MSZP–Jobbik-összeomlás: a botránypolitizálás ára

  •  
  •  

Talán még mindenki emlékszik az ajtónak szaladó, földön fetrengő, ordibáló és minősíthetetlen stílusban beszélő ellenzéki képviselőkre, akik tavaly decemberben botránypolitizálással akarták felhívni magukra a figyelmet. A Kunhalmi Ágnessel, Bangóné Borbély Ildikóval, Tordai Bencével és Jakab Péterrel fémjelzett akciózásnak meg is lett az ára: a választók kőkeményen megbüntették őket május 26-án. Jakab Péter frakcióvezetővé jelölése ugyanakkor azt mutatja, hogy a Jobbik nem vonta le a megfelelő következtetéseket, tovább halad a biztos összeomlást eredményező úton.

Tavaly decemberben láthattunk a parlamenti pulpituson bohóckodó, a miniszterelnökkel minősíthetetlen stílusban beszélő és ordibáló, illetve ajtónak szaladó és földön fetrengő ellenzéki képviselőket is. Míg korábban csupán egy-egy elszigetelt esetként felbukkanó, a politikai paletta margóján lévő politikusokra volt jellemző az ilyen viselkedés, addig az elmúlt időszakban az MSZP, a Jobbik és Párbeszéd is ezt az utat választotta.

A leginkább Jakab Péter, a Jobbik szóvivője éli magát bele szerepébe, ő már lassan egy éve elszabadult hajóágyúként rombolja pártja így is igen alacsony támogatottságát. A miniszterelnök gyalázásában élen járó politikus egy személyben testesíti meg a kormányzásra képtelen ellenzéket, amelyet víziók és az Európát érő kihívásokra adott válaszok híján kizárólag az Orbán-gyűlölet éltet. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a Jobbik szellemi holdudvar nélkül maradt, teljesen eltűnt a stratégiaalkotó képességük.

Szintén külön tanulmányozandó jelenség az ellenzéki térfélen kimutathatatlan támogatottsággal rendelkező Párbeszéd politikusa, Tordai Bence, aki rendre izzadságszagú, minősíthetetlen akciókkal próbálja felhívni magára a figyelmet. Szemmel láthatóan ezekkel a performanszokkal semmilyen célja nincsen azontúl, hogy botrányos felszólalásai kapcsán behívják a televízióstúdiókba és ott tovább gyalázhassa a kormánypártokat.

Mindez főként annak fényében érdekes, hogy pártjával az áprilisi országgyűlési választáshoz hasonlóan az európai parlamenti választásokra is szövetkezett az MSZP. Magyarán, az egykori kormánypárt, amelynek még pár éve is többmilliós szavazótábora volt, egy olyan nullaszázalékos párttal kampányolt ismét közösen, amelynek politikusai az érdemi munka helyett csupán bohóckodni járnak be az Országgyűlésbe. Vélhetően ennek tudható be, hogy az MSZP-re is átragadt az ilyen típusú politizálás, és Kunhalmi Ágnes, illetve Bangóné Borbély Ildikó lettek a párt kampányarcai. A „patkányozós”-botrány ugyanakkor már túl sok volt a párt vezetésének, és már az EP-kampányban háttérbe tolták az addig TV stúdióból TV stúdióba járó politikushölgyeket.

A Demokratikus Koalíció és a Momentum ugyan támogatta ezeket az ellenzéki akciókat, de korántsem élték bele magukat – Varju László kivételével – a botránypolitizálásba olyannyira, mint az előbb említett három párt. Míg az MSZP-Párbeszéd és Jobbik teljesen kiüresedett, Gyurcsány Ferencék és a Momentum jól felépített kampányt folytattak az EP-választás során, amelynek meg is lett a gyümölcse: a botránypolitizálást mindenek fölé helyező pártokat megbüntették a választók, míg Gyurcsány Ferencék ismét az ellenzék vezetői lettek és elkezdték létrehozni az új MSZP-SZDSZ koalíciót.

Bangóné visszaléptetése, Kunhalmi kevesebb szerepeltetése azt mutatja, hogy az MSZP-ben felismerték: a nívótlan botránypolitizálás hatására rohamosan zuhan a támogatottságuk, és valami teljesen másra van szükség. Jakab Péter frakcióvezetővé avanzsálása ugyanakkor annak a jele, hogy a Jobbikban nem lesz változás, továbbra is a minősíthetetlen stílusáról elhíresült politikus lesz az egykori nemzeti párt arca. Ezzel borítékolják további mélyrepülésüket, változást legfeljebb az őszi önkormányzati választást követő tisztújítás hozhat, ha akkor még nem lesz túl késő.