Brüsszelben úgy csámcsognak a jogállamiság fogalmán, mint Nemecsek Ernőék Rácz tanár úr óráján, habár utóbbiak a megrovás ellenére senkinek nem ártottak vele.

A jelentés értelmezése és politikai megvitatása előtt állunk – erről fog szólni a következő hét! Az világos, hogy a bizottság szerint mindenhol van kisebb-nagyobb baj – legalábbis az általuk vélelmezett jogállamiság fogalmát tekintetbe véve. Azt azonban, hogy melyik vád állja ki majd a valóság próbáját, illetve hogy mindez mellé kerül-e bármilyen szankció, még sűrű köd borítja.

Věra Jourová szerdán – miután nyilvánosságra került a több száz oldalas, országokra lebontott dokumentum (mire nincs idejük!) – elöljáróban azt nyilatkozta, hogy a koronavírus okozta válság leküzdése az Európai Unió egészében próbára tette a jogállamiság kereteinek rugalmasságát, és a kormányok által hozott rendkívüli intézkedések némelyike határozottan túlzó volt. Az országspecifikus értékelések azt mutatják, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége továbbra is komoly veszélyben van egyes tagországokban; volt olyan eset, amely az unióról szóló szerződés 7-es cikke szerinti eljáráshoz vezetett.

Az alelnök asszony szerint a korrupciós ügyekben a nyomozás, a büntetőeljárás és az ítélethozatal hatékonysága több tagországban hagy maga után kívánnivalót. Egyes tagállamok esetében (leginkább Lengyelország, Magyarország és Málta) komoly aggályok vetődnek fel a médiára és a médiahatóságokra gyakorolt politikai nyomás miatt.

A régi dal szól újra a jogállamiság kérdésében, csak éppen megfordították a bakelitet. Tavares és Sargentini után ugyanazt halljuk a lemez “B oldaláról” is. Problémák helyett álproblémák, valóság megértése helyett utópiák gyártása, cselekvési tervek hiányában szemantikai viták lefolytatása – ez lett ma az unió.

Nagy Ervin teljes írása a PestiSrácok oldalán olvasható.