A balratolódás miatt hagyta ott az Európai Néppártot a Fidesz

Az európai baloldal és a globalista politikai erők a 2015-ös migrációsválság óta folyamatosan támadják a magyar kormány bevándorlás-ellenes politikája miatt a Fideszt, melyhez csatlakoztak az Európai Néppárt egyre inkább progresszív szellemiségű tagjai is. A Fidesz egy olyan uniós parlamenti frakcióból lépett ki, melynek egyes delegációi már évek óta nem a hagyományos konzervatív és kereszténydemokrata értékeket képviselik. A Fidesz kilépése után a Néppárt balra tolódása fel fog gyorsulni, illetve kérdéses lesz az, hogy az identitásválság milyen mértékben fogja tovább gyengíteni a Néppártot. Egyelőre kijelenthető az, hogy a Néppárt többet veszített a Fidesz távozásával, mint amennyit a Fidesz.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése az Európai Néppárt balra tolódását vizsgálja meg. Az elemzés a teljesség igénye nélkül bemutatja azokat a legnagyobb, illetve legbefolyásosabb tagpártokat, amelyek ma már zömmel baloldali, progresszív és liberális politikai célokat követnek és oroszlánszerepük volt abban, hogy végül a Fidesz elhagyta a frakciót.

Értékvita a pandémia árnyékában

Amióta a 2015-ös migrációsválságot követően az Orbán-kormány fellépett a brüsszeli bevándorláspárti politikával szemben, az Európai Néppárt (EPP) liberális, a progresszív kulturális elitnek megfelelni akaró tagpátjai és prominens vezetői megállás nélkül, számos alkalommal igaztalanul támadták az Orbán-kormányt.

A hat éve tartó lejárató kampány jól mutatja azt, hogy az egykor konzervatív és kereszténydemokrata értékeket valló pártcsalád hangos kisebbsége mára a baloldali elitnek megfelelni akaró és az egyre inkább liberális értékeket valló pártok gyűjtőhelyévé vált.

Ugyan az EU bevándorláspárti politikája hivatalosan is megbukott, a folyamatosan balra tolódó EPP liberális, többnyire hazájukban egyre népszerűtlenebb vagy már évek óta jelentéktelen törpepártjai továbbra is kritizálták a magyar kormányzat döntései miatt a Fideszt. A politikai támadássorozat több szinten folyt: az Európai Néppárt csoportjában, a pártcsalád uniós frakciójában és uniós intézmények egyes vezető bürokratáinak részéről (Jean-Claude Juncker, Donald Tusk), illetve a nyugat-európai fősodratú sajtóban.

Az Európai Néppárt uniós frakciójának álkonzervatív és balra tolódó tagságának egy része a koronavírus-járvány elleni védekezés idején az összefogás helyett a széthúzást követték, mikor a frakció működési szabályzatát úgy módosították, hogy az visszamenőlegesen (így a jogállamiság elvont fogalmát sértve) is lehetséges legyen egyszerű többséggel teljes delegációkat felfüggeszteni, ezzel megvonni tőlük a tisztségviselésükből eredő népképviselet lehetőségét. Az alapszabály módosítása egyértelműen a Fidesz delegációjára lett kitalálva, így a kormánypárt joggal lépett ki a frakcióból, habár az Európai Néppártnak egyelőre még tagja maradt.

Az Európai Néppárt balra tolódik

Az EPP számos, leginkább nyugat-európai tagja a hagyományos konzervatív és kereszténydemokrata értékek helyett ma már liberális és baloldali politikai ügyeket támogat, illetve szellemiségük egyre közelebb áll a divatos progresszív áramlatokhoz.

Programjukban és politikájukban jelen vannak az olyan politikai célok, mint a multikulturális társadalom megteremtése, a melegjogok bővítése, vagy a migráció teljes legalizálása és a bevándorlók tömeges integrálása, melyek ellentétesek az egykori pártcsalád tradicionális értékeivel.

A belga Humanista Demokratikus Közép (CDH), amely a belga vallon közösség egyik érdekképviselője is egyben, 2002-ben – nemcsak szimbolikus okokból – nevet változtatott: a „Belga Keresztényszocialista Párt” helyett vette fel mai elnevezését. Az általuk ezután képviselt „demokratikus humanizmus programja”, a szociális intézkedések ígérete és a gazdasági egyenlőségre törekvés miatt sokkal inkább illeszkedik a balközép pártok irányvonalához. Politikájuk bevándorláspárti és támogatják a migrációs jogok általános emberi jogokká válását.

A dániai Nemzeti Koalíció, melynek tagja az EPP frakcióban is dolgozó Konzervatív Néppárt (DKF) már jó ideje nem nemzeti pártként, hanem globalista érdekek mentén politizál, egyedül gazdaságfilozófiájuk maradt konzervatív, ám minden társadalompolitikai kérdésben liberális elveket vallanak. Programjában olyan balliberális értékek sorjáznak, mint az egyenlőségre törekvő szocialista elvek és a zöldpártok politikájához idomuló „ökologikus piacgazdaság megteremtésének” tervezete. A párt továbbá kiáll az azonosnemű párok örökbefogadási jogai mellett.

A finn Nemzeti Koalíciós Párt (Kokoomus) leginkább a bevándorláspolitika miatt támadta az elmúlt években a Fideszt. Azonban a párt vezetője, Alexander Stubb személyes sérelmek miatt csatlakozott az egykor a Fideszt kizárni akaró pártok mellé, hisz hazája egykori bukott miniszterelnöke is pályázott 2019-ben az EPP „csúcsjelölti” posztjára, kampányának pedig – akár Manfred Webernek – állandó visszatérő eleme volt a bevándorlásellenes Fideszt támadása.

A holland Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) a 1990-es években még az ország jobboldalának vezető pártja volt, az ezredfordulóra azonban saját magát olyan „mérsékelt centrumpártnak” definiálta, ami a protestantizmus szellemiségét képviseli. Programjában 2016 óta szerepel a bevándorlók integrálásának felgyorsítására tett ígéret. Legutóbbi országgyűlési vereségük óta a melegjogok mellett számos liberális ügyet vállaltak fel, önmagukat „radikális centristaként definiálva”. A párt gazdaságpolitikája szintén liberális elveket követ: az állammal ellentétben a piacnak, a szociális intézményeknek és a szakszervezetnek adna nagyobb szerepet. 2020-ban együttműködtek a zöldpártokkal a környezetvédelmi adó egységes bevezetésére tett javaslatukban. A párt ernyőszervezetként magába foglal két törpepártot: a Flamand Kereszténydemokraták (CD&V) és a vallon Humanista Demokratikus Centrum (CDH) szervezeteket.

Mindkét párt az elmúlt években képviselt bevándorláspárti álláspontjuk miatt elveszítették támogatóik jelentős részét, utóbbi jelenleg a töredezett a holland jobboldal legkisebb, alig mérhető törpepártja. 2018-as választások óta a liberális Mark Rutte vezette kormány támogatják. A belga miniszterelnök évek óta Orbán Viktor egyik legbefolyásosabb kritikusa.

Az írországi Fine Gael párt is azon pártok egyike, amely hivatalosan, levélben már évekkel ezelőtt kérte a Fidesz kizárását a pártcsaládból. Hazájukban támogatták a homoszexuálisok házasodási jogát, legutóbb pedig sikeresen kampányoltak az abortusz további liberalizálása mellett. Az írországi népszavazásban mindvégig a liberális oldalt támogatták.

Az egykor még Jean-Calude Juncker által irányított luxemburgi Keresztényszociális Néppárt (CSV) vezetői évek óta – minden uniós fórumon – támadja az Orbán-kormány bevándorláspolitikáját. Annak ellenére, hogy képviselőik száma jelentéktelen, vezető politikusaiknak köszönhetően nagy befolyásuk van.

A legnagyobb és a legtöbb uniós képviselőt adó párt, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) ugyan pártkoalíciós döntés keretei között és Angela Merkel tartózkodása mellet, de 2017-ben egyöntetűen megszavazták az azonos neműek házasságának bevezetését hazájukban. A CDU a szociális piacgazdaság nemzetközivé válásában hisz, így globalista politikát képvisel a szuverenista Fidesszel szemben, Jelszavuk immár egy évtizede a „több szabadság és verseny!”. A bevándorláspolitikában 2015 óta vitában állnak a magyar kormánnyal.

A portugál Demokratikus és Szociális Centrum-Néppárt (CDS-PP), valamint a Szociáldemokrata Párt (PSD) 2011 és 2015 között közösen kormányoztak hazájukban. Neoliberális gazdasági programot hirdettek, illetve elindították a nemzetstratégiailag fontos ágazatok privatizálását, kiszolgálva ezzel a globalista piaci érdekeket. A portugál szociáldemokraták legutóbbi kampányát a baloldali populizmus jellemezte, a húsz évvel ezelőtti váltás óta, azaz a szociáldemokrata nézetek és a „szocialista” név felvállalása ellenére ma is az Európai Néppárt tagjaiként politizálnak.

A romániai Demokrata Liberális Párt (PDL) – az elmúlt három évtizedben – háromszor cserélte le identitását. Kezdetben szociáldemokrata elveket követett, majd számottevő személyi változások nélkül – miután nem vették fel őket az Európai Szocialista Pártcsaládba – váltak konzervatívvá, végül pedig a Liberális Demokrata Párttal (PLD) való összeolvadás után alakult ki a mai, klasszikus liberális arculat és vették fel őket az Európai Néppártba.

A svéd Mérsékelt Párt (MS) és szövetségese a Kereszténydemokrata Párt (KD) is elsők között volt, amely erőteljesen támadta a magyar kormány által a déli határra épített kerítést. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság szerint mindkét pártnak döntő felelőssége van abban, hogy Svédországban, a migrációnak „köszönhetően” nőtt az erőszakos bűncselekmények száma, illetve a sajtó elhallgatja a bevándorlás-bűnözés mértékét. A Mérsékelt Párt – a migránsbarát politika mellett – szintén neoliberális gazdasági célokat követ és globalista nézetek vall, szemben hagyományosan kereszténydemokrata lokálpatriotizmussal. A párt programjába mára bekerült az azonosnemű házaspárok jogainak kibővítése és az örökbefogadás lehetőségének kialakítása.

A néppárti frakció tovább gyengül

A Fidesz volt az Európai Néppárt frakciójának legsikeresebb delegációja, saját hazájában a legnagyobb népszerűséggel kormányzó pártja. Orbán Viktor már hosszú ideje készült ennek a döntésnek a meghozatalára: korábban többször is egyértelművé tette, hogy a Néppárton túl is van élet, illetve a pártcsalád folyamatos balra tolódása ellehetetlenítette a közös munkát. Azután, hogy a Fidesz távozott a frakcióból és várhatóan többen követik majd, a Néppárt még gyengébb lesz. Ugyancsak a Néppártot gyengíti, hogy innentől kezdve szinte alig maradnak bent, akik figyelmeztetnék őket az eredeti értékek megtartására, így a balra tolódás folytatódása garantált, ami ugyancsak a Néppárt további népszerűségvesztését eredményezi majd. A Néppárt tehát többet veszített a Fidesz távozásával, mint amennyit a Fidesz.

A Néppárt mellett két jobboldali pártcsalád van, mely frakcióval rendelkezik az uniós parlamentben: az Európai Konzervatívok és Reformerek, amelynek tagja a lengyel kormánypárt, a PiS, illetve az Identitás és Demokrácia nevű pártcsalád, amelynek például Marina Le Pen francia jobboldali pártja is a tagja.

Könnyen elképzelhető, hogy az előbb említett két jobboldali pártcsaláddal közösen egy újabb jobboldali és egyébként a Néppártnál erősebb pártcsaládot hoznak majd létre. Ez még inkább elszívná a balra tolódott Néppárt elől a levegőt, amely sem a baloldali, sem a jobboldali szavazókat nem tudja már érdemben megszólítani. Ugyancsak veszélyt jelentene egy ilyen új jobboldali formáció a Néppártra abból a szempontból is, hogy a Néppárton belül több fontos szövetségese is van a Fidesznek, a szlovénok például korábban jelezték, hogy ha a Fidesz távozik, akkor ők is velük tartanak. Ugyancsak erős partnerei a Fidesznek az olaszok is, így könnyen elindulhat egy kilépési hullám.