A 2024-es európai parlamenti választások a patrióta erők történelmi áttörését hozták: számos tagállamban, így Franciaországban, Olaszországban, Magyarországon, Ausztriában és Hollandiában is jelentősen növelték mandátumaik számát, több helyen az első vagy második legerősebb politikai erőként végezve. Ez a választói akarat világos üzenetet küldött Brüsszelnek: egyre nagyobb tömegek követelik a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartását, a bevándorlás korlátozását és a hagyományos európai értékek védelmét. A választási eredmények a korábbinál is erősebb, intézményesített együttműködés iránti igényt teremtettek a patrióta pártok között. Az Európai Parlament következetes kiszorító akciói ellenére az Európai Patrióták pártja és frakciója él és virul, egyre erősebb, egyre összetartóbb és egyre jelentősebb ügyekben tölt be vezető szerepet. Így aztán a Parlament, ha már politikai alapon nem boldogul a Patriótákkal, szokásos módon egy újabb jogi leszámolást tervez. Gondolhatnánk, hogy ehhez azért illő lenne valamilyen jogsértést találni a Patrióták részéről, de Brüsszelben úgy működik a jogállam, hogy már erre sincs szükség: majd felelnek a Patrióták egy másik európai párt helyett.

Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatójának elemzése a 2024-es európai parlamenti választásokon megerősödő patrióta erők politikai előretörését, annak társadalmi és politikai hátterét, valamint az erre adott brüsszeli intézményi reakciókat vizsgálja.

Az európai jobboldal megújulása hozta létre a Patriótákat

Az Európai Patrióták frakciója egy új, szuverenitáspárti pártcsalád európai parlamenti képviseleteként állt fel. A különböző országokból érkező nemzeti pártok tárgyalások sorozatán állapodtak meg a közös alapelvekben és a frakció politikai profiljában.  A Bécsi Kiáltványban megfogalmazott alapelvek a 2024-es választások után szilárd kiindulópontként szolgáltak egy erős, hazafias erő megteremtéséhez az európai politikai színtéren. A Patrióták képviselőcsoport az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciójává emelkedett, 86 képviselővel, 14 nemzeti delegációból. Ez a történelmi siker azt tükrözi, hogy egyre több európai polgár támogatja az erős, független nemzetek Európáját, amely elsődlegesen a saját népe akaratát helyezi előtérbe.

A folyamat során kulcsfontosságú volt, hogy mivel a szuverenista oldal tagsága teljesen megújult, az új párt és képviselőcsoport egyértelműen különbözzön bármely korábbi formációtól, így a korábbi, másik szuverenitáspárti, de teljesen más elveken, alapokon és eltérő tagsággal működő Identitás és Demokrácia (ID) párttól és frakciótól is, és teljesen új szervezeti keretek között, új alapszabállyal és új vezetői struktúrával induljon. A hivatalos bejelentés nyár végén történt meg, az EP őszi ülésszakának kezdetére a frakció teljes jogú szereplőként foglalhatta el helyét a Parlamentben.

Jogi leszámolás követné a Patrióta sikereket Brüsszelben

Mint ismeretes, a 2024-es választási eredmények kihirdetése után szinte azonnal beindult az úgynevezett cordon sanitaire – az a brüsszeli politikai gyakorlat, „politikai védvonal”, amelynek célja, hogy a konzervatív, bevándorlásellenes és EU-hatalomkoncentrációt bíráló erőket minden formális befolyástól elzárják az Európai Parlamentben. A bizottsági helyek, jelentéstevői pozíciók és belső parlamenti jogosítványok kiosztásánál a régi pártcsaládok gyorsan lezárták a sorokat, és a Patrióták frakcióját – a választói felhatalmazás ellenére – igyekeztek kiszorítani a döntéshozatal kulcspozícióiból. Jelentős siker, és a Patrióta összefogás erejét mutatja, hogy ennek ellenére egyre jelentősebb ügyekben töltenek be egyre jelentősebb szerepet a frakcióhoz tartozó európai parlamenti képviselők, egy júliusi döntés alapján a Patrióták vezetik majd az EU új, 2040 utáni időszakra vonatkozó klímacéljairól szóló jogalkotási munkát is.

A Patrióta előretöréssel egyidőben új politikai manőver indult az Európai Parlamentben a konzervatív erők kiszorítására. Egyre látványosabbá válik az jurisztokrata akció, amely a Patrióták frakcióját következetesen összemosni igyekszik a korábbi, azóta jogutód nélkül megszűnt Identitás és Demokrácia párt képviselőcsoportjával. A hírek szerint a Parlament főtitkára hivatalos levélben jelezte: a volt Identitás és Demokrácia frakció pénzügyi szabálytalanságai ügyében lezárt eljárásban keletkezett vizsgálati anyagok – noha a csoport már nem létezik – relevánsak lehetnek a Patrióták esetében. Ezt a megközelítést erősítette a Parlament Pénzügyi Főigazgatóságának értékelése is, amely a megszűnt frakció pénzügyeit részletesen elemezte, és felvetette a felelősség átvitelének lehetőségét az új szerveződésre.

Az Európai Parlament számára hirtelen fontossá vált, hogy napvilágot lásson: egyes belső ellenőrzések szerint az ID-frakció évekkel ezelőtt több esetben nem az előírásoknak megfelelően használta fel a számára biztosított uniós forrásokat. A vádak közé tartozik, hogy a frakció költségvetéséből olyan kiadásokat is finanszíroztak, amelyek nem kapcsolódtak elég közvetlenül a parlamenti munkához, vagy nem feleltek meg az EP szabályzatában rögzített formai támogathatósági feltételeknek. Azzal is vádolják a korábbi frakciót, hogy annak forrásai – közvetve vagy közvetlenül – politikai pártokhoz kerültek, így az EP pénzügyi támogatása kampánycélokat szolgált.

Az elmúlt évek másról sem szóltak, mint az európai baloldal korrupciós botrányairól. Bármilyen súlyosak is voltak azonban ezek az esetek, minden alkalommal egyéni visszaélésként jelentek csak meg, bármennyire is súlyos bűncselekményekről volt szó, mint amilyen például a Qatargate, az érintett frakciók és európai politikai pártok, a liberálisok, a szociáldemokraták úgy rázták le magukról a felelősséget, mint kutya a vizet. Annak ellenére, hogy 2019–2022 között összesen 108 EP képviselőt, összesen több mint 2 millió euró értékben köteleztek arra az Európai Parlament szolgálatai, hogy jogszerűtlenség miatt visszafizessék az asszisztenciára és támogató tevékenységekre szánt parlamenti forrásokat, egyik esetben sem láthattunk rendszerszintű fellépést az érintett frakciókkal szemben.

Ha valaki ezek után mégis azt hinné, hogy a brüsszeli intézményrendszer mindig ugyanazzal a mércével mér, elég csak az Európai Néppárt jelenlegi botrányát felidézni. Az Európai Ügyészség és a belga rendőrség tavaly év végén kezdett el nyomozni azzal kapcsolatban, hogy Manfred Weber 2019-es kampányában többen jogtalanul kaptak kifizetéseket az Európai Néppárttól és annak parlamenti frakciójától, miközben a szabályok egyértelműen tiltják, hogy az adófizetők pénzéből működő frakciók politikai kampányt finanszírozzanak. A belga nemzeti hatóságok által megfogalmazott gyanúsításban közokirat-hamisítás, bizalmi visszaélés, csalás és közigazgatási korrupció is szerepel, mégsem hallhatunk arról, hogy az Európai Parlament rendszerszintű vizsgálat alá vonná a Néppártot vagy annak frakcióját.

Úgy tűnik, ha politikai akarat van rá, akad, akitől a törvénysértés is jogszerű. Brüsszel szemmel láthatóan a hatalom oldalán állókat a jog és a demokrácia legelemibb alapelve, a bíróság előtti egyenlőség princípiuma fölé helyezi, és a tételes joggal szemben is megvédi az elszámoltatástól, míg politikai ellenzékével jogi úton igyekszik leszámolni.

Az Európai Patrióták ügyében tehát a Parlament következetesen építi új narratíváját a frakció ellehetetlenítésére, jogsértés hiányában is. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság néhány héttel ezelőtt elkészítette saját állásfoglalás tervezetét, amely jogi hivatkozásokkal próbálja alátámasztani, hogy az ID-csoport és a Patrióták között „jogfolytonosság” áll fenn. Természetesen erről szó sincs, hiszen az ID 2024 nyarán megszűnt, tagsága szétszéledt, és az új frakció teljesen új alapító nyilatkozat, új szervezeti szabályzat és új politikai célkitűzések mentén jött létre. A tagság összetétele jelentősen eltér: a Patrióták soraiban számos olyan párt és képviselő ül, akik és amelyek soha nem voltak az ID tagjai, míg az ID egykori tagjai közül a legtöbb formáció nem csatlakozott az új csoporthoz. Az Európai Parlament szabályzata világosan rögzíti, hogy frakció csak a képviselők önkéntes csatlakozásával jön létre, és annak létrejötte új, önálló politikai entitásként értelmezendő – ez a helyzet akkor is, ha egyes tagok korábban más frakcióban politizáltak.

Úgy fest, hogy a Parlament olyannyira eltökélt, hogy még az Európai Bíróság korábbi jogeseteit is kész ráerőszakolni az ügyre politikai céljai érdekében. Az egyik hivatkozott jogeset a Skanska‑ügy az Európai Bíróság döntő ítélete volt 2019 márciusában, amelyben a bírói testület alkalmazta az ún. “economic continuity”, vagyis a „gazdasági folytonosság” elvét, azonban nyilvánvalóan nem egy, a választók politikai akaratára épülő párt, hanem egy profitorientált gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás vonatkozásában. A Skanska-eset ugyanis egy finnországi aszfaltkartell kártéritési igényéhez kapcsolódott és konkrétan az EU versenyjogi szabályainak megsértése (kartell) okozta károk megtérítésére terjedt ki. A másik hivatkozott eset, az ETI-ügy, hasonló módon egy kartell eset, ahol az olasz cég és még két másik vállalkozás a dohánytermék piacon keveredett kartellezés gyanújába. Az európai uniós jog a “gazdsági folytonosság” elvét a versenyjogra, egyes esetekben a környezetvédelmi felelősség területre és korlátozott körben a munkajogra alkalmazza, de csak akkor, ha vállalkozásokról van szó, hiszen az elv a piaci folytonosságra épül. Mindennek azonban semmi köze a politikai pártok működéséhez, amely a demokratikusan megválasztott képviselők felhatalmazására, tehát a választói akaratra épül.

Bármennyire is szeretné tehát a Parlament, a gazdasági folytonosság elve itt fogalmilag nem alkalmazható. Egy megszűnt frakció után nincsenek „átvehető” vagyoni eszközök, piaci pozíciók vagy ügyfélkapcsolatok, amelyek folytatásáról szó lehetne; a frakció megszűnésével a költségvetési keret felhasználása lezárul, a személyzet szerződései megszűnnek, a pénzügyi elszámolást az EP véglegesíti. Mindez kizárja, hogy bármely újonnan alakuló frakciót jogilag a korábbi „jogutódjaként” lehessen kezelni.

A cél: megvonni a forrásokat a Patriótáktól

Az Európai Parlament eljárása a Patriótákkal szemben nem pusztán a politikai hitelesség aláásására és a párton belüli belső koherencia szétverésére törekszik, hanem kifejezett anyagi következményeket is célba vesz: a bizalom megingatásán túl nyilvánvalóan arra irányul, hogy a frakció – és közvetve a hozzá kapcsolódó politikai párt – elveszítse az uniós forrásokhoz való hozzáférésének jogát. Az EP jelenlegi szabályozása értelmében a parlamenti frakciók éves költségvetésüket közvetlenül az Parlamenttől kapják, amely összeget kizárólag a parlamenti tevékenységükhöz kapcsolódó működési és adminisztratív kiadásokra fordíthatják. Ezen felül az bejegyzett európai politikai pártok külön – szintén uniós költségvetésből származó – támogatást kaphatnak az Európai Politikai Pártok és Alapítványok Statútuma alapján, amely forrásokat a pártpolitikai célok, ideológiai munka, rendezvények, képzés és kommunikáció fedezésére használhatják fel.

A kizárás vagy finanszírozás-megvonás mechanizmusa több lépcsős. Ha egy frakció vagy párt esetében pénzügyi szabálytalanságot állapítanak meg – például a források jogosulatlan felhasználását, elszámolási hiányosságokat vagy a tiltott kampánycélú költést –, a Pénzügyi Főigazgatóság (DG FINS) és az EP főtitkára javaslatot tehet a támogatás részleges vagy teljes felfüggesztésére. Súlyos vagy ismétlődő jogsértés esetén a finanszírozás teljes megvonása is lehetséges, ami a frakció működési képességét drasztikusan korlátozza: megszűnhet az asszisztensi és szakértői állomány finanszírozása, a rendezvények és kommunikációs kampányok költségeinek fedezése, sőt a brüsszeli és strasbourgi irodai működés is ellehetetlenülhet. Pártok esetében a kizárás az Európai Politikai Pártok Hatóságának hatáskörébe tartozik, és a bejegyzés törlésével, valamint az összes jövőbeli uniós támogatás elvesztésével jár.

Mindez magyarázza, hogy a jelenlegi támadássorozat tétje messze túlmutat a politikai kommunikációs hadszíntéren annak érdekében, hogy gyengítsék a csoport befolyását az EP-ben és ellehetetlenítve hosszú távú építkezését.

A demokrácia alapja a választói akarat

A Patrióták és az ID közötti jogfolytonosság emlegetése nemcsak jogilag tarthatatlan, hanem politikailag is súlyosan sérti a választói akaratot. Az európai parlamenti frakciók nem önmagukért léteznek, hanem a választások eredményeként létrejövő politikai erőviszonyok leképeződései. A 2024-es választások egyértelmű üzenetet küldtek: az európai polgárok jelentős része változást akart, erősebb nemzeti érdekérvényesítést, és elutasította a brüsszeli elit régi, belterjes politikai játszmáit. A Patrióták frakciója pontosan ennek a választói akaratnak a kifejeződése: új politikai szövetség, új programmal, új vezetőkkel és új irányvonalakkal.

A demokrácia alapja, hogy a választók szava teremti meg a politikai realitást, éppen ezért pedig egy új pártot és egy új frakciót nem lehet önkényes módon a régivel azonosnak nyilvánítani csak azért, hogy kényelmesen alkalmazható legyen egy korábbi ügyre szabott büntetőlogika. Vádlottak a jobboldalon, érinthetetlenek a baloldalon, a cél pedig, hogy a választók bizalmából létrejött konzervatív politikai erőt ellehetetlenítsék és kizárják a demokratikus játéktérből. Ha már legyőzni nem tudják.