Mark Zuckerberg bejelentette: felszámolja a platformjain a tényellenőri rendszert, ami évek óta a jobboldali, szuverenista hangok cenzúrázására szolgál. Az új amerikai adminisztráció ehhez minden bizonnyal meg fogja teremteni a jogi kereteket, Brüsszel azonban számos kötelező érvényű uniós norma révén intézményesítette a véleménydiktatúrát. A pálfordulását követően Zuckerberget a teljes globalista elit össztűz alá vette, ami kiváló bizonyítéka annak, kiknek is kedvez a régóta fennálló digitális cenzúra.

Szűcs Gábor, a XXI. Század Intézet elemzője írásában bemutatja, hogyan intézményesült a cenzúra Brüsszelben, illetve annak a legitimitását járja körbe, hogy aki Nyugat-Európában a globalista fősodorral szemben fogalmaz meg véleményt – legyen szó egy hétköznapi Facebook-felhasználóról vagy egy pártról –, azt korlátozzák a szabad szólásában, betiltják, de legalábbis páriának kiáltják ki.

Zuckerberg mindent bevallott

„A törekvés, amely arra irányult, hogy még befogadóbbak legyünk, túl messzire ment: egyre többször használták arra, hogy elhallgattassák és kirekesszék azokat, akik más véleményen vannak” – jelentette ki idén januárban a Facebookot is magába foglaló Meta alapítója és elnök-vezérigazgatója a közösségi média platformjain uralkodó cenzúra kapcsán. Mark Zuckerberg „pálfordulása” egyértelműen a szólásszabadságpárti Donald Trump elnökké választásához köthető, a beismerése pedig még akkor sem tartalmazott sok nóvumot, amikor elmondta, hogy „a kormányok és a hagyományos média egyre több és több cenzúrát szorgalmaztak. Ennek nagy része nyilvánvalóan politikai okokból történik.” Korábban a Facebook-cenzúra védelmezőinek az érvkészlete kimerült abban, hogy a Meta egy magáncég, és a saját szabályai szerint azt korlátozza a felületein, amit csak szeretne, és ezek során semmilyen politikai érdek nem érvényesül. Ezeket az érveket természetesen Zuckerberg beismerései teljességgel annulálták. A bírói gyakorlat egyébként már korábban is – figyelembe véve, hogy a Föld lakosságának 38 százaléka, 3,1 milliárd fő van jelen a platformon – „nyilvánosság előtt tett kijelentésként” értékelte azt, ha valaki a Facebookon – nem privát üzenetben – fejtette ki a véleményét, állított másról becsület csorbítására alkalmas tényt, vagy sértette meg valakinek a jóhírnevét.

Ami viszont valóban újdonságként hatott a milliárdos techguru nyilatkozataiban, az az a kendőzetlenség, ahogy a globalista elit – most épp nem választásokba, hanem egy cég működésébe történő – beavatkozásairól beszélt. „Az elmúlt tíz évben kezdték el erőltetni az ideológiai alapú cenzúrát. Azt hiszem, két fő esemény váltotta ki ezt. 2016-ban Trump elnökké választása, ami alapvetően egybeesett az EU Brexitjével és az EU széttöredezésével. Aztán, 2020-ban volt a COVID. Úgy gondolom, hogy alapvetően ez volt az a két esemény, amikor először szembesültünk azzal a hatalmas, masszív intézményi nyomással, hogy ideológiai alapon kezdjük el cenzúrázni a tartalmakat. […] Ezek az emberek a Biden-kormányzatból felhívták a csapatunkat. Ordítoztak és káromkodtak velük.” Mindezek fényében nem kell csodálkozni azon, hogy a Meta tavaly szeptemberben világszerte megtiltotta az orosz állami média hozzáférését a platformjaihoz, miután Antony Blinken akkori amerikai külügyminiszter elítélte a Russia Today „destabilizáló tevékenységét”. A Meta-cenzúra azonban nemcsak a nemzetközi baloldal által nem kívánatos politikusokat és médiumokat éri el: minden felhasználó feje fölött ott lebeg Damoklész kardja, amikor kifejezik a véleményüket a Facebookon vagy esetleg kritikát fogalmaznak meg a baloldali-liberális fősodor számára fontos témákat illetően.

A véleménydiktatúra intézményesülése az EU-ban

Zuckerberg ígéretet tett, hogy felszámolja a cenzúrát megtestesítő tényellenőrzést a Facebookon, azonban az „Öreg Kontinensen” korántsem lesz olyan egyszerű dolga, mint az Egyesült Államokban, ugyanis ő maga mondta el, hogy „Európában egyre több jogszabály intézményesíti a cenzúrát.” A legfontosabb ezek közül a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA), illetve az Európai Unió Bíróságának (EUB) 2023 novemberében a C‑376/22. sz. ügyben hozott ítélete.

A részben 2022-től, részben 2024-től hatályos DSA egyik deklarált célja, hogy az eddig jellemző önszabályozás után a legfontosabb pontokon versenyjogi kötelezettség vonatkozzon a közösségimédia-platformokon zajló nyilvános politikai kommunikációra. A rendelet kötelezettséget ró a legnagyobb platformokra, hogy elemezzék, a szolgáltatásaik – különösen a tartalmakat rangsoroló, algoritmizált ajánlórendszerük – milyen hatással vannak a választási folyamatokra. A legabszurdabb szabályozási rész a DSA 34. cikkében található, amely szerint a szolgáltatóknak kockázatértékelést kell csinálniuk, hogy mennyire korlátozza a szolgáltatásuk a véleménynyilvánítás szabadságát, vagy épp a szabad tájékoztatáshoz fűződő jogot, illetve milyen kockázatot hordoz a polgári közbeszédre, valamint a választási folyamatokra nézve. Azaz, milyen veszélyekkel jár az, ha az emberek szabadon leírják a gondolataikat a Facebookon. Ha pedig egy platform nem tesz eleget a DSA-ban foglaltaknak, az EU bírságot szabhat ki, amely a cég globális forgalmának akár 6 százalékát is elérheti.

Az EUB C‑376/22. sz. ügyben hozott ítélete a nemzeti jogalkotást „a belső piac megfelelő működésének jogi akadályaként” értékeli, amely akadályokat bizonyos tagállami jogszabályok összehangolása révén meg kell szüntetni. Az EUB szerint a jogbiztonság hiányát okozza, ha az ilyen szolgáltatásokra eltérő szabályok vonatkoznak. Érdekes, hogy akkor nem vetődnek fel jogbiztonsági aggályok, amikor egy hétköznapi közösségi média használó nem tudhatja, hogy ha megfogalmazza a véleményét, az a bejegyzés törlését, a felhasználó letiltását, vagy semmilyen következményt nem von maga után. Az EUB lényegében kirekesztette a nemzeti jogalkotókat a közösségimédia-platformok szabályozóinak köréből, egyúttal hegemón helyzetet teremtett Brüsszel számára.

A véleményeket korlátozó „tényellenőri” rendszer

A globalista elit egy olyan életidegen világot teremtett, ami természetes ellenállást és ellenérzést váltott ki az emberekből, ezt a „mesterséges realitást” pedig csak a szabad kommunikációt radikálisan korlátozó eszközökkel lehetett fenntartani. A legfontosabb ilyen az erős eufemizmussal „tényellenőrnek” nevezett cenzorok hálózata.

2020-ban az uniós dezinformáció-ellenes stratégia első fázisaként kezdte meg működését az Európai Bizottság (EB) finanszírozásában az Európai Digitális Média Megfigyelőközpont (European Digital Media Observatory, EDMO), azzal a céllal, hogy koordinálja a tagállamokban felállított tényellenőrző központok és szerkesztőségek munkáját, valamint az álhírekkel és a dezinformáció terjedésével foglalkozó kutatásokat. A projekt keretében kívánták kiépíteni a tényellenőrző szolgáltatások uniós piacát, illetve támogatni a digitális média ellenőrzéséért és új szakpolitikák kidolgozásáért felelős hatóságokat. A második fázisban az EB 9 millió euró (3,6 milliárd forint) összegű pályázati felhívást tett közzé a félretájékoztatást feltáró nemzeti és regionális központok felállítására, amelyen a 444-et, a Qubitot és a „tényellenőrzés” végett ezt követően létrehozott Lakmuszt is kiadó Magyar Jeti Zrt. nyert jogot és támogatást arra, hogy életre hívja a Magyar Digitális Média Obszervatóriumot (Hungarian Digital Media Observatory, HDMO). A HDMO „független-objektív” munkájára a garanciát a finanszírozó EB mellett maga a tényellenőrző szerkesztőség jelenti, amelynek az újságírói rendre olyan médiumoktól érkeztek, amelyek a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványoktól (Open Society Foundations, OSF) és/vagy az amerikai demokrata adminisztrációtól kaptak jelentős forrásokat, a főszerkesztőt adó Direkt36 például 2016 és 2019 között 193 253 dollár (77,2 millió forint) támogatásban részesült az OSF jóvoltából. A HDMO az EB által megrendelt munka elvégzésében azzal a francia AFP hírügynökséggel működik együtt, ami 2021 márciusától a Facebook magyarországi tényellenőrző programjában is részt vesz. Itt már elvitathatatlanul összeérnek a szálak, ahogy az is világossá válik, milyen céllal szánt Brüsszel 2020 óta 21,5 millió eurót (8,7 milliárd forintot) arra, hogy vállaltan baloldali újságírók „tényeket ellenőrizzenek”.

És hogy mi ezzel a probléma? A tényellenőrök munkája számos sebből vérzik, és több ponton fennakadnak a – Brüsszel által oly gyakran hivatkozott – jogállamiság szűrőjén. Már a nevük is megtévesztő, ugyanis számos alkalommal nem tényeket, hanem véleményeket „ellenőriznek”. Utóbbi egyébként fogalmilag értelmezhetetlen, hiszen a véleményt épp az különbözteti meg a tényállítástól, hogy nem szükségszerű eleme az adatalapúság és tényszerűség, így ellenőrizni sem lehet… legfeljebb cenzúrázni. Míg valótlan tények állítása meghatározott esetekben akár bűncselekmény elkövetését is jelentheti, addig a véleménynyilvánítás szabadsága első generációs alapjog, az egyéni vélemény pedig – az Alkotmánybíróság indokolása szerint – önálló értéket képvisel, illetve a taláros testület által megfogalmazott tartalomsemleges védelem elve alapján a vélemény annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védendő értéket képvisel.

A politikai indíttatás szintén megkérdőjelezhetetlen, hiszen ha egy „hétköznapi” felhasználó közzéteszi a Facebookon a balliberális narratívába nem illeszkedő gondolatait az illegális migrációról vagy az LMBTQ-lobbiról, könnyen korlátozás vagy tiltás áldozatává válhat, miután a cenzorok – abszurd és távolról sem demokratikus módon – „ellenőrizték a véleményét”, ezzel szemben, amennyiben Brüsszel aktuális politikai jelöltje állít tényszerű hazugságokat – ahogy tette ezt Magyar Péter egy nem létező szír repülő kapcsán –, az ő bejegyzését nem törlik, ahogy a Tisza Párt elnökének is hosszú ideig elérhetőek voltak a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő képzelgései.

A legnagyobb probléma a tényellenőri rendszerrel – a szólásszabadság sárba tiprásán túl – a legitimáció, illetve annak hiánya. Magyarország Alaptörvénye és számos nemzetközi egyezmény általános jelleggel deklarálja az emberek közötti egyenjogúságot. Ebbe nem fér bele az, hogy egyesek mások szólásszabadságát, önkifejezését korlátozzák. Akkor mégis ki és milyen alapon hatalmazta fel emberek egy csoportját arra, hogy mások véleménynyilvánítását – vagyis egy első generációs alapjoguk gyakorlását – elhallgattassák? Ez az a kérdés, amit egy demokratikusan működő közösségben nem kellene feltenni, az EU-ban most mégis erről folyik a diskurzus, a nyugati politikai elitben pedig többségben vannak azok, akik ezt a rendszert fenn kívánják tartani.

Az európai baloldal fél az emberek véleményétől

Miután Zuckerberg bejelentette, hogy felszámolja a Meta platformjain a tényellenőri rendszert, az Európában ténykedő globalista politikusok szinte egy emberként szólaltak fel és fenyegették meg a korábban szövetségesüknek számító Facebook-alapítót. Jól látszik, hogy kiket érinthet, illetve érinthetne leginkább, ha az EU-ban is bekövetkeznének a Zuckerberg által ígért változások (ebből pedig alappal következtethetünk arra, kik a cenzori hálózat működésének kedvezményezettjei).

Matthias Miersch, az SPD főtitkára kijelentette, hogy a Metának továbbra is be kell tartania az Európában alkalmazandó jogot és elvárja, hogy az EB szorosan nyomon kövesse ezt. Jól látszik, hogy a német szociáldemokraták figyelmének centrumában nem a saját választóik, hanem az (eddig) őket segítő globális nagyvállalatok és a brüsszeli érdekek állnak, ezért is mérhetik a jelenleg. Németország kancellárját adó SPD támogatottságát 16 százalékon. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) EP-frakció közleménye szerint „az EB nem tűrhet el semmilyen kísérletet arra vonatkozóan, hogy ezeket a szabályokat megkerüljék, aláássák vagy felhígítsák. A gyűlöletbeszéd és az álhír nem szólásszabadság. A demokráciát és az igazságot meg kell védeni.” Az brüsszeli baloldal meglehetősen egyedi interpretációval közelít a „gyűlöletbeszéd” és az „álhír” kifejezésekhez, ugyanis jelenleg, ha valaki kritikát fogalmaz meg például a nyugati migránshelyzet kapcsán, arra azonnal ráhúzzák mindkét jelzőt. Thomas Regnier, az EB digitális ügyekért felelős szóvivője egyenesen megfenyegette Zuckerberget, kijelentve, hogy „ha a platform nem tesz eleget a DSA-ban foglaltaknak, akkor ténylegesen bírságot szabhatunk ki, amely akár egy ilyen platform globális forgalmának 6%-át is elérheti.” A kormánykritikus sajtó is ismét tanúbizonyságot tett a függetlenségéről: a 444 a Meta-elnök bejelentését követően rögtön a világ leggyávább emberének nevezte Zuckerberget.

Olyan nemzet- és Európa-ellenes, destruktív politikát folytatnak, amivel a választók zöme nem ért egyet, de az esélyeik arra, hogy az elégedetlenségüket megosszák másokkal és ezek mentén szerveződjenek, rendkívül korlátozott, hiszen az ilyen tartalmú véleményeik online térben történő megosztása garantált némítást von maga után. A cenzúra működésének hatékonysága a politikai térben számtalanszor bizonyítást nyert már. Egyes kalkulációk alapján, ha az amerikai választók megismerhették volna Hunter Biden laptopjának teljes történetét 2020-ban, hat Biden szavazóból egy nem rá voksolt volna, ez pedig – a választási eredmények ismeretében kijelenthető – Donald Trump győzelmét hozta volna. A hatalmas (közösségi) média szembeszél ellenére a republikánusok mégis győzni tudtak az Egyesült Államokban, a Patrióták Európárt frakciónak pedig már 86 képviselője van, amivel a harmadik legnagyobb képviselőcsoport az EP-ben. A nyugati társadalmak szólásszabadságba vetett hitét jelenleg ezek a szuverenista erők adhatják vissza.

Szűcs Gábor