Kiélezett viszonyok között veszik kezdetüket hamarosan a többéves pénzügyi keretről (MFF) szóló tárgyalások. Az Európai Parlament előzetes elképzeléseit tartalmazó jelentéstervezetről, amelyet Siegfried Mureşan román néppárti és Carla Tavares portugál szociáldemokrata képviselő terjesztett elő, a jövő héten szavaz az Európai Parlament plenáris ülése. Az uniós tagországok versenyképességének megerősítéséről ismét kevés szó esik, Ukrajna uniós tagságát és az ebből eredő pénzügyi szükségletek fedezésének elsőbbségét azonban tényként kezeli a jelentés. Olyannyira, hogy az EP elképzelései között szerepel az európai uniós egységes belső piacának mielőbbi, még az ukrán uniós csatlakozás előtti megnyitása Ukrajna javára. Még akkor is, ha ez szembemegy a szabályokkal, a tagállami érdekekkel és az európai egységgel.

Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója elemzésében azt vizsgálja meg, hogyan erőltetnék az Európai Parlamentben Ukrajna gyorsított integrációját már a jelenlegi költségvetési tárgyalások során is.

Ukrajna EU csatlakozása prioritás az új uniós költségvetésben

A Parlament javaslata a megszokott módon a közös EU-s költségvetés bővítését, a nemzeti szempontok háttérbe szorítását és az európai szintű „jogállamisági értékalapú”, vagyis a politikai elvárásokhoz kötött forráselosztás fokozását szorgalmazza. A jelentés újra megerősíti az uniós közös hitelfelvétel szükségességét, a Parlament ugyanis minden eddigieknél nagyobb közös költségvetéssel tervez, aminek indokaként azonban nem az Európai Unió versenyképességét, hanem Ukrajna EU-csatlakozását és az abból eredő hatások kezelését jelöli meg a dokumentum. „Az Európai Parlament (…) üdvözli az Ukrajna tagjelölt státusz megadására vonatkozó döntést, és ragaszkodik ahhoz, hogy rendelkezésre kell bocsátani a csatlakozási folyamataik támogatásához szükséges forrásokat. Hangsúlyozza, hogy az Ukrajnának nyújtott előcsatlakozási támogatásnak el kell különülnie a makrogazdasági stabilitásra, az újjáépítésre és a háború utáni helyreállításra irányuló pénzügyi támogatástól, és azt ki kell egészítenie, mivel ezekben az esetekben a szükségletek sokkal jelentősebbek és összehangolt nemzetközi erőfeszítést igényelnek, amelynek fontos részét kell képeznie az uniós költségvetésből nyújtott támogatásnak.” – fogalmaz a szöveg.

Ukrajna teljes jogú EU-tagságát az Európai Bizottság legkésőbb 2030-ra, tehát az új többéves pénzügyi keret indulásának első éveire tervezi. Uniós tagként az ország hét év alatt akár csaknem százmilliárd euróra is jogosult lehet a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében. Ez a jelentős összeg más tagállamok, például Magyarország számára több, mint évi másfél milliárd eurós veszteséget jelenthet a kieső agrárforrások miatt. ​ Emellett az EU egészére nézve Ukrajna csatlakozásának teljes költsége elérheti a 2,5 ezermilliárd eurót, ami a 2025-ös uniós költségvetés csaknem tizenháromszorosának felel meg. Ezek a számok jól mutatják, hogy Ukrajna integrációja jelentős pénzügyi átcsoportosításokat igényelne az EU költségvetésében.​ Az Európai Parlament legújabb elképzelései szerint azonban az Unió belső piaca már a teljes jogú csatlakozást megelőzően is megnyílhatna Ukrajna számára, ami újabb jelentős pénzügyi terheket róna az EU költségvetésére, és újraértelmezné a forráselosztás elveit már a jelenlegi, 2027-ig tartó költségvetési ciklusban.

Ukrajna gyorsított eljárásban csatlakozhatna a belső piachoz

Régi kihívások és új kereskedelmi gyakorlatok az egységes piacon címmel az Európai Parlament szintén a jövő heti plenáris ülésén tárgyal egy, a belső piac jövőjéről szóló szóbeli választ igénylő kérdést és a hozzá kapcsolódó határozati javaslatot. Az utóbbi tervezet Ukrajna mielőbbi, fokozatos integrációját szorgalmazza az EU belső piacához, a csatlakozási tárgyalásokkal párhuzamosan.

A dokumentumokat Anna Cavazzini, az IMCO bizottság zöldpárti elnöke terjesztette elő. A parlamenti kérdés megállapításai szerint az egységes piac központi szerepet játszik az európai gazdasági integrációban, azonban továbbra is fennállnak lényeges akadályok. A kisérő dokumentumként megalkotott javaslat negyvenkét pontban részletezi a szükséges reformokat, 36. pontja pedig egy rendkívül veszélyes irányt vázol fel az elvárt intézkedések között: „Innovatív, kiegészítő és rugalmas együttműködés Ukrajnával, amely Ukrajna fokozatos integrációját célozza az EU egységes piacába a csatlakozási tárgyalásokkal párhuzamosan.”

1993-as létrehozása óta az Európai Unió egységes belső piaca az európai gazdasági integráció egyik legfontosabb pillére, amely az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlásán alapul, amelyekkel szemben tilos bármilyen korlátozó intézkedést meghatározni az egyes tagországokban. Éppen ezért egy tagállam EU-hoz való csatlakozása során különösen szigorú elvárások vonatkoznak arra, hogy az adott ország az EU belső piacának teljes jogú részesévé válhasson. Ezek az elvárások nemcsak gazdasági, hanem jogi, intézményi és adminisztratív feltételeket is magukban foglalnak. Ilyen például a közösségi vívmányok (acquis communautaire) átvétele, amelynek értelmében a csatlakozásra váró országnak át kell vennie az EU teljes joganyagát és hatékonyan végre kell hajtania azt nemzeti szinten.

Az Ukrajnának tett engedmények elértéktelenítik az uniós tagságot

Az uniós alapszabadságok egysége nem csupán gazdasági kérdés, hanem egy összetett jogi rendszer fenntartását igényli, amelynek keretében a tagállamok összehangoltan alkalmazzák a közös szabályokat – a fogyasztóvédelmi előírásoktól kezdve a környezetvédelmi standardokon át a munkaügyi normákig. Ukrajna jelenlegi helyzete azonban semmilyen szempontból sem felel meg ezeknek a feltételeknek. Az ország továbbra is háborúban áll, ami egy teljesen nyilvánvaló helyzet: súlyos jogbizonytalanságot és gazdasági instabilitást eredményez. A korrupció szintje magas és egyre emelkedik a Számvevőszék jelentése szerint is, az átláthatósági és ellenőrzési mechanizmusok gyengék. A jogharmonizáció hiányos, sok kulcsfontosságú ágazatban (pl. fogyasztóvédelem, élelmiszerbiztonság, környezetvédelem, munkaügyi szabályok) nem teljesülnek még a legalapvetőbb uniós standardok sem. Ha Ukrajna teljes körű jogi megfelelés nélkül válna az egységes piac részévé, az gyakorlatilag a belső piac végét jelentené, ráadásul mindez Magyarország vonatkozásában hordozza magában az egyik legjelentősebb gazdasági, társadalmi és jogi kockázatot. Mivel Ukrajna számos területen – így például a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság és a munkavédelem terén – nem felel meg az uniós normáknak, termelőik jelentősen alacsonyabb költségszinten tudnák elárasztani a magyar piacot. Ez a tisztességtelen verseny nemcsak a nagyobb ágazati szereplőket, hanem különösen a magyar kis- és középvállalkozásokat hozná nehéz helyzetbe, amelyek kevésbé képesek alkalmazkodni a hirtelen megjelenő nyomott árú importhoz. Piacvesztésük elkerülhetetlen lenne, amely kihatna a foglalkoztatásra és a vidéki térségek gazdasági stabilitására is, a belső piac szabályaira tekintettel pedig lehetetlenné válna bármilyen korlátozás és védekezés az ukrán szereplőkkel szemben.

Szemmel láthatóan a brüsszeli elit valódi szándéka ismét a tagállamok megkerülésére, az egyhangúság kijátszására irányul. A 2017 óta hatályos EU–Ukrajna Társulási Megállapodás már jelenleg is tartalmaz gazdasági integrációs elemeket, ez azonban nem egyenlő a belső piaci tagsággal. Főszabály szerint minden ilyen típusú előrelépéshez a tagállamok egyhangú jóváhagyása kell, formai szempontból Brüsszel azonban többféle puha eszközt használhat a tagállami egyhangúság megkerülésére vagy „kicselezésére”, mint például a belső piachoz kapcsolódó költségvetési források megnyitása az ország számára – mint ahogy azt a Parlament költségvetési javaslata is tartalmazza.

Az Európai Unió létalapja, hogy a közös intézmények valamennyi tagállamokat szolgálják, nem pedig egyesek piaci hasznát vagy harmadik országokban befolyással bíró hatalmi körök gazdasági igényeit. A nemzetállami szuverenitás, az egyhangú döntéshozatal elve és a tagállami egyenjogúság nem technikai részletkérdések – ezek az uniós tagság értékét, hitelét és politikai stabilitását garantáló alappillérek. Az uniós szabadságok az európai integráció legfontosabb előnyeit testesítik meg, amelyeket a csatlakozásra váró országok komoly reformok és garanciák bevezetése mellett, évtizedes küzdelem eredményeként érdemelhetnek ki. A tagállamok megkerülésével megvalósított belső piaci „előszobák”, az alaptalan engedmények, a „gyorsított integráció” kísérletei mögött valójában az uniós tagság elértéktelenítése és európai demokrácia kiüresítése zajlik.