Nagy Ervin: A Jobbik az élő lelkiismeret?

  •  
  •  

Vajon hol szorítanak helyet a Jobbiknak? Gyurcsány Ferenc már tudja: Jakab Péterék lesznek a magyarság értékeinek őrzői a szivárványkoalícióban. Nem vicc!

A volt miniszterelnök tényleg így gondolja. Mindenesetre komoly kihívásnak tűnik Gyurcsány Ferenc pártjá­nak lelkiismereteként működni nemzetpolitikai kérdésekben…

A DK elnöke mindig egy lépéssel a szövetségesei előtt jár. Jól csinálja – kiváltképp, ha a politikai taktikát nézzük. Alig kilenc hónapja mutatta be a „képletét”: minden egyéni körzetben egy közös jelölt, egy közös lista és egy miniszterelnök-jelölt. Utóbbi kettőn sokáig vita volt, ám november végére nem maradt apelláta. Azután érkezett a második képlet, amely már arról szólt, hogy kinek milyen szerepe legyen az összefogásban, hogy ki mit tegyen majd egy leendő koalícióban. Most pedig – mielőtt még a többi párt érdemben reagálni tudott volna a szereposztásra – kijelölte azt is, hogy kik vehetnek részt a miniszterelnökjelölti castingban. (Persze Dobrev Klára lenne az első próbálkozó.)

De mielőtt még utolérnénk a kissé „túlmozgásos” pártvezetőt, érdemes kicsit elidőzni a második képleten. Azon, hogy Gyurcsány Ferenc milyen szerepet szán a többieknek. Az LMP-nek zöldpo­li­ti­­­kát, a Momentumnak ifjonti liberalizmust, az MSZP-nek a „szociális demokrácia” építését. Az utóbbi is megérne egy misét, azonban érdemes egy kicsit elidőzni a leginkább pikáns részen, a Jobbik rendeltetésén.

A második Gyurcsány-képlet ugyanis (többek között) arról szól, hogy egy olyan közös Magyarországot kell teremteni, amiben „a Jobbik állandó figyelmeztetésével, hogy történelmi, nemzeti magyarságunk őrizni és védeni való érték, mindannyiunk ezerszer felemelő élménye.” A Jobbik feladata tehát Gyurcsány Ferenc szerint az, hogy szüntelen lesben állva, feltartott mutatóujjal figyelmeztesse a szivárványkoalíció többi tagját akkor, ha meg kell védeni a magyarságunkat, a történelmi értékeinket, a hagyományainkat. De vajon milyen konkrét ügyekről lehet szó?

Milyen történelmi értékeket fog őrizni a Jobbik a szivárványkoalíció keretein belül? Az uniós zászló elégetésének értékeit? A holokauszt-emlékműre, a Duna-parti cipőkbe köpködést? Vagy az már a múlt? Bocsánatot kértek, elfogadtuk, „oszt’ jónapot”? Aligha… Már csak azért sem, mert „Bíró Laci” (ahogy Gyurcsány Ferenc legutóbbi interjújában így, bratyizva nevezte meg) nem éppen szalonképes ügye ma is velük élő „probléma”. Vagy a Jobbik egykori történelemszemléletére gondolhatott? Melyikre? Az őstörténeti vagy a Szíriuszról érkező elődeink történetére? Netán az új, progresszív történelemszemléletre? Ebből nehéz lesz bármi értelmeset kihámozni.

De ha szemünket a határon túli magyarokra vetjük, akkor rálelhetünk a szivárványkoalíción belüli képmutatás magasiskolájára. A DK elnöke ugyanis maga írja ugyanebben a képletben azt, hogy „vigyázunk a határon túli magyarokra, nyelvükre, kultúrájukra, szabad, demokratikus nyilvánosságukra.” Ugye nem kell senkit emlékeztetni a 2004. december 5-i népszavazásra, Gyurcsány Ferenc akkori véleményére a kettős állampolgárságról, mikor még az MSZP miniszterelnökeként azt mondta, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás „destabilizálja az országot”? Vagy amikor azzal riogatott, hogy minden magyar adófizetőnek egy évben 168 ezer forintot kell fizetnie, ha a referendum sikeres lesz és a határon túliak igénybe veszik az állampolgári jogon járó szolgáltatásokat?

Ha Gyurcsány Ferencen múlik tehát, akkor a Jobbik a következő években a baloldali összefogás élő lelkiismeretévé válik – történelmi kérdésekben, hagyományőrzésben és magyarságvédelemben. Komoly kihívás, igazi főszerep. A kérdés az, hogy kinek lesz nehezebb dolga: a lelkiismeretnek vagy annak, akinek időben jelezni kell majd?

Nagy Ervin írása a Magyar Hírlap oldalán jelent meg.