Orbán Viktor az elmúlt hónapokban többek között két nagyhatalmi vezetővel – Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal – is találkozott, emellett a közel-keleti Békecsúcson résztvevő tíz európai vezető között is szerepelt, a tervek szerint pedig az esetleges Trump–Putyin csúcstalálkozó megrendezésére Budapest a legesélyesebb. Az utóbbi évek fejleményeinek tükrében nem meglepő, hogy Magyarország multivektorális külpolitikája hatékonynak bizonyul a jelenleg zajló globális átalakulásban. A magyar külpolitikai stratégia már több, mint egy évtizede felismerte, hogy a korábbi transzatlanti dominancia kora a végéhez közeledik ideológiai, gazdasági és diplomáciai értelemben egyaránt. A világrendszerváltás folyamatában a korábban domináns aktorok helyzete megváltozik, új szereplők emelkednek fel, akik igyekeznek a saját nemzeti érdeküket védeni. Magyarország élen jár abban a folyamatban, amely egy ideológiai kötöttségektől mentes, kölcsönösen előnyös partnerségeken alapuló nemzetközi rend kiépítésére törekszik. A korábbi nyugati orientáció kibővülése a keleti, majd a déli nyitással nemcsak külpolitikai sikereket eredményez, de az ország belpolitikai helyzetének stabilitását is szolgálja.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése Magyarország multivektorális (többoldalú) külpolitikáját vizsgálja az ország belpolitikai vonatkozásában, amelyet a stratégiai partnerek és az átalakuló világrend kapcsán érdemes vizsgálni.

Európai Unió: egy múló ideológia árnyéka

Francis Fukuyama eredeti elképzelésében a liberális demokrácia kizárólagossága volt az a végső állapot, amelynél a történelem egy lineáris irányt követve véget ér. Napjainkban ez az állítás megcáfolhatónak tűnik. Fukuyama saját maga is elismeri, főként Trump Ukrajnával kapcsolatos viselkedését illetően, hogy a liberális demokrácia fénykora és globális térnyerése helyett egy jobboldali hullám kibontakozása látható Európában s azon túl. Nem csak a liberalizmus térnyerése nem valósult meg globális szinten, de kiemelendő, hogy napjainkban, különösképpen a „világrendszerváltás” folyamatában, ahol az egypólusú liberális hegemónia helyébe többpólusú berendezkedés lép, főként azon rezsimek váltak domináns szereplővé, amelyek nem a liberális demokrácia elvárásai mentén rendezkedtek be. Ebben a „civilizációs újraharmonizálódási korszakban” fontos szerepet tölt be az ezekkel az államokkal való diplomáciai kapcsolatteremtés, amely a belpolitikai stabilitásra is hatással van.

Magyarország külpolitikai orientációjának tekintetében a rendszerváltoztatást követően megkerülhetetlen szereplő volt az Európai Unió, amely hazánk számára is vonzó lehetőségeket kínált, bár ezeknek jelentős része illúziónak bizonyult. Napjainkban a szervezet nehézségekbe ütközik az egységes, koherens szervezeti működés tekintetében. Az Európai Unió birodalmi elképzelések mentén igyekszik felvenni a versenyt külpolitikai versenytársaival. Ezzel magyarázhatók a lopakodó jogalkotásra, a föderatív központosításra, a tagállamok szuverenitásának csökkentésére irányuló törekvések. A tagállamok sokféleségének köszönhetően eltérő álláspontok alakulnak ki például az orosz–ukrán háború kapcsán, ezért a szervezet igyekszik minél több jogkört központosítani, elkerülve az ellentmondásos véleményeket tagállamaik között. A brüsszeli vezetés a migráció támogatása, újabban a bevándorlók elosztása révén is a nemzeti identitások visszaszorítására törekszik. Ezen egységesítés viszont instabilitást jelent a szervezet hatékony működése szempontjából. Például a közel-keleti konfliktus esetében, bár az EU támogatta a tűzszüneti megállapodást és a humanitárius támogatásban is részt vett, nem tudott hatékonyan fellépni a hosszútávú béke előmozdítása érdekében.

Ezzel szemben az átalakuló globális rendszerben több olyan szereplő is felemelkedőben van a nagyhatalmak mellett, amelyek napjainkban egyre nagyobb geopolitikai súlyra tesznek szert a nemzetközi térben, ebből adódóan a jövőben is meghatározó pozíciót tölthetnek be. Az Európai Unió viszonya ezen országok jelentős részével ugyanakkor problémákba ütközik. Míg évtizedeken keresztül meghatározó igazodási pont volt a liberális világrend és az ehhez kapcsolódóan előírt demokratikus kritériumoknak való megfelelés, addig napjainkban a feltörekvő államok (például Törökország) nem tekinti mérvadónak az Európai Unió morális mércéjéhez való igazodást. Kínát egyenesen riválisának tekinti az EU, és morális kérdések, ideológiai ellentétek merülnek fel részéről a kereskedelmi kapcsolatok tekintetében. A Donald Trump vezette Amerikai Egyesült Államok elképzelései jelentősen eltérnek az Európai Uniós irányvonaltól a korábbi Biden-adminisztrációhoz képest.

Az Európai Unió által képviselt irányvonal dominanciája csökkenőben van, Fukuyama tézisével ellentétben, ahogy az napjaink változásaiból is látható, sem a liberális demokrácia kizárólagossága, sem más berendezkedés nem hozza el a történelem végét. A transznacionális szervezetek helyett a tagállamok nemzeti érdeke, egyéni önrendelkezése kerül újra előtérbe, amely az elmúlt évtizedekben fokozatos csorbulást szenvedett. A tagállamok nagy részében megfigyelhető az a tendencia az elmúlt években, ami a szuverenisták/patrióták megerősödésre utal, amint ez látható többek között a németek, a csehek vagy az olaszok esetében.

Az Európai Unión túl

Az Európai Unió nehézségekbe ütközik a világban zajló változásokhoz, a geopolitikai átrendeződéshez, a jobboldali hullámhoz való alkalmazkodásban. A magyarországi ellenzék gyakorlatára viszont jellemző, hogy aktívan követik a szervezet által megszabott irányvonalat. A korábbi választások alkalmával is látható volt az a folyamat, amely az Európai Unió és a kormány kihívói között játszódott le s nincs ez másképp jelen helyzetben sem, ahol a Tisza Párt elkötelezett támogatója az európai uniós elképzeléseknek és aktív szövetséget alkot a szervezet vezetőivel, cserébe viszont számíthat a pártfogásukra. A brüsszeli út kritika nélküli követése viszont nem minden esetben szolgálja a magyar társadalom érdekeit. Az Európai Unió inkább egy felülről irányított szervezet jellegét ölti, amely nem minden esetben veszi figyelembe a tagállami érdekeket. A nemzeti önrendelkezés csorbításával a nemzetek feletti érdekek lesznek dominánsak. Lengyelországban Donald Tusk miniszterelnöksége alatt például jól látható a brüsszeli irányba való elmozdulás: megválasztását követően első törekvései között szerepelt a nemzeti PiS-kormány döntéseinek felülírása, az EU-val és a NATO-val való szorosabb kapcsolat kiépítése, Ukrajna támogatása, az abortusz engedélyezése, az úgynevezett jogállamiság – erőnek erejével való – helyreállítása stb.

Az Európai Unió elengedhetetlennek tartja, hogy a morális mércéjének megfelelő partnerekkel kereskedjen, ezzel pedig jelentős terhet ró a tagállamokra és az Európában élő emberekre. Az Európai Unió által kivetett, ideológia-vezérelt szankcióknak köszönhetően a tagállamok egy része kiszolgáltatott helyzetbe került az energiaellátást illetően. Az Európai Unió Janus-arcú szerepvállalása megmutatkozik abban a gyakorlatban, hogy bár Magyarország számos kritikát kapott az EU-s vezetőktől az Európán kívüli kereskedelmi megállapodások miatt, valójában a szervezet sokkal nagyobb mértékbenüzletel ilyenekkel, vagy éppen őket megkerülve harmadik félen keresztül szerzik be a nyersanyagokat jelentős anyagi ráfordítással. Az EU által Oroszországból importált áruk értéke 2024-ben 41,9 milliárd dollár értékű volt. Az orosz energiahordozókról való leválási kísérlet ellenére 2024-ben az EU orosz gázimportja 18 százalékkal, 2025-ben LNG-importja 9 százalékkal nőtt. A szankcióknak köszönhetően kezdett el nyitni az EU az – éppen általa az emberi jogok tekintetében megkérdőjelezett legitimációjú – Öböl-menti országok és Azerbajdzsán felé. Az arab országokból 2022-ben mintegy 187,9 milliárd dollár értékben importált olajat és gázt.

Orbán Viktor – a nemzeti érdekeket szem előtt tartva – már több esetben szembefordult az Európai Unió politikájával. Többek között ez a jelenség figyelhető meg abban a gyakorlatban, amikor a miniszterelnök Európán kívüli diplomáciai kapcsolatok építését szorgalmazza. Ennek aktuális példája a Trump elnökkel jó viszonyt ápoló magyar miniszterelnök meghívása a közel-keleti Békecsúcsra, amelynek célja az izraeli–palesztin konfliktus rendezése volt. A nemzetközi esemény keretében Trump elnök a továbbiakban is támogatásáról biztosította Orbán Viktort, ez a momentum pedig rámutatott arra, hogy Magyarország egyre jelentősebb diplomáciai szereppel bír és egyre nagyobb súllyal van jelen a geopolitikai folyamatokban. 2025 novemberében Orbán Viktor Washingtonba utazott a háborúról és a kereskedelemről való további egyeztetésre, illetve Moszkvába az orosz elnökkel folytatott tárgyalásra az ország energiaellátását illetően. Tovább erősíti ezt az állítást, hogy várhatóan Budapest ad majd helyet a két nagyhatalom esetleges csúcstalálkozójának, amely mérföldkőnek és rendkívüli diplomáciai eseménynek számítana az orosz–ukrán háború lezárását illetően.

Az elmúlt években Orbán Viktor tárgyalt többek között a kínai elnökkel, Hszi-Csin pinggel, az orosz elnökkel, a szaúdi koronaherceg Mohamed bin Szalmánnal, a török elnökkel, Recep Tayyip Erdoğannal, Ilham Alijev azeri elnökkel, az izraeli miniszterelnökkel, Benjámín Netanjáhúval, az Egyesült Arab Emírségek elnökével, Mohammed bin Zayed Al Nahyannal és a szerb elnökkel, Aleksandar Vučićcsal. Ezen találkozók és egyeztetések jelentősen hozzájárultak az ország belföldi fejlesztéseihez is.

Multivektorális külpolitika belső vonatkozásokkal

A magyar kormány az Európai Unió stratégiájának követése helyett a nemzeti érdekeket helyezi előtérbe. Fontos komponenseknek számítanak a külföldi befektetések, amelyek a nemzeti gazdaság élénkítésében központi szerepet játszanak, éppen ezért Magyarország a világ minden irányába nyitott politikát képvisel, és az Európán kívüli – nem kizárólag földrajzi közelségű – partnerekkel is kiemelt kapcsolatot létesít, amely az ország kereskedelmi, gazdasági, biztonsági szempontjából fontos tényező. Az egyensúlyozó politika teszi lehetővé, hogy a világ nagyhatalmai között Magyarország képes legyen saját érdekeinek érvényesítésére.

A keleti nyitás keretében Orbán Viktor sikeres diplomáciai kapcsolatot épített ki Kínával, amely hozzájárult ahhoz, hogy a felemelkedő szuperhatalom fontos gazdasági befektetővé váljon az országban. 2024-ben Hszi-Csin ping elnök Magyarországra érkezett, amelynek köszönhetően gazdasági és kereskedelmi egyezségek születtek a két ország között nagy ipari projektek keretében. Az elektromos járművekbe való kínai befektetések fontos célpontjává vált az ország. Ezt a tényt megerősíti, hogy 2023-ban az összes Európába irányuló kínai befektetés 44 százaléka Magyarországra érkezett (a MERICS és a Rhodium Group jelentése alapján Magyarország a fő célpontja az Európába érkező kínai befektetéseknek). Emellett több magáncég (AESC, CATL, Huayou Cobaltis) a magyarországi akkumulátorgyárakba fektet be zöldmezős beruházások keretében. Ezzel szemben az Európába érkező kínai beruházások értéke csökkent: míg 2022-ben 7,1 milliárd volt a kínai európai befektetések értéke, addig egy évvel később 6,8 milliárdra csökkent. Kormányzati támogatással 54 új kínai nagyberuházásra került sor az elmúlt tíz évben, amely 30 ezer új hazai munkahelyet teremtett. Az épülő BYD-gyár kétezer új állást hoz létre Magyarországon az elektromos járműgyártás terén, a CATL-nek 9 ezer új munkavállalóra lesz szüksége, a KunlunChem akkumulátor-elektrolitokat gyártó cég 120 új munkahelyet teremt.

Magyarország déli orientációja is egyre fontosabb szerepet tölt be az ország kül- és belpolitikáját illetően. Az Oroszországból érkező energiahordozók beszerzése – és az ennek köszönhetően megvalósítható rezsicsökkentés – mellett Azerbajdzsánnal is kiemelkedőek az energiaszektor területén történő megállapodások. 2023-ban a két ország közötti kereskedelem elérte a 200 millió dollár körüli értéket. Emellett a Bakui Energiahéten az MVM Csoport megállapodott Azerbajdzsánnal a Shah Deniz mező 5 százalékos részesedésének megszerzéséről, amely a világ egyik legnagyobb gáz-kondenzátuma. Az Azerbajdzsánból érkező gáz Törökországon és Szerbián keresztül érkezik hazánkba. Az említett két állam szintén fontos szereplője Magyarország energiaellátásának, Törökországgal közös kutatási projekt is kezdetét vette az olaj és a földgáz területén, Szerbiával pedig további fejlesztések kapcsán történt megállapodás az energiainfrastruktúra kiépítésében.

Az Egyesült Arab Emírségekkel ápolt partneri kapcsolatok szintén érintik az energiaipart, de a digitális infrastruktúra és a mesterséges intelligencia területén is kerültek kilátásba közös fejlesztések. A Magyarországgal való kereskedelem mértéke 24 százalékkal növekedett 2025-ben, amely jelentős gazdasági fellendülést jelent. Meghatározóak a befektetési megállapodások Szaúd-Arábiával is, mégpedig olyan programok keretében, mint a Vision 2030, amely technológiai és digitális transzformációs szektorokba való befektetésekre irányul. 2023-ban az arab országgal való kereskedelmi forgalom értéke 480 millió dollár volt. További megállapodásokra került sor Izraellel, amelynek keretében kulcsfontosságú űripari fejlesztések kezdődnek, amelyek fontos növekedési motort jelentenek a gazdaságban (2035-re feltehetőleg 1,8 billió dollár értékű lesz a globális űripar). Tovább erősíti az ország pozícióját, hogy 2025-ben Magyarország egyedülálló módon megfigyelőként rendezhetett csúcstalálkozót a Türk Államok Szervezetének, ami a jelentős kereskedelmi megállapodások mellett (amik 2010 és 2019 között az éves kereskedelmet megduplázva, elérték a négy milliárd dollárt) tovább növeli Magyarország közvetítő szerepét Kelet és Nyugat között.

A magyar kormány nem világnézeti elvárások mentén köt kereskedelmi megállapodásokat, így a befektetőkre nem nehezedik ideológiai nyomás. Mindebből látható, hogy Magyarország olyan stratégiai pontokat épített ki a világ különböző pontjain, melynek köszönhetően hosszútávra megalapozta az ország stabil külpolitikai helyzetét, másrészről pedig biztosította az utóbbi években mindenütt nehézségekbe ütköző energiahordozók beszerzését. Nem minden párt támogatja azonban a külföldi beruházásokat Magyarországon! Magyar Péter Szegeden egyenesen a BYD-gyár ellen kampányolt. A Tisza Párt vezetője nem támogatja a Kínából érkező beruházásokat, sőt hibának tartja a Kínával való kereskedelmi megállapodásokat, amivel számos munkahelyre és fejlesztésre nemet mond. Emellett kiemeli azt az EU-s narratívát, amely az Oroszország felé való nyitottság helyett kizárólag az Európai Uniós vezetőkre bízná az országot, akik a források megvonásával is igyekeznek nyomást gyakorolni Magyarországra. Egy ilyen konstrukció eredményeként – a rezsicsökkentés megszűnésével – évente akár 510 ezer forintos többletkiadással is számolhatnának a hazai háztartások.

Bár az Európai Unió politikai kritériumok alapján támogatja a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését vagy éppen megszüntetését, fontos szempont, hogy az előbbiekben említett diverzifikált kétoldalú megállapodások nem csökkentik a partnerországok – azaz hazánk és szerződő felei – szuverenitását. Mindez jól szemlélteti, hogy Magyarország felkerült arra a térképre, ahol önálló entitásként és nem egy szervezet részeként jelenik meg. Orbán Viktornak jelentős szerepe volt annak a multivektorális külpolitikának a kiépítésében, amely nyitott az Európai Unión kívüli diplomáciai, kereskedelmi és partneri kapcsolatokra, ugyanakkor megőrzi szerepét a nyugati integrációs keretekben (EU, NATO), sőt a magyar–amerikai kapcsolatok javításával még el is mélyíti azokat.