származású szociológussal, a Kenti Egyetem professzorával, intézetünk tudományos főmunkatársával.

Az interjú leirata:

Mi az oka a brit politikában tapasztalható káosznak?

Az emberek nem tudták, hogy mi fog történni, amikor a régi konzervatív miniszterelnök, Cameron azt mondta, hogy lesz ez a népszavazás. Az történt, hogy amikor volt a népszavazás, egyik napról a másikra lehetett látni, hogy az embereknek valahogyan a pártrendszer, ami létezett Angliában, nem jelentett túl sokat. És sokan, akik egész életükben a Konzervatívokra vagy a Munkáspártra szavaztak, elhatározták, hogy körülnéznek. Senki se gondolta, hogy a népszavazás a Brexit mellett lesz, senki sem értette, hogy ez miért történt, és még egy nappal a szavazás előtt is mindenki a két pártban – a miniszterek és a képviselők – azt mondta, hogy semmiképpen nem lesz itt Brexit, olyan sok önbizalmuk volt. És amikor látták, hogy a nép máshogy gondolkozik, lehetett látni, hogy elvesztették az önbizalmukat. Látták, hogy ők egészen másképp gondolkoznak mint a nép. És emiatt van az, hogy – annak ellenére, hogy lett egy új miniszterelnök, amikor Cameron lemondott, jött Theresa May, az új angol miniszterelnök, aki szintén a Konzervatív Pártban volt – nem tudták megoldani a kérdést. Ez főleg azért volt, mert annak ellenére, hogy a parlament megígérte, hogy a népszavazáson ahogy az emberek szavaznak, az úgy is lesz, a legtöbben a parlamentben mindig is a Brexit ellen voltak. De nemcsak a Munkáspártban, hanem a Konzervatív Pártban is. Lehet mondani szerintem, ahogy ismerem a helyzetet:

Úgy csináltak, mintha igazából akarnának Brexitet, de a szívük nem volt benne.

És ezért volt az, hogy az utóbbi öt évben semmi nem történt, és a helyzet rosszabb lett. A politikai helyzet kevésbé stabil Angliában, mint eddig volt.

Elképzelhető, hogy egyáltalán nem is lesz Brexit?

Amióta azon a reggelen láttam, hogy a Brexitet megszavazták, mindig azt mondtam, hogy sose lesz Brexit. Ezt azért mondtam, mert tudtam, hogy a politikusok a két nagy pártban a Brexit ellen vannak. És azt is tudtam, hogy akik a kormánynak dolgoznak, a különböző munkatársak, akik a minisztériumokban dolgoznak, azoknak majdnem 100 százaléka utálja a Brexit gondolatát, és nagyon lenéznek a népre. És ugyanez van a médiában, a kulturális elit teljesen a Brexit ellen volt, és úgy beszélt azokról az emberekről, akik a Brexitre szavaztak, mintha rossz fasiszták és hülye emberek lennének. Úgyhogy ezért mondtam, hogy azt nem lehet elképzelni, hogy a Brexit lehetséges. És még most se nagyon gondolom, hogy lesz Brexit, mert szerintem az fog történni, hogy visszamegyünk a parlamentbe, amikor lesz egy új konzervatív pártvezér, és akkor a parlament fog várni olyan két-három hétig, és szerintem azt fogják mondani, hogy nem lesz ez az 50-es cikk, ami a Brexithez kell, és azt fogják mondani, hogy legyen egy másik népszavazás. Ez a gondolatom, csak egy dolog van, ami miatt lehet, hogy nincsen már igazam, és ez az európai parlamenti szavazás. Ami nagyon-nagyon érdekes volt, mert senki se gondolta, hogy ez a Brexit Párt, ami még két hónapja se él, ők fogják kapni a legtöbb szavazatot. Lehet látni, hogy a Brexit Párt nagyon népszerű, nemcsak a régi jobboldalon, hanem a munkáspárti szavazóknál is.

Megtörténhet, hogy a régi nagypártok tartósan háttérbe szorulnak?

El lehet képzelni, mert a szakértők azt kimutatják a különböző közvélemény-kutatásokból, hogy a párthűség, ami nagyon fontos volt Angliában az utóbbi kétszáz évben, már nem létezik. Azt hiszem, hogy a 18-19 százaléka a szavazóknak hű a régi pártjukhoz, de a többiek azt mondják, hogy meglátják, körülnéznek, és az egyik választáson erre fognak szavazni, a másik választáson a másikra, és nagyon sok önálló ember jön előre. Érdekes például, hogy a Brexit Pártban az egyik barátom, akinek az a munkája, hogy az új jelölteket ellenőrzi, azt mondta, hogy több mint kétezer érdekes ember jött elő, hogy a következő választáson, ami októberben lesz, a Brexit Pártban induljanak. Ezek az emberek nagyon érdekesek, mert mindenhonnan jönnek, még Skóciából és Észak-Írországból is. Vannak, akik ilyen régifajta jobboldaliak, vannak, akik baloldali, munkáspárti családból jöttek. Szerintem a Brexit Pártnak van egy nagy lehetősége, hogy egy komoly “ügypártot” [single-issue pártot] csináljon. Főleg azért, mert eddig azt mondták az emberek, akik a Brexit Pártban voltak, hogy ők igazából a Konzervatív Pártot akarják megújítani. Tudják, hogy a Konzervatív Párt nem fog megmaradni úgy, ahogy most van, ezért ők azt akarják elérni, hogy a Konzervatív Párt erősebb legyen. De most már, hogy látták, mi történt a választáson, azt mondják, hogy azt fogják csinálni, amit Trump csinált Amerikában: valahogy kitisztítják a mocsarat, és az egész pártrendszert átalakítják. Ez az ambíciója most már a legtöbb embernek, aki vezető szerepet játszik a Brexit Pártban. Ugyanakkor a Munkáspártban még nem tudom, mi lesz a helyzet, de nagyon sokan a Zöldekre szavaznak. Vannak, akik a Liberális Demokratákra szavaznak, de szerintem azoknak nincsen semmi jövőjük, az egy zombipárt, akikre mindig akkor szavaznak, amikor mindenki mást nem szeretnek. De lehet látni, hogy lassan elvesztette a munkás bázisát, és főleg egy londoni párt lett a Munkáspártból.

 Miért szavaz ennyire máshogy London?

London egy olyan hely, ahol sokan a kormánynak dolgoznak, vagy olyan pozícióban dolgoznak, ahol nekik az Európai Unió mindig fontos. De ezenkívül Londonban a kulturális elit sokkal erősebb helyzetben van, az emberek másként gondolkoznak. De ne felejtsük el, hogy még Londonban is majdnem másfél millió ember szavazott a Brexitre, úgyhogy ott is vannak elég sokan. Egész biztos vagyok benne, hogy ha a Brexit Párt egy jó képet tud csinálni magáról, és el tudja magyarázni, miért fontos a demokratikus reform Angliában, akkor több ember fog rájuk szavazni. Az egyetemeken nem, ott teljesen, 100 százalékig a Brexit ellen vannak, most még jobban, mint régen, mert most igazán félnek, hogy mi fog történni a jövőben. És a polarizációt, ami Angliában van, azt nem lehet elhinni. Sokkal erősebb, mint mondjuk itt, Magyarországon a kormány és az ellenzéke között. Akik a Brexit ellen vannak, azok annyira utálják a népet, úgy beszélnek róla… Például múlt héten az énekes Elton John azt mondta, hogy a brexitpártiak hülyék, meg buták, meg imperialisták. Nagyon lenézik őket, és minél többet csinálják ezt, annál jobban erősítik a Brexit Pártot szerintem.

Az eredményeknek megfelelően az új törésvonal a nacionalisták és globalista zöldek között lesz?

Inkább szuverenistáknak hívom azokat, akik nagyon erősek most Angliában. És az az érdekes, hogy a régi vagy jelenlegi elitek nem tudják, hogy melyik párthoz menjenek. Vannak közöttük, akik a Liberális Demokratákhoz mennek egy időre, ott megállnak, és körülnéznek, hogy mi más lehet. Vannak, akik azt remélik, hogy a Munkáspártot át lehet alakítani, hogy ne legyen ennyire baloldali, vagy ne legyen ennyire hülye, mint most, és valahogy egy régifajta Munkáspártot csinálhatnak belőle. És vannak, akik a zöld pártokhoz mennek. De ha beszélsz velük – van egy pár ismerősöm, aki a zöldekre szavazott, aki mondjuk régen a konzervatívokra vagy a Munkáspártra szavazott –, mind őszintén megmondják, hogy keresnek egy újfajta pártot. És ha így folytatódnak a tendenciák, ahogy most, akkor Angliában és Európában szerintem valami újfajta párt lesz, ami félig zöld lesz  –  mert mindenki lehet zöld, az az érdekes. A jobboldaliak és a baloldaliak is lehetnek zöldek, mert a zöld igazából semmit nem jelent – az a fontos, hogy mi a pozíciójuk a többi kérdésben. Ezért van, hogy a zöld pártok ennyire erősek lettek: őket fogják megválasztani, mert azt remélik, hogy máshogy fognak viselkedni, és tudják, hogy a zöldek a szuverenitás ellen vannak, és ez nekik nagyon imponál.

Ki ül be Theresa May után a kormányfői székbe?

Ez egy érdekes kérdés. Több mint 12 ember küzd a Konzervatív Párt vezetéséért. Ezek közül mindenki szerint Boris Johnson a legjobb, vagy mellette van a legtöbb ember a parlamentben, legalábbis a Konzervatív Párt tagjai között. De nekem van három kedvencem, akik a legérdekesebbek, és remélem, hogy egyikük meg fogja nyerni. Az egyik Dominic Raab, aki a leginkább a Brexit mellett volt a férfiak között. Vagy Esther McVey, akinek nincsen sok esélye, de nagyon erős szuverenista, és a politikája nekem nagyon tetszik. Mindig harcolt, egész végig, még akkor is, amikor Johnson azt mondta, hogy oké, azt csinálom, amit May mond nekem. És a harmadik, akit szeretnék, Michael Gove, akinek van egy kis esélye, de vannak emberek a pártban, akik nem szeretik őt, mert ő volt az, aki elrontotta Cameron helyzetét még öt évvel ezelőtt.