Történelmi győzelmet aratott a jobboldal

WP Post Author

A XXI. Század Intézet az országgyűlési választások kapcsán választásértékelő rendezvényt tartott, amelyen a választást megelőző közvélemény-kutatások pontossága, a kampány, valamint az eredmények értékelése volt a középpontban. A rendezvény kerekasztal-beszélgetése során Deák Dániel moderálása mellett Barthel-Rúzsa Zsolt, Hann Endre, Mráz Ágoston Sámuel és Závecz Tibor osztották meg gondolataikat egymással, akik mindannyian egyetértettek abban, hogy a közvéleménykutatók nem látták, hogy valójában nem pártprogramok, hanem a miniszterelnök-jelöltek személye fogja eldönteni a választást. Emellett annak is döntő jelentőséget nyilvánítottak, hogy a Fidesz békepártisága sokkal erősebb narratívának bizonyult az ellenzék Nyugat–Kelet narratívájánál. Mindennek fényében a Fidesz–KDNP sorozatban negyedik kétharmados győzelme egyre inkább arra enged következtetni, hogy egy olyan új politikai modell jött létre a nemzeti blokk formájában, amelynek keretében az Orbán Viktor vezette jobboldal nemzeti alapon képes integrálni a társadalmat. A nemzeti blokk modelljének inherens része, hogy bizonyos szociális, gazdasági és kulturális intézkedések terén a kormány képes kiterjeszteni támogatottságát a saját szavazótáborán kívül eső társadalmi rétegekre is.

Győzött a Fidesz békepártisága

Závecz Tibor, a Závecz Research alapító-ügyvezetője a beszélgetés elején kifejtette, hogy meglátása szerint az ellenzék vízióhiánya mellett, a mozgósítási versenyben való alulmaradásuk tekinthető a megsemmisítő vereség legfőbb okának. Amíg az ellenzék Nyugat–Kelet narratívája nem volt képes az ellenzéki bázison túlterjedni, addig a Fidesz békepártisága integráló erőként képes volt erre. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője szerint a két oldal narratívája közel sem volt egyformán erős, hiszen Orbán Viktor elkötelezett nyugati szövetségesei mellett, az orosz agressziót elítélte, ez pedig egyértelművé tette az ellenzéki narratíva mesterkélt mivoltát. Véleménye szerint a közvéleménykutatok azt a nagyon egyszerű dilemmát nem látták előre, hogy valójában a miniszterelnök-jelöltek személyisége fogja eldönteni a választást.

Hann Endre, a Medián közvélemény-kutató igazgatója kulcsfontosságúnak ítélte meg a választás kimenetelében, hogy az egykori Jobbikosok egy része Fideszhez és a Mi Hazánk Mozgalomhoz vándorolt át. Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elnökhelyettese úgy vélekedett, hogy az emberek a háború és béke mellett arra is szavaztak, hogy Orbán Viktort vagy Márki-Zay Pétert tartják alkalmasabbnak az ország vezetésére.

Mráz Ágoston szerint egyenesen versenyelőnnyé vált a miniszterelnök tapasztalata a háborús helyzetben.

Egységes jobboldal, fragmentált baloldal

Závecz Tibor a választási eredmény értékelése kapcsán úgy vélekedett, hogy az ellenzék 2010 óta el volt foglalva az összerázódással, de nem volt szellemi kapacitása, hogy alternatív víziót adjon a társadalomnak, ami túlmegy azon, hogy nem akarják Orbán Viktor rendszerét. Hangsúlyozta, hogy az ellenzék 900 ezer szavazót veszített a 2018-as választásokhoz képest, akik közül félmillió választópolgár a Mi Hazánkhoz, a Kétfarkú Kutya Párthoz, vagy a Fideszhez vándorolt át, míg 400 ezer ember egyszerűen otthonmaradt. Hann Endre véleménye szerint a szomszédunkban zajló háború egy olyan helyzetet teremtett, amiben a legalapvetőbb emberi elvárások (béke, biztonság és stabilitás) kerültek a kampány középpontjába.

Orbán Viktor pedig egy olyan kompetens és döntésképes miniszterelnök benyomását keltette, aki képes ezeket az elvárásokat teljesíteni.

Mráz Ágoston Sámuel meglátása szerint az is döntő faktornak bizonyult, hogy amíg Orbán Viktor 20 év alatt megteremtette a jobboldal egységét (vagyis a nemzeti blokkot), addig az ellenzéki térfélet erőteljesen polarizálta, hogy balliberális, radikális jobboldali és zöldi pólusokból tevődött össze. A Nézőpont Intézet vezetője a Fidesz megkerülhetetlen versenyelőnyének nevezte Orbán Viktor tehetségét, aki képes volt valós egységbe szervezni politikai közösségét. Barthel-Rúzsa Zsolt a gondolatmenet alátámasztásául azt is megemlítette, hogy a Fidesz tizenkét évnyi kormányzás után is képes volt növelni szavazói számát a vasárnapi választásokon, ez pedig a világos politikai stratégiájának is köszönhető.

A nemzeti blokk évtizede

Szinte megállapodásszerű tapasztalat, hogy a 2010–2019 közötti időszakot a centrális erőtér korszakának nevezzük, amit aztán 2019-ben egy olyan duális szerkezet váltott fel, amelyet két, nagyságrendileg egyenlő blokk versengése jellemzett. A vasárnapi választási eredmények (a Fidesz óriási győzelme, az ellenzéki szivárványkoalíció megsemmisítő veresége, valamint a Mi Hazánk Mozgalom bejutása) kapcsán sokan azt a következtetést vonták le, hogy visszatér a centrális erőtér politikai modellje. Azonban miután a középen álló kétharmados kormánypárti többség mellett a Mi Hazánk jóval gyengébb mint a baloldal pártjai, ezáltal a tömbök méretéből adódó asszimetria is alátámasztja, hogy valójában egyetlen erőtér jött létre, amit a Fidesz–KDNP képvisel. A középen álló nemzeti blokk mellett balra és jobbra is kisebb pártok jöttek létre, amely politikai modell integráló erővel bír mindkét irányba. A kormánypártok által a kampányban meghirdetett üzenetek (például a gyermekvédelem, a béke és a stabilitás) átnyúltak a hagyományos bal–jobb törésvonalon, és képesek voltak a Fidesz táborán túli szavazókat is bevonzani. A Nemzeti Együttműködés Rendszere ismételten olyan legitimációt kapott a választópolgároktól, amelynek keretében a köz érdekében, az egész társadalomra kiterjesztheti a nemzeti integrációt.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy kezdetét veszi „a nemzeti blokk évtizede” (Békés Márton).