Botránypolitikusok: Jakab Péter a ciklus Juhász Pétere

  •  
  •  

Minden kormányzati ciklusban megjelennek azok a politikusok, akik rendre valamilyen megbotránkoztató akcióval igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. Ezek a politikusok olyan lejtmenetben lévő pártokban juthatnak főszerephez, amelyeket a meghatározó, elsővonalbeli politikusok már otthagytak. A botránypolitikusok előtérbe kerülése minden esetben az adott párt szétesését, rövid időn belüli megszűnését jelzi. A XXI. Század Intézet legújabb elemzése a botránypolitizálás jelenségét járja körül. Azt vizsgálja, miként kerülhetnek vezető pozícióba bizonyos pártokon belül azok a botránypolitikusok, akik megbotránkoztató politikai akciókkal igyekeznek felhívni magukra a figyelmet.

A botránypolitikusok előtérbe kerülése mindig a párt válságát jelzi

Minden kormányzati ciklusban meg van az a politikusa, aki rendre valamilyen megbotránkoztató akcióval igyekszik felhívni magára a figyelmet. Ezek a politikusok mindig olyan pártokban jutnak főszerephez, amelyek lejtmenetben vannak és a korábban meghatározó politikusai vagy ott hagyták már vagy háttérbe vonultak.

Ilyen politikus volt Juhász Péter is, aki azután jutott főszerephez az Együtt – a Korszakváltók Pártja nevű formációban, miután már a baloldalon belül is látták, hogy nincsen hosszú politikai jövője a pártnak. A korábbi meghatározó politikusok – Bajnai Gordon és Szigetvári Viktor – mind háttérbe vonultak, vagy lényegesen kevesebbet szerepeltek Juhász Péter elnökké válásakor. Hasonló a helyzet Jakab Péterrel is, aki csak azután tudott a Jobbik élére kerülni, hogy többszöri pártszakadást követően a meghatározó erőterek – Vona Gábor, Sneider Tamás és Toroczkai László körei – távoztak a pártból és csupán másod, illetve harmadvonalbeli politikusok maradtak.

A botránypolitikusok előtérbe kerülése minden esetben az adott párt szétesését jelzik.

Ugyanis amíg egy párt kapcsán úgy érzi a politikai és gazdasági élet, hogy van benne növekedési potenciál, vagy akár kormányzati szereplő is lehet, addig főként – hiába van szó például egy radikális pártról – konszolidált, a hagyományos politikai eszközöket választó politikusok fémjelezik a pártot. A Jobbik vezetői korábban például nem hajtottak végre olyan botrányos akciókat az Országgyűlésben, mint amelyeket Jakab Péter.

Ugyanakkor, amikor egy párt esetében már az az általános társadalmi vélekedés, hogy elvesztette lendületét, a választópolgárok széles rétege már elfordult tőle, akkor általában megindulnak a belső harcok, illetve a saját reputációjukat féltő politikusok kilépnek a pártból, vagy igyekeznek a háttérbe vonulni, a nyilvánosság előtt a párttól független kommunikációt folytatni.

Ebben a helyzetben kapnak főszerepet azok a politikusok, akik nem rendelkeznek politikai józansággal, nem tudnak stratégiákban és közösségépítésben gondolkodni. Ők ideális esetben a párt másod, illetve harmadvonalát jelentik és kizárólag a botránypolitizálásban, a különböző polgárpukkasztó akciókban látják a kiutat.

Ezeknek a botránypolitikusoknak az előtérbe kerülésük általában újabb távozókat eredményeznek és egy idő után csupán a legszorosabb szövetségeseik maradnak a pártban, miután egy országgyűlési választáson azzal szembesülnek, hogy a párt már sem aktivistahálózattal, sem kormányképes alternatívát felmutatni képes politikussal sem rendelkezik.

Ennek okán ezek a pártok komoly választási kudarcokat szenvednek el, belátható időn belül pedig megszűnnek. Ez volt a helyzet az Együttel és ugyanez a sors várhat a Jobbikra is.

Juhász Péter vezetésével rövid idő alatt megszűnt az Együtt

Az Együtt – a Korszakváltók Pártának előzménye az Együtt 2014 nevű mozgalom volt, amely 2012. október 26-án alakult, a vezetője pedig Bajnai Gordon lett.

A nyilvánosságban Bajnai Gordonnal fémjelzett választási összefogást valójában három civil szervezet alkotta. A legfontosabb ezek közül a Haza és Haladás Egyesület volt, amelyet maga Bajnai Gordon vezetett. Az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért Egyesület (Milla) volt a másik alapító, amely Juhász Péter vezetésével jött létre egy olyan Facebook-csoportból, amely a médiatörvény ellen tiltakozott. Jól jelezte már ekkor is Juhász Péter politikai dilettantizmusát, hogy a párt alapításában nem vehetett részt az egyesülete, mivel annak a 2013. március 6-ai közgyűlése – két nappal a pártalapítás előtt – joghatározatban határolódott el a párttól, és megtiltotta a Milla név használatát.

Ezért az Együtt-Korszakváltók pártjának a platformelnevezése Együtt-Egymillióan Platform lett, amelynek semmi köze a Millához, amely egy civil szervezet volt 2014. április 6-ig. Ugyancsak alapító volt a Magyar Szolidaritás Mozgalom, amelynek fő arca Kónya Péter honvéd alezredes volt, aki 2011-ig a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége (FRDÉSZ) szakszervezet elnökeként dolgozott.

A mozgalom eredetileg az olasz Olajfa koalíció mintájára egy balközép ellenzéki ernyőszervezet lett volna, deklarált célja volt Bajnai Gordonnak, hogy az ő vezetésével induljanak el a baloldali pártok a 2014-es parlamenti választáson.

A terve ugyanakkor kudarcba fulladt, mivel az LMP mindkét kongresszusa 2012 novemberében és 2013 januárjában elzárkózott az együttműködéstől, rövid időn belül pedig az MSZP vette át a baloldali ellenzéki összefogás irányítását. Erre válaszul az Együtt 2014 az MSZP-től függetlenül kezdte meg kiépíteni támogatói bázisát, azonban 2014 januárjában új tárgyalásokat kezdeményezett a baloldali pártok között, melynek eredményeképpen létrejött az úgynevezett Összefogás.

Bajnai Gordon ugyanakkor ebben már nem vállalt meghatározó szerepet, az önkéntes háttérbevonulásának következtében az összefogás vezetője Mesterházy Attila lett, amibe bevonták a Gyurcsány-féle DK-t és a Fodor Gábor-féle Liberális Pártot is.

A 2014-es súlyos választási vereséget követően Bajnai Gordon előrehozott tisztújító ülést kezdeményezett pártjában, és úgy fogalmazott, hogy „a választási vereséget együtt szenvedtük el, de a tanulságokat már mindenkinek külön kell levonni”, valamint vállalta a felelősséget a választók, és saját pártja előtt, hogy nem tudtak elég jó ajánlatot tenni a magyar polgároknak. Az egykori miniszterelnök 2014 nyarán visszalépett az aktív politizálástól, és szeptember 1-től ügyvezető igazgató lett a Meridiam-csoportnál, ami egy francia hátterű infrastrukturális befektetésre szakosodott multinacionális cég.

Még a 2014-es európai parlamenti választáson, szövetségben a Párbeszéd Magyarországért párttal ugyan 7,22 százalékos eredményt ért el, azonban innentől kezdve megindult a párt mélyrepülése, rövid időn belül már jóval az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöb alá zuhant a párt támogatottsága. Először Szigetvári Viktor vette át a párt vezetését, majd 2017. február 4-én Juhász Pétert választották elnöknek.

Ettől a ponttól kezdve még a baloldalon is elkönyvelték az Együtt várható megszűnését, Juhász Péter pedig a botrányosabbnál botrányosabb politikai akciókkal igyekezett felhívni magára a figyelmet.

Az egyik legemlékezetesebb ezek közül a 2017. március 15-i nemzeti megemlékezés kifütyülése volt, melynek keretében Juhász Péter és néhány társa hangos sípolással zavarta meg az ünnepséget a Nemzeti Múzeumnál. Juhász ráadásul hazudott is a biztonságiaknak, hiszen mielőtt a kordonokon belülre engedték, azt állította, nincsen nála síp.

Juhász Péterék akciója még az ellenzéki oldalon is nemtetszést keltett, ráadásul az akkori közvélemény-kutatások szerint a választópolgárok túlnyomó többsége is elutasította ezt a botrányos viselkedést.

Ezt követően már megállíthatatlan volt a párt mélyrepülése, Juhász Péter pedig egyre elkeseredettebb módon igyekezett támogatókat szerezni, egy televíziós nyilatkozatban például a számlaszámát egy papíron mutogatva szeretett volna pénzt gyűjteni.

Nem véletlen, hogy a 2018-as parlamenti választásokat megelőzően a többi baloldali párt már nem volt hajlandó szövetkezni Juhász Péterékkel, így önállóan indultak el a választáson. A párt azonban a bejutási küszöböt sem érte el a 0,66 százalékos választási eredménnyel. Juhász Péter ezt követően azt mondta, az Együttet nem sok értelme van fenntartani, majd nem sokkal később, az Együtt – a Korszakváltók Pártja 2018. június 2-án feloszlatta magát, ezzel a párt megszűnt.

Jakab Péter is tönkreteszi a botránypolitizálással a Jobbikot

Kísértetiesen hasonló jelenség zajlik le a Jobbik esetében is. Az alapításakor magát értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális nemzeti és keresztény pártként definiáló párt a MIÉP háttérbe szorulását követően a magyar radikális jobboldal legismertebb alakulatává vált.

A 2009-es európai parlamenti választáson közel 15 százalékkal a harmadik helyre futott be, nem sokkal lemaradva az akkor még kormányzó MSZP mögött. A 2010-es országgyűlési választáson a harmadik legtöbb szavazatot kapó párt lett, a 2018-as országgyűlési választáson pedig már a második legtöbb szavazatot kapta, így a második legerősebb magyarországi párttá vált.

A Jobbik 2015-ös kongresszusán az akkori pártelnök, Vona Gábor kijelentette, „aki náci romantikára vágyik, az ne a Jobbikban keresse azt.” Ekkor már érezhető módon megindult a Jobbik balra tolódása és szétesése, aminek egyik leglátványosabb fordulópontja az volt, hogy 2016. április 20-án Vona kijelentette, hogy a Jobbik három alelnökét, Novák Elődöt, Apáti István és Szávay Istvánt nem engedi indulni a párt tisztújító közgyűlésén.

A párt elnöke egyértelműen a néppártosodás kezdeti lépésének szánta a három radikálisnak mondható politikus leváltását, ezzel egy időben azonban a párt szimpatizánsai is két táborra szakadtak.

2017. augusztus 14-én Vona Gábor egy ATV-nek adott interjúban kijelentette, hogy kész bocsánatot kérni a zsidóságtól és a cigányságtól, és hogy szerinte a Jobbik soha nem volt antiszemita, cigányellenes, rasszista párt. Ennek azonban a képviselők és a pártelnök számos korábbi nyilatkozata ellentmond, megindult a Jobbik identitásvesztése, melynek ellenére a párt 2018-ban az országgyűlési választáson még a szavazatok 19,06 százalékát szerezte meg. Viszont mivel a párt nem nyerte meg a választást, Vona Gábor április 9-én lemondott az elnöki tisztségéről és egyúttal kilépett a Jobbikból is.

Innentől kezdve a Jobbikban fontos szerepet kaptak a korábban a másod és harmadvonalban helyet foglaló politikusok.

Ilyen volt Sneider Tamás is, aki Vona Gábor után lett a párt elnöke. Meg is indult a párt erőteljes bomlása, az elnökválasztás után nem sokkal Toroczkai Lászlót kizárták a pártból elnökhelyettes-jelöltjével, Dúró Dórával együtt. Ezután a Jobbikban alapszervezetek sorai szűntek meg, 132 önkormányzati képviselő, köztük 10 polgármester is elhagyta a pártot, sokuk a Mi Hazánk Mozgalomhoz csatlakozott. A Jobbik a rendszerváltás óta nem látott gyorsaságú összeomlást produkált: alig egy évvel a 2018-as második helyezés után a 2019-es európai parlamenti választáson csupán 6,34 százalékos eredményt ért el, így az ötödik helyre esett vissza. Ezt követően a Jobbik már nem tudott talpra állni, minden közvélemény-kutatás a parlamenti bejutási küszöb környékén méri.

Ebben a legyengült állapotban kapott főszerepet Jakab Péter botránypolitikus a Jobbikon belül, akit a 2020 januári tisztújító kongresszuson a delegáltak túlnyomó többsége a párt elnökévé választott. A politikus megbízása 2022. június 30-ig szól, amely értelmében a 2022-es országgyűlési választáson is az ő vezetésével indul a Jobbik.

A megválasztását követően tovább folytatódott a párt szétesése, 2020. február 19-én Bencsik János, március 2-án pedig Bana Tibor is kilépett a frakcióból és a pártból is. Távozásukat Jakab Péterrel és Gyöngyösi Mártonnal való elégedetlenségükkel indokolták. 2020. május 27-én három további országgyűlési képviselő, Sneider Tamás, Varga-Damm Andrea és Farkas Gergely is ki lépett a párt parlamenti frakciójából. Sneider Tamás akkori indoklása szerint Jakab Péter elnökségének „mindössze négy hónap kellett ahhoz, hogy minden nemzeti és konzervatív gondolatot kihajítson az ablakon”. 2020. június 2-án szintén kilépett a pártból Eger polgármestere, Mirkóczki Ádám is.

Jakab Péter szemmel láthatóan nem ura a helyzetnek, a 2017-ben szintén komoly válságban lévő Együtt-elnökhöz hasonlóan botrányosabbnál botrányosabb akciókkal igyekszik felhívni magára a figyelmet és támogatókat szerezni pártjának.

A parlamenti felszólalásaiban rendre obszcén szavakkal támadja a kormánypárti politikusokat, emiatt gyakran el is veszik tőle a szót. Még nem pártelnökként, hanem frakcióvezetőként emlékezetes akciója volt, amikor 2019 novemberében – miközben az Országgyűlés a parlament működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot vitatta meg – beült Orbán Viktor székébe. Elnökként sem változtatott magatartásán, ezen a héten például egy zsák krumplit lóbálva tett botrányosabbnál botrányosabb kijelentéseket a parlamenti ülésen.

Jakab Péter azért kerülhetett a Jobbik élére, mert a párt elsővonala – miután már nem látott hosszú jövőt a Jobbik előtt – otthagyta a pártot.

Jakab rosszul mérte fel a helyzetét, nem tanult Juhász Péter kudarcaiból, a 2022-es választások előtt alig másfél évvel tovább folytatja a botránypolitizálást, így tovább rombolja a párt társadalmi megítélését. Beszédes adat, hogy a Jobbik mára a 2018-as szavazóinak 85 százalékát elveszítette. Az október 11-i borsodi választási vereség, illetve az azt megelőző karcagi időközi választás emellett azt is mutatta, hogy Jakab Péter vezetésével már a párt vidéki bázisának jelentős része eltűnt, így már az ellenzéki együttműködésben marginális szerepet fog képviselni.

Ebben az állapotban jó esetben csupán néhány parlamenti mandátumhoz juthatnak majd 2022-ben, ami várhatóan a párt megszűnését jelenti majd. Ezzel a Jobbik az Együtt sorsára juthat, Jakab Péter pedig Juhász Péter botránypolitikushoz hasonlóan, belátható időn belül eltűnik a magyar közéletből.