Nagy Ervin: Talajt vesztett liberalizmus

  •  
  •  

A liberalizmus hívői továbbra is utópiakísérleteket terveznek, majd végeznek, ám a valósággal való kapcsolatuk egy cérnaszálnál is vékonyabbá vált.

A véleményvezérek ugyanis ma már minden lokális kérdésre globális választ adnak, így egyre nyakatekertebb és bolondabbnál bolondabb gondolatokat szülnek, amelyeknek semmi közük sincs már a valósághoz. Ugyanakkor továbbra is szellemi fölényük tudatában állnak előttünk. Így válik a liberalizmus szemünk láttára egy olyan posztideo­lógiává, ami gőgös, felsőbbrendű és nárcisztikus, ugyanakkor semmit sem ért a valóságból.

A megengedő és nyitott szellemiségű liberalizmus mára agresszív és dogmatikus valláspótlékká silányult. A harcos ateizmus, a pozitivista tudományosság és a liberális világkép összefonódott, és olyan korszellemet teremtett meg Nyugaton a második világháború után, majd Közép- és Kelet-Európában az ezredforduló környékén, aminek már semmi köze sincs ahhoz, amit a szabadelvűség másfél évszázadon keresztül képviselt. A liberalizmus ma már nem a sokasodó lehetőségeket felvillantó politikai álláspontot jelenti, hanem egy olyan szigorúan ellenőrző közeget, amely megmondja, hogy milyennek kell lennie az embernek.

Figyeljük csak meg! Sosem a helyi környezetet óvják, hanem klímakatasztrófával riogatnak; nem a nem-
zeti közösséget erősítik, hanem a föderatív intézményeket hizlalják; és nem egy-egy élettér békéjét, hanem a multikulturális társadalom eszméjét védelmezik. Ezért trendi lett köreikben a klímaszorongás, a világpolgárság, a sokszínűség és a (korlátok nélküli) nyitottság. Ezek – valljuk meg – szép és hangzatos elvek, a változást csodáló és a progresszivitásra kíváncsi ifjak számára vonzó gondolatok – csak éppen hamisak. Mint ahogy hamisak maguk a gondolatteremtők is.

A mai liberálisok szerint nem az élettered tisztasága, hanem a bolygó egészsége az alapvető elvárás. Nem a szemétszedés és a „portád sepregetése”, hanem az aggódás és az azt kifejező, a világon mindenhol érthető szimbólumok használata a követendő magatartás. Tehát rakj ki képet a közösségi oldaladon egy lángoló erdőről, visszhangozd Greta Thunberg mondatait, és ezzel megtetted, amit a globális elit megkövetelt. Senki sem fog benézni az otthonodba, az interneten nem látható, hogy miként élsz. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy „szabadon”, globálisan és virtuálisan védd a klímát!
De ugyanígy: állj ki a „fekete életek” mellett! Mert a rasszizmus ellen globálisan kell fellépni, otthon, a monitor előtt kell a felháborodásodnak hangot adni. Az mellékes, hogy a valóságban mit teszel, a lényeg, hogy mutasd meg a világnak, te bizony mindenre kész vagy a rasszizmus ellen. Ha kell, akkor kiteszed a Facebook-oldaladon a mozgalom jelszavát, uram bocsá’, kész vagy elsötétíteni a fotóidat is, csak azért, hogy kifejezd mély érzelmeidet és fontos véleményedet. Persze, szabadon, mert jogodban áll szabadnak lenni.

Ahogy abban is hinned kell, hogy a lehető legjobb világok egyikét valamelyik föderális szervezet fogja majd megteremteni. Az Európai Unió minden problémát megold majd „közösen”, az ENSZ pedig megteremti a világbékét, és megvéd a járványoktól. Nincs más dolgod, csak annyi, hogy (szóban) támogasd őket, hogy „hited megvalld” a világ előtt. Legyél hát világpolgár, és beszélj hét nyelvet, csak felejtsd el, mit jelent a nemzeted!

A liberalizmus akkor vesztette el minden kötelékét a valósággal, amikor az emberiséggel kapcsolatban támadtak ötletei. Amikor az „emberiségnek” (és nem az embernek) akart jobbat. Amikor kitalálta azt, hogy minden embernek liberális demokráciában kell élnie, hinnie kell a tudományos és történelmi progresszivitásban, illetve el kell vetnie a vallást és a hagyományt. Pedig az „emberiséggel” még senki sem találkozott, nem állt sosem elénk, nem köszönt, és nem is mutatkozott be nekünk.

Nagy Ervin írása a Magyar Hírlap oldalán jelent meg.