Fordulóponton a magyar–szlovák kapcsolatok?

  •  
  •  

A trianoni békeszerződés századik évfordulója előtt két nappal Igor Matovič szlovák kormányfő meghívására a pozsonyi várba látogatott a felvidéki magyarság száz jeles képviselője. A történelmi jelentőségű találkozón Matovič a szlovákok és magyarok közti együttműködést és a békés egymás mellett élés fontosságát hangsúlyozta, két nappal később pedig a közösségi oldalán kitett bejegyzésében kért bocsánatot a felvidéki magyarságtól, az őket az elmúlt száz évben ért sérelmekért. A miniszterelnök gesztusa kétségkívül történelmi jelentőségű, amely komoly változást hozhat a felvidéki magyarok számára. A sokáig asszimilációs politikát folytató szlovák kormányok az elmúlt harminc évben több olyan politikai intézkedést hoztak, amelyekkel igyekeztek ellehetetleníteni a felvidéki magyarság megmaradását az országban.

A magyarok helyzete már hosszú idő óta kényes témának számít a szlovák politikában. Az elmúlt harminc év kormányai alatt számos olyan politikai intézkedés született, amelyek célja a déli, magyarlakta régiók „elszlovákosítása” volt. Matovič múlt héten elhangzott szavai épp ezért komoly jelentőséggel bírnak.

A XXI. Század Intézet elemzésében arra a kérdésre keressük a választ, hogy Igor Matovič múlt heti szavaival valóban új korszak kezdődik-e a felvidéki magyarok számára?

Magyarellenes intézkedések sorozata

A felvidéki magyarokat évtizedekig erős asszimilációs politika sújtotta Szlovákiában, amely már a rendszerváltoztatás utáni években is jellemző volt, majd az ország függetlenedésével tovább folytatódott. A hatalmon lévő, Vladimir Mečiar által vezetett kormány egyértelműen fenyegetésként tekintett az akkor a lakosság körülbelül 10 százalékát kitevő magyarokra, ami miatt több olyan politikai intézkedés is született, melyek kifejezetten a felvidéki magyarság ellehetetlenítését szolgálták. Ilyen volt többek között az 1995-ben elfogadott nyelvtörvény, amely amellett, hogy kihangsúlyozta a szlovák nyelv fontosságát más nyelvekkel szemben, megtiltotta a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát, megnehezítve ezzel az anyanyelvű oktatást és ügyintézést, a magyarlakta területeken. Emellett a kormányzat kommunikációját is a magyarellenesség jellemezte, amely tovább szította a szlovák–magyar ellentéteket az országban. A felvidéki magyarok helyzete valamelyest csak az 1998-ban, majd 2002-ben alakult, Mikuláš Dzurinda vezette kormányok alatt változott, amely időszakok alatt a Selye János Egyetem megalapítása mellett a kisebbségek jogok szélesítésére és a nyelvtörvényt módosítására is sor került.

A Dzurinda-kormányok bukásával azonban a 2006-os választások után alakult, első Fico-kormány ideje alatt ismét bizonytalanná vált a felvidéki magyarság helyzete. A leginkább – a kormánykoalícióban helyet foglaló – Ján Slota által hangoztatott magyarellenes kijelentések miatt egyre gyakoribbá váltak az olyan magyarok elleni erőszakos cselekmények, mint például Malina Hedvig nyílt utcán történő bántalmazása (amikor szlovák fiatalok azért verték meg a magyar nőt, mert az anyanyelvén beszélt), de ide sorolhatjuk a 2008-as DAC–Slovan futballmérkőzést is, ahol a szlovák rohamrendőrök minden előzetes figyelmeztetés nélkül kezdték el ütlegelni a magyar drukkereket. Mindezekhez olyan magyarellenes politikai intézkedések társultak, mint a 2007-es Beneš-dekrétumok megerősítése, a 2009-es nyelvtörvény szigorítása, Sólyom László magyar köztársasági elnök kitiltása Szlovákiából vagy a kifejezetten magyarok ellen irányuló, kettős állampolgárságot tiltó törvény megszavazása 2010-ben.

Az ezt követő évek aztán újra enyhülést hoztak a szlovák–magyar kapcsolatokban, melyben jelentős szerepe volt a két ország közti viszony rendeződésének. Az Orbán Viktor által vezetett magyar kormány az elmúlt tíz év során komoly stratégiai és gazdasági partnerséget tudott kiépíteni a Robert Fico által vezetett szlovák kormánnyal, amely a felvidéki magyar–szlovák viszony enyhítésében is jelentős szerepet játszott.

A két ország között az elmúlt években mind a V4-ek, mind pedig az államközi együttműködések keretén belül több olyan megállapodás is született, amelyek segíthetik a magyarlakta területek gazdasági felzárkóztatását Szlovákiában.

A 2010-es években tehát a két ország közötti gazdasági és politikai kapcsolatok fellendülésének köszönhetően a felvidéki magyarság helyzete sokat javult. Ennek ellenére azonban a korábban meghozott intézkedések továbbra is érvényben maradtak, amelyek ezután is megnehezítették a felvidéki magyarság mindennapjait.

Magyarbarát Matovič?

A 2020-as választások után a korrupciós botrányokba belebukó Irány (SMER) pártot – a kialakult politikai helyzetet remekül kihasználó – Igor Matovič által vezetett Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) párt váltotta. Az egyetemi évei után sokáig üzletemberként tevékenykedő Matovič 2010-ben a Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt képviselőjeként került be a szlovák törvényhozásba, 2012-ben pedig már saját pártjával, a 2010-ben még mozgalomként megalapított OĽaNO-val szerepelt a választásokon. A párttal mind ekkor, mind pedig a 2016-os voksolás során kifejezetten jó eredményt tudott elérni, amelyet a 2020-as választási győzelem követett.

Közel tíz éves politikai pályafutásának elején Matovič-nak több alkalommal szerepe volt olyan törvények megszavazásában, amelyek negatívan érintették a felvidéki magyarságot. A politikus aktívan közreműködött többek között a 2011-es magyar nyelvhasználati küszöb 20 százalékról – a kért 10 százalék helyett – csupán 15 százalékra történő csökkentésében, de 2012-ben felszólalt a Selye János Egyetem működése ellen is, amikor úgy fogalmazott, hogy „személy szerint elutasítom, hogy adót fizessek az államnak, amiből egy olyan egyetemet fognak finanszírozni, amely a mi területünkön más, idegen állam érdekeit képviseli.”  A politikus sokáig tehát nem szimpatizált a felvidéki magyarokkal, melyek felé az első gesztust 2014-ben tette, amikor aláírásával támogatta Bárdos Gyula, köztársasági elnöki választáson történő indulását.

A magyarság felé Matovič a 2020-as választási kampány során kezdett el látványos üzeneteket megfogalmazni, amelyek segítségével végül megnyerte a szlovák parlamenti választásokat.

A déli, leginkább magyarok által lakott régiók felzárkóztatására, vagy épp a Fico által megszavaztatott kettős állampolgárságot tiltó törvény eltörlésére tett ígérettel, a magyar pártokban csalódott szavazók közül Matovič sokakat maga mellé tudott állítani, azzal pedig, hogy az időközben bemutatott kormányprogramjában több, magyarbarát intézkedés is szerepel, szintén komoly támogatottságra tett szert a felvidéki magyarság körében. Matovič népszerűségét tovább növelték a miniszterelnök múlt héten elhangzott szavai, akinek szándékaiban sokan a szlovák–magyar viszony rendezésének kulcsát látják, míg vannak, akik továbbra sem bíznak a szlovák politikusban.

Történelmi gesztus

Igor Matovič Trianon századik évfordulója kapcsán elhangzott szavai kétségtelenül komoly jelentőséggel bírnak. Azzal, hogy a szlovák miniszterelnök hajlandó volt találkozni a felvidéki magyar politikusokkal, majd ezután bocsánatot kért a magyaroktól az őket az elmúlt száz évben ért sérelmekért, Matovič olyan dolgot tett, amely példanélküli a közel harminc éves, szlovák politikában. A pozsonyi várban, június 2-án megtartott találkozón a politikus kiemelte, hogy a szlovák kormány nyitottan áll a felvidéki magyarokat érintő ügyekhez és reméli, hogy a szlovákok és a magyarok együtt tudnak majd működni a jövőben. Matovič szavait a magyar sajtó is bizakodóan értékelte, amelyek kétségtelenül a szlovák–magyar államközi kapcsolatokra is pozitívan hatnak majd.

Minden jel arra mutat tehát, hogy a szlovák miniszterelnök 2020-ra képes volt félretenni a politikai pályája elején még megmutatkozó, magyarokkal kapcsolatos ellenérzéseit, és felismerte, hogy a felvidéki magyarság szerves részét képezi Szlovákiának.

Fontos azonban látnunk, hogy a szlovákok és a felvidéki magyarok közt meghúzódó ellentétek megoldásához ennél többre van szükség, így ahhoz, hogy az ott élő magyarok tényleg bízni tudjanak a szlovák politikusban, ezek megoldása elengedhetetlen.

A déli régiók gazdasági leszakadása, valamint az elmúlt harminc év alatt meghozott olyan törvények, mint a Beneš-dekrétumok megerősítése, a 2009-es nyelvtörvény, vagy a kettős állampolgárság tiltása még mindig hatalmas problémát jelentenek az ott élők számára. Matovič gesztusa kétségkívül jó kezdete lehet egy olyan, bizonyosan hosszú útnak, amely megnyugtatóan orvosolja ezeket.