Kaktusz: Ezért lett megint kétharmad

WP Post Author

A XXI. Század Intézet Kaktusz című műsorában G. Fodor Gábor politikai filozófus és Gerő András történészprofesszor beszélget havonta kétszer, félórában a kampány aktuális kérdéseiről. A legújabb adás témájául mi más szolgálhatott volna, mint a vasárnapi országgyűlési választások, aminek kapcsán a vendégek többek között szót ejtettek a hatalompolitikáról, a miniszterelnök-jelöltek személyiségéről, valamint a politikai gondolat és identitás hiányáról a baloldalon. A vendégek egyetértettek abban, hogy a felsoroltak mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP szövetség zsinórban negyedik kétharmados győzelmét érte el a hétvégi választásokon.

G.Fodor Gábor szerint a háború és a politikai személyiségek különbsége döntötte el a kérdést, míg Gerő András szerint a jelenlegi kormánypártoknak szerencséje volt abban csak egy látszategységet mutató, széteső, karakteres vezető nélküli, megterhelt partnert kapott ellenfélül a választásban. A történészprofesszor azzal azonban egyetértett, hogy a bal-és jobboldal háborús helyzettel kapcsolatos retorikája közrejátszott a végleges eredmény kialakulásában. A politikai filozófus ennek kapcsán arra világított rá, hogy miután a háború kezdetét vette, a választópolgároknak egyértelmű volt, hogy a Fidesz biztonságot akar, – ami egyébként saját elvárásaikkal is találkozott – míg a baloldal ellentmondásos kijelentéseket tett. Továbbá kiemelte, hogy amíg Orbán Viktor felfelé húzta a Fideszt, addig Márki-Zay Péter személye lefelé vitte a baloldal támogatottságát. Ezáltal a kontextus és a politikai személyiség találkozásából jött létre ez a meglepő kétharmados többség, amire azonban a dolgok logikus rendjéből mégiscsak lehetett számítani.

Gerő András is úgy látta, hogy a Fidesz szuverenista politikájából adódó nemzetcentrikus álláspont logikussá tette azt a pozíciót, hogy hazánknak ki kell maradnia a háborúból. Ezzel szemben a baloldal eredendően internacionalista felfogása korábban Moszkva, most pedig Brüsszel másolásában ölt testet, amely felfogás ráadásul képtelen megérteni, hogy a Fidesz civilizációs és kulturális téren idomul a Nyugathoz, míg hatalompolitikai téren nem. Ezért is nem volt sikeres az morális alapú megközelítés, amely a Nyugat–Kelet párharcának állította be a választás tétjét.

G. Fodor Gábor szerint a konfliktusok nem feltétlen rosszak, hiszen ha azokat jól válasszuk meg, akkor képesek építeni a saját táborunkat, – Brüsszellel és a hazai baloldallal szemben is – amire a migrációt, a koronavírus-válságot és a mostani háborús helyzetet említette példaként. Abban mindketten egyetértettek, hogy a politikai moralitás szembenáll a szépelvű moralitással, hiszen egy választott politikai vezető felelősséggel tartozik az őt megválasztó állampolgárok irányába.

G. Fodor Gábor meglátása szerint a baloldal által alternatívaként felvázolt anti-Orbán koalíció a politikai gondolat hiányát tükrözi, amihez Gerő András azt fűzte hozzá, hogy bizonyos értelemben megalázó ez a vereség számukra, ezért is lenne szükség annak felismerésére, hogy egy minőségi ellenzéki alternatívára van szükség, ami a politikai versenyt is kiélezettebbé teheti. A vendégek azt is kiemelték, hogy a közös lista 600–700 ezer szavazót elveszített a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest, ami ismételten bebizonyította, hogy gondolat és identitás nélkül nincsen politika. Abban sem volt vita köztük, hogy az összefogás álságosságát leleplezte, hogy a politikai házasság becsődölése után Márki-Zay Pétert cserbenhagyták a pártelnökök. Ezáltal nem csak bajtársiatlanságról, hanem politika jellemtelenségről is tanúbizonyságot tettek.