Pogrányi Lovas Miklós: Kritika nélkül másolják a külföldi mintákat a magyar balliberálisok

WP Post Author

A politikai kalandorok a haszon érdekében lázítják a kisebbségeket a többségi társadalom ellen, mindig lesznek olyanok, akik mások nyomorából profitálnának.

– Van-e létjogosultsága Budapesten egy Black Lives Matter-szobor felállításának?

– Nincs. Amikor először hallottam róla, azt hittem poén, úgy gondoltam, már megint Bódi Ábelék tréfálnak. Annyira túltolt giccs, fel sem merült bennem, hogy komoly szándék hozta létre.

– A magyar politikusok közül többen felkarolták tavaly a BLM-ügyet politikai haszonszerzés reményében. Van hazánkban fogadóközönség erre?

– A Black Lives Matter nálunk teljesen tájidegen, hiszen itt nem volt rabszolgaság, és fekete kisebbség sincs. Az áldozati kultúra azonban veszélyes. A BLM-szobor körül műbalhé folyik az ellenzéki médiában. Az alkotójával készített januári HVG-s interjú hemzseg az ideologikus műszavaktól, mint például „elharapózott rendőri brutalitás”, „intézményes rasszizmus”.

Miközben egyébként két afroamerikai társadalomkutató – Coleman Hughes, a Manhattan Intézet, illetve Thomas Sowell, a Hoover Intézet munkatársa – nyilvánosan hozzáférhető adatokra támaszkodva megcáfolta, hogy létezne intézményes rasszizmus az Egyesült Államokban, és azt is, hogy a feketéket jobban sújtaná a rendőri szigor. Ilyesmiről tehát odakint sincs szó, nemhogy nálunk.

– Milyen ideológia húzódik meg a BLM által képviselt áldozati kultúra és a fekete polgárjogi mozgalmak hátterében?

– A fekete polgárjogi mozgalom két pillérre támaszkodik: az egyik a politikai iszlám, a másik a marxizmus. Ezen összefüggések Magyarországon kevéssé ismertek, érdemes lenne a jobboldali médiában többet beszélni a Fekete Párducok mozgalomról, illetve Malcolm X munkásságáról. Utóbbiról tudni kell, hogy a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosa, Mao Ce-tung volt a példaképe.

A Black Lives Matter gyakorlatilag a Fekete párducok 2.0 verziója. Elődjéhez hason­lóan nem csupán egy, a feketék jogaiért küzdő polgárjogi mozgalom, hanem egy erőszakos szervezet, amely a rombolástól sem riad vissza. Maga az áldozati kultúra pedig az interszekcionalitás ideológiáján alapul, ami zseniálisan egyszerű, és igen eredeti ötlet: Kimberlé Williams Crenshaw úgy alkotta meg, hogy a világ bármely pontján alkalmazható legyen. Ezzel megmentette a marxizmust az enyészettől: a klasszikus értelemben vett proletariátus ugyanis megszűnt, de olyan emberek, akik valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek mindig lesznek.

Az interszekcionalitás különböző változók mentén felosztja az ember személyiségét: nem, bőrszín, vallás, társadalmi réteg, vagyoni helyzet, testsúly, magasság és így tovább. Ezt követően az interszekcionalista társadalommérnökök kimatekozzák neked, mennyire vagy elnyomva. Ez a világ bármely pontján jól alkalmazható séma arra, hogy mindenki megalkossa a saját, helyi sérelmi politikáját.

– Egyenlőségjelet tehetünk a Black Lives Matter és a Momentum által hangoztatott Roma Lives Matter gondolata közé?

– A magyar liberálisoknak a 19. században voltak utoljára önálló gondolataik. Tegyük hozzá, ők többnyire magyar nemesek voltak, akik erősen kötődtek a nemzethez, ellentétben az ideiglenesen hazánk területén állomásozó momentumos politikusokkal, akik külföldi egyetemről jöttek, külföldre házasodnak.

Hiányzik belőlük a felelősségérzet, ami a szabadságjogokat az egész politikai közösség kontextusában értelmezi. A Momentum, de főleg a DK számára csak térkép e táj, külföldi mintákat másolnak kritika és érdemi reflexió nélkül, mint korábban az SZDSZ.

– Hasonló problémái vannak a magyarországi cigányságnak, mint az afroamerikaiaknak?

– Magyarország stabil állam, de történelmi traumája sok közösségnek van. A zsidóságnak és a cigányságnak a holokauszt kapcsán, a sváboknak, szlovákoknak a kitelepítések okán. A nemességet, a polgárságot vagy a kulákokat a kommunisták fosztották ki, az egyházakról nem is beszélve.

Gyakorlatilag nincs olyan társadalmi csoport, amelynek tagjait ne taposták volna meg a 20. században. Egy államférfinak az a dolga, hogy őrizze a rábízott politikai közösség egységét, és segítsen feldolgozni a 20. században szerzett traumákat. Ha pedig ezeket nem lehet feldolgozni, legalább segítenie kellene honfitársainknak, hogy békében élhessenek egymás mellett.

Nem vall államférfiúi kvalitásra folyamatosan bolygatni a sérelmeket, feltépni a sebeket, mert ez a feszültséget gerjeszti az országban, és aláássa a társadalmi békét. A politikai kalandorok pontosan ebben érdekeltek: a haszon érdekében lázítják a kisebbségeket a többségi társadalom ellen. Mindig voltak és lesznek olyanok, akik szeretnek mások nyomorán nyerészkedni. Ennek eklatáns példája a börtönbiznisz, a gyöngyöspatai kártérítési per vagy a Roma Lives Matter szlogen használata.

– Eljuthatunk oda, hogy Magyarországon is szobordöntögetéseket idézzenek elő egyes politikai erők?

– Több tényezőre van szükség ahhoz, hogy a közbiztonság úgy leromoljon, mint az Egyesült Államokban. Először is kell egy olyan alkotmányos berendezkedés, amely- ben nehéz kezelni ezeket a helyzeteket. Az Egyesült Államok ilyen szempontból nagyon különös ország.

Az amerikai elnöknek a világon egyedülálló nukleáris arzenál fölött van hatalma, ám nem tilthat be egy tüntetést, vagy nem áll módjában a belügyminiszteren keresztül utasítani a rendőrséget. A demokraták ezt kihasználva tudatosan teremtettek káoszt az országban, ott támadtak, ahol az elnök hatásköre véget ért. Lehetett tudni, hogy a választók úgyis Trumpot teszik felelőssé a békétlenségért. A republikánus elnöknek nem volt meg az alkotmányos eszközrendszere, hogy felszámolja a zűrzavart, így Biden a nemzetegyesítő szerepét magára öltve léphetett fel.

Magyarországon egészen más a helyzet, mert itt erős kormányzat van. De ha olyan erő kerülne hatalomra, amely a káosz előidézésében érdekelt, az gondoskodni fog arról, hogy itt is elszabadulhasson a pokol, mint arra már volt példa a 21. században. Ezt jobb lenne elkerülni.

Az interjú a Magyar Hírlap oldalán jelent meg. Fotó: MH/Purger Tamás