Sport és identitás

  •  
  •  

A rendszerváltoztatás után az állam egyik napról a másikra kilépett a sport mögül úgy, hogy nem volt magántőke, ami biztosította volna a továbbiakban a finanszírozást. Ezt a hátrányt hozta be az Orbán-kormány 2010 után az állami szerepvállalással, amelyet azonban sok támadás ér az ellenzéki oldalról. A XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorában ezúttal Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője és Murányi András, Karácsony Gergely főpolgármester sporttanácsadója vitázott Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Sakkszövetség elnökének moderálásában. A vitapartnerek egyetértettek abban, hogy a sportnak erős identitásteremtő szerepe van, hiszen politikai oldaltól függetlenül mindenki örül a nemzeti sportsikereknek.

Sport és politika axiómája

A Sport/Politika – Sportfinanszírozás és identitásteremtés című beszélgetés elején Szöllősi György a politika és a sport elválaszthatatlan kapcsolatára példaként azt említette, hogy az ukrán labdarúgó válogatott tagjai a június 11-én kezdődő Európa-bajnokságon olyan mezben képviselik hazájukat, amelynek elején az Oroszország által 2014-ben elcsatolt Krím félsziget Ukrajna részeként jelenik meg.  De azt a döntést is említette, hogy a magyar válogatott nem fog a George Floyd halála után, a Black Lives Matter mozgalom által meghonosított térdeléskultusznak eleget tenni.

A Nemzeti Sport főszerkesztője utána amellett érvelt, hogy a kommunisták, majd a posztkommunisták sem foglalkoztak a sporttal, ami évtizedes hátrányba sodorta Magyarországot.

Ennek alátámasztására a posztkommunisták által 2002-ben megszüntetett Bozsik program finanszírozását említette, aminek következtében konkrét nemzedékek maradtak ki, az egyesületek tönkrementek, ingatlanjaik spekuláció vagy nyerészkedés áldozataivá váltak, továbbá ezres nagyságrendben bocsátották el az edzőket. A labdarúgás nemcsak a legnépszerűbb sport Magyarországon, hanem egy rendkívül szimbolikus és kulturális szerepet tölt be, aminek fényében különösen siralmas volt a helyzet a baloldali kormányok alatt. Ezt az agóniát fordította vissza a 2010-ben megalakuló második Orbán-kormány – hangsúlyozta.

Murányi András szerint azonban hajlamosak vagyunk az aktuálisan hatalmon lévőktől a megfelelő körülmények biztosítását követelni. Véleménye szerint az 1950-es években sem voltak világszínvonalú körülmények adottak, a magyar sportolók mégis jól teljesítettek a világversenyeken, továbbá az állampárt elnyomása ellenére jobban éltek, mint az átlag magyar.

Szöllősi György erre válaszul úgy fogalmazott, hogy a Puskás Ferenc vezette Aranycsapat részvétele az 1954-es labdarúgó világbajnoki döntőben nem Rákosinak volt köszönhető, hanem az örökölt, tehetséges játékos és edző generációnak. Továbbá a főszerkesztő hangsúlyozta, hogy a sportolók élete is hányatott volt, amire Szűcs Sándor tragikus sorsát említette példaként, akit azon célból végeztek ki ártatlanul, hogy elrettentsék sporttársait az ország elhagyásától.

Mindennek fényében Karácsony Gergely főpolgármester sporttanácsadója úgy vélekedett, hogy nem lehet olyan megállapítást tenni, hogy amikor a jobboldal finanszírozta a sportot, akkor minden olajozottan működött, míg amikor a baloldal, akkor semmi.

Szöllősi György erre úgy válaszolt, hogy árnyaltságról nem lehet szó mivel a tények feketék és fehérek.

Ezt szintén alátámasztja, hogy a budapesti olimpia megrendezésének terve mögött egy egyöntetű, pártokon átívelő konszenzus és támogatás volt, amelyet a Momentum NOlimpia kampánya sportszerűtlenül felrúgott. Amikor a munka neheze megvolt, a Momentum saját, önző céljaitól vezérelve támadta hátba a finomhangolás szakaszában járó tervet, amihez aztán a baloldali pártok is csatlakoztak – vélekedett Szöllősi György.

A főszerkesztő szerint a baloldal rendszeresen kritizálja a kormányt amiért az egészségügy és az oktatás helyett a sportra költ, azonban érdemes kiemelni azt is, hogy ők sem a sportba, sem az egészségügybe, sem az oktatásba nem allokáltak forrásokat, amikor hatalmon voltak.

Az Orbán-kormánynak minden, ami kultúra, az prioritás, így olyan, a baloldali kormányok által elhanyagolt projektekre is sor került, mint a Várkert Bazár, a Nemzeti Színház, a Zeneakadémia és az Erkel Színház felújítása. Murányi András egyetértett vele abban a tekintetben, hogy az infrastruktúra rendbetétele és az elhalt rendszerek mozgásba lendítése támogatandó.

Megtérülő befektetés

A társadalmi szétszakítottság feloldásában vannak olyan vetületek, amelyek támogatása helyes a kormány részéről, például a fogyatékosok sportolási lehetősége, az iskolás sport, vagy a különböző felzárkóztatási programok és ezeket a budapesti városháza is előszeretettel támogatja. Az élsportba ölt pénzt túl nagy méreteket ölt, ahogyan a társadalmi adóval (TAO) való visszaélések is,  azonban ez nem jelenti azt, hogy ne legyenek topklubok, finanszírozási projektek, erős Magyar Labdarúgó Szövetség, erős labdarúgó válogatott és Nemzeti Bajnokság, ezeket mind támogatni kell – fejtette ki véleményét Murányi András.

Szöllősi György ezt általánosításnak nevezte, szerinte nem lehet egyes visszaéléseket a rendszer fő mozgatórugójaként megnevezni felhívta a figyelmet arra, hogy a TAO kifejezetten az utánpótlásképzésről és a létesítményfejlesztésről szól, amit ráadásul a magáncégek támogatnak a saját profitjukból. Továbbá visszautasította azt a kritikát is, hogy a sport támogatásának mértéke aránytalan lenne, mivel az elmúlt tizenegy évben mindenre több pénz jutott, mint korábban. A főszerkesztő azt is kiemelte, hogy korábban annyi forrást vontak el a magyar labdarúgástól és sporttól, hogy évtizedekig semmiféle fejlesztésre nem került sor, ezért szükséges a jelenlegi adósságtörlesztés.

A beszélgetés során többször is szóba került szomszédos országok sportkoncepciójával való összevetés, ami Murányi András szerint a pénz sokkal hatékonyabb felhasználását mutatja. Meglátása szerint például a horvát Dinamo Zagrebnél van sportkoncepció, tehetséggondozás, utánpótlásképzés és vannak jól képzett játékosmegfigyelők is.

Szöllősi György azzal válaszolt, hogy a többévtizedes fáziskésés után a magyar befektetések szép lassan megtérülnek, amit jól mutat, hogy Magyarország kijutott a labdarúgó Európa Bajnoksága, míg Románia nem, vagy, hogy a Ferencváros a Bajnokok Ligájába való bejutás selejtezője során kiejtette a horvát bajnok Dinamo Zagrebet.

A közös siker összehoz

Mindenki örül a jó magyar eredményeknek, amit a főpolgármester sporttanácsadója szerint alátámaszt, hogy Karácsony Gergely nem csak tagja volt az úszó Európa Bajnokság stratégiai szervezőbizottságának, hanem gratulált is az érmet nyerő magyar úszóknak. A magyar sportsikernek mindenki örül, így azt sem tartja kizártnak, hogy elviekben Karácsony Gergely együtt szurkolna Orbán Viktorral a magyar labdarúgó válogatottnak a franciák elleni EB mérkőzésen. Szöllősi György egyetértett azzal, hogy a politikai nézeteltérések dacára a sport képes arra, hogy leültesse egy asztalhoz azokat az embereket, akiket más ügy nem képes. Ennek legjobb példája a 2016-os labdarúgó Európa Bajnokság, amely megmutatta a sport egyesítő erejét.

A sport identitásképző ereje 1920 után felértékelődött Magyarországon, hiszen a korábbi politikai–katonai–gazdasági sikerek megismétlésének esélye lecsökkent, ezért a tudományban, a kultúrában és ezek egyik szegmensében, a sportban kell megmutatnunk magunkat. Az elmúlt években formálódik az a „futball láz”, amire mindig is vártunk, hiszen évtizedekig nem adódott meg számunkra, hogy egy nagy tornán szurkoljunk hazánknak, aminek különös jelentőséget ad, hogy mindezt (részben) hazai rendezőként tehetjük meg.

Egy ilyen nagy, közös élmény lehetőséget biztosít arra, hogy a politikai ellenségeskedés háttérbe kerüljön – zárta gondolatait a Nemzeti Sport főszerkesztője.