A Jobbik az identitásvesztés miatt utánozza a többi baloldali pártot

  •  
  •  

A Jobbik elárulta azokat az értékeket, amelyeket az alapításakor megfogalmazott, s ez egyenes út volt ahhoz, hogy akár egy bolond inga, kilengjen először szélsőjobbra, most pedig baloldalra.

– Éppen tizenhárom éve, hogy kilépett a Jobbikból Kovács Dávid alapító elnökkel és Fári Mártonnal, a párt etikai bizottságának az elnökével együtt, elsősorban a Magyar Gárda megalakulása miatt. Visszamenne most a Jakab-féle pártba?

– Határozottan nem. Sőt meg is tagadom a mostani Jobbikot, és innen üzenem Jakab Péternek, hogy az általa vezetett párt eredeti neve Jobboldali Ifjúsági Közösség volt, így a jobboldali nevet is vissza kellene adnia.

– Gondolom, ezt azért mondja, mert decemberben a Jobbik bejelentette, belép a Gyurcsány Ferenc vezette szivárványkoalícióba. Meglepődött a döntésen?

– Elemzőként, Jobbik-alapítóként és magánemberként is azt kell mondanom, hogy nem ért meglepetésként a baloldallal történő összefogás. Már az elmúlt években jól látszódott a közeledés. Vona Gábor, a párt egykori elnöke – kedvenc hasonlatával élve – épített egy hidat, de nem ő, hanem Jakab Péter kelt át rajta, hogy a másik oldalon tárt karokkal várja őt Gyurcsány Ferenc.

– Mikor érezte azt, hogy ez a Jobbik teljesen más irányba fordult, mint ahogy ön szeretett volna?

– Már 2011-ben felhívtam a figyelmet, hogy a Jobbik elárulta azokat az értékeket, amelyeket az alapításakor megfogalmazott. Ez egyenes út volt ahhoz, hogy akár egy bolond inga, kilengjen először szélsőjobbra, most pedig baloldalra. A Jobbikban olyan elvtelen pártot ismerhettünk meg, amelynek a vezetői a hatalomért mindent megtesznek.

– Tehát nem 2015, a néppártosodás kezdete volt a fordulópont?

– Nem feltétlenül. Itt egy kettősséget kell látni: amikor mi kiléptünk a pártból, ugyan egy egészen másfajta Jobbik volt, de már az is eltért az eredeti alapító nyilatkozatától. Szélsőjobbra indult el, amit mi nem tartottunk helyesnek és járható útnak. Kilépésünk után öt évvel pedig elkezdődött egy másik változás is, ami akkor már érezhető volt: ugyan ezt a folyamatot néppártosodásnak nevezte Vona, a magyar sajtó pedig cukisodási kampánynak, de valójában egyik sem helytálló.

– Akkor ezt minek nevezné?

– Identitásvesztésnek. Hiszen a néppártosodás azt jelenti, hogy azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartok, eljuttatom a társadalom minden egyes csoportjához. A Jobbik nem ezt tette, hanem a régi értékeit kidobta, és újakat kezdett el vállalni, aztán pedig – nem találva a helyét az új közegben – identitásválságba került. Ezzel olyan folyamatot indítottak el, ahonnan már nem volt visszaút.

A Nagy Ervinnel készült teljes interjú a Magyar Nemzet oldalán olvasható.