Nagy Ervin: Civilek a politikában

  •  
  •  

Minden civil szervezetnek joga van politizálni, ahogy az állampolgárnak is arra, hogy világos képet kapjon a politizáló csoportról.

Ha a döntéshozók esetében jogos társadalmi elvárás a mindenre kiterjedő átláthatóság, akkor a politikai befolyást gyakorlókra is. A társadalmi és közéleti kérdésekben véleményt alkotó civil szervezetek, illetve az NGO-k nyilvánvalóan ebbe a kategóriába tartoznak. Minimum. Hisz nem csupán befolyásról, érték- és érdekérvényesítésről van szó az esetek nagy részében, hanem konkrét aktuálpolitikai megnyilvánulásokról – sokszor a politika „hardcore” világát jelentő pártok vagy hatalmi centrumok csatolt részeiként. Ez igaz jobbról, balról, középről vagy bármilyen kacskaringós politikai irányból.

Ha egy civil szervezet vagy egy NGO (nem kormányzati szervezet) liberális, konzervatív, szociáldemokrata, nemzeti radikális vagy bármilyen más, de nem az állam rendjét megbontó, polgárháborús viszonyokat akar kirobbantani, illetve nem sérti egyének és közösségek jogait, akkor voltaképp egy demokráciában azt csinál, amit akar. (Előbbi tiltásának szükségességét az elmúlt hetekben szélsőségessé vált Black Lives Matter mozgalom bizonyítja, hisz egy jogállamban a nyílt erőszak nem lehet legitim eszköz.) Azonban ez nem jelenti azt, hogy amit egy szerveződés tesz, azt átláthatatlanul teheti meg.

Az NGO és a civil szervezet azonban – ha politizál, ha nem – megkülönböztethető entitást jelölő fogalommá vált az elmúlt években Közép- és Kelet-Európában. Jogilag nehezen, de tevékenységének tapasztalatai által mindenképpen van különbség – és ez nem feltétlenül a politikai tevékenységből ered. A civil szervezet mindig egy olyan érték- vagy érdekrendszert képvisel, amelyre különböző formájú közösségeket épít fel, majd a kitűzött célok szerint csoportosan cselekszik. A NGO azonban – ezzel szemben – olyan „iroda”, amelyet valamilyen nemzetközi hálózat részeként, egyfajta „klónozott” termékként, politikai célokkal hoznak létre. De a definíciós megkülönböztetés és a jogilag nehezen szétválasztható keretezés mellett a tapasztalat nyilvánvalóan megmutatja azt, hogy nem hasonlíthatunk össze például egy olyan Kárpát-medencei kulturális egyesületet, amelynek vannak nemzetpolitikai céljai egy olyan „irodával”, amely fél tucat ügyvédet alkalmaz azért, hogy pereskedjen a magyar állammal, teszem azt, az illegális bevándorlók helyzete miatt. Mint a körte és az alma.

Nagy Ervin teljes írása a Magyar Hírlap oldalán olvasható.