Schmidt Mária: Függetlenség, szabadság, szuverenitás

  •  
  •  

A kimondott szónak ereje van. Orbán Viktor felszólítását nem hagyhatták figyelmen kívül sem Budapesten, sem a térség többi fővárosában, de még Moszkvában sem.

Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök Úr, Miniszter Asszony! Tisztelt Miniszter Urak! Tisztelt Nagykövet Asszonyok és Nagykövet Urak!

Alig 33 esztendővel ezelőtt a helyzet így festett a szocialista táborban. A Szovjetunió az NDK-ban 550 ezer, Csehszlovákiában 136 ezer, Lengyelországban 67 ezer, Magyarországon a Déli hadseregcsoport 65 ezer katonáját állomásoztatta. Harckocsik, tüzérség, légvédelmi rakétarendszerek, csapásmérő harci eszközök álltak készenlétben a szovjet laktanyákban és szovjet tanácsadók ellenőrizték a politikai döntéseket.

A kommunista nagyhatalom, a Szovjetunió gyarmata voltunk.

A megszálló szovjet hadsereg kivonásában a döntő fordulatot Mikhail Gorbacsov 1988. márciusi nyilatkozata jelentette.

Ez elismerte testvérpártjainak azt az „elidegeníthetetlen jogát”, hogy országaik társadalmi és politikai irányvonaláról önállóan döntsenek. Sőt, a jövőre nézve elutasította a más országok belügyeibe történő beavatkozást is, ami nyilvános szakítást jelentett a húsz éve érvényben levő Brezsnyev-doktrínával. 1988. november 9-én Moszkva bejelentette, hogy elkészült a szovjet haderő részleges kivonásának terve Csehszlovákiából, Lengyelországból, Magyarországról és az NDK-ból.

Akkoriban, és ez később sem változott érdemben, a szovjet vezetésnek – a részleges csapatkivonásokon és a „szabad döntés” jogának átengedésén túl – csak homályos elképzelései voltak a kelet-közép-európai térség jövőjével, illetve a Szovjetunió Európán, és  a régión belüli szerepével kapcsolatban.

Amikor Gorbacsov az ENSZ 1988. decemberi közgyűlésén bejelentette, hogy a Szovjetunió európai részén állomásozó szovjet haderőt jelentős, mintegy félmillió fővel csökkenti, az motiválta, hogy enyhítsen a fenntartásukra fordított és immár elviselhetetlenné vált terheken. Egyben hihetővé akarta tenni a Nyugat számára, hogy szociáldemokratává akar változni, és ehhez meg akarta nyerni a támogatásukat, de mindenekelőtt át akarta venni a kezdeményezést az amerikaiaktól.

Magyarország azonnal reagált. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára 1989. január 10-én kilátásba helyezte, hogy heteken belül megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása, de azt is hangsúlyozta, hogy ez nem változtat azon, hogy továbbra is a Varsói Szerződés elkötelezett tagjai maradunk.

A részleges csapatkivonásokra végül 1989. április 25-e és május 28-a között került sor. Hazánkból több mint 10 ezer katonát, közel 300 harckocsit, 150 páncélozott harci járművet, 200 tüzérségi löveget és aknavetőt, valamint 3 ezer gépjárművet vontak ki.

Schmidt Mária teljes beszéde a Látószög blogon olvasható.